25/1991. (V. 18.) AB határozat
25/1991. (V. 18.) AB határozat1
1991.05.18.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az igazságügy-miniszter által kiadott, az Igazságügyi Minisztériumban és a bíróságokon az államtitok és a szolgálati titok védelméről szóló, a 103/1980. (IK. 3.) IM utasítással módosított 114/1973. (IK. 11.) IM utasítás 1. számú mellékletének 39. §-a, 41. §-a, 43. § (1) bkezdésének második mondata, továbbá a katonai bíróságok ügyviteli szabályzatáról szóló, a 113/1979. (IK. 11.) IM utasítással módosított 109/1978. (IK. 11.) IM utasítás 67. §-ának a titkos ügy tárgyalásán készült ,,jegyzetekre'' vonatkozó rendelkezése, 68. §-a, 73. § (2) bekezdése és 75. §-a alkotmányellenes, ezért azokat 1991. december 31-ei hatállyal megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Dr. Róth Miklós ügyvéd a katonai bíróságok ügyviteli szabályzatáról szóló 109/1978. (IK. 11.) IM igazságügyminiszteri utasítás azon rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, amelyek korlátozzák az Alkotmány 57. § (3) bekezdése által biztosított védelemhez való jogot. Utóbb indítványát kiterjesztette a nem katonai bíróságokra irányadó, a 103/1980. (IK. 3.) IM utasítással módosított 114/1973. (IK. 11.) IM utasítás vonatkozó rendelkezéseire is.
Az Alkotmánybíróság megkeresésére az igazságügyminiszter nyilatkozatában elismerte, hogy az utasítások egyes előírásai nem kifejezetten ügyviteli jellegűek, hanem ténylegesen olyan különleges eljárási szabályok, amelyek nincsenek összhangban a büntető eljárásról szóló 1973. évi I. törvény egyes rendelkezéseivel. Jelezte, hogy az államtitok és a szolgálati titok megóvását célzó törvényi szintű büntetőeljárási szabályok előkészítése folyamatban van.
II.
Az indítvány az alábbiakra tekintettel megalapozott.
1. Az Alkotmány 57. § (3) bekezdése az alapvető jogok között rögzíti, hogy a büntető eljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga.
A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be) 6. §-a a büntetőeljárás alapelvei között fogalmazza meg a védelemhez való jog legáltalánosabb szabályait: a terheltet megilleti a védelem joga, a hatóságok kötelesek biztosítani, hogy az, akivel szemben a büntetőeljárást folytatják, a törvényben meghatározott módon védekezhessék. A terhelt érdekében az eljárás bármely szakaszában védő járhat el, a terhelt az eljárás megindításától kezdve védőt választhat.
A védelemhez való jog alkotmányos büntetőeljárási alapelve az eljárás egész menetében számtalan részletszabályban ölt testet. A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont személy azon jogaiban, illetve a hatóságok azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy a vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje, arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni érveit felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá védő segítségét vehesse igénybe. A védelemhez való jog tartalmát képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a hatóságok azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem ellátását lehetővé teszik.
2. Az igazságügyminiszteri utasítások egyes szabályai a büntetőejárásról szóló törvénynek ellentmondóak, a törvényi rendelkezések tartalmát szűkítik és ezzel részben korlátozzák az ügy megismerésére irányuló terhelti és védői jogokat, részben megnehezítik a terhelt és a védő megfelelő felkészülését jogaik gyakorlására.
a) A Be 44. § (4) bekezdése szerint a terhelt az ügy iratait a nyomozás befejezését követően megtekintheti. Az iratmegtekintési jog csupán a nyomozás befejezését megelőzően korlátozott. A Be 52. § (3) bekezdése értelmében a védő iratmegtekintési jogára a 44. § (4) bekezdése irányadó. A terhelt és védője tehát a nyomozás befejezését követően minden korlátozás nékül megtekintheti az ügy iratait.
A nem katonai bíróságok eljárásában irányadó 114/1973. (IK. 11.) IM utasítás 1. számú melléklete 43. § (1) bekezdésének második mondata a következő: ,,Az iratok megtekintése és felvilágosítás adása csak az érintett személyek jogainak gyakorlásához vagy kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges körben és mértékben engedélyezhető.'' A katonai bíróságok ügyviteli szabályzatáról szóló 109/1978. (IK. 11.) IM utasítás 73. § (2) bekezdése ugyanezt írja elő. Mindkét bíróság előtti eljárásban az engedély terjedelmének mérlegelésére az eljáró bírósági tanács elnöke jogosult [114/1973. (IK. 11.) IM utasítás 43. § (1) bek. első mondat, 109/1978. (IK. 11.) IM utasítás 73. § (1) bek.].
E rendelkezések a tanács elnökének biztosított diszkrecionális jogkörrel korlátozzák a terhelt és a védő megismerési jogosultságát, amely a védelemhez való jog fontos eleme.
b) Ugyancsak a megismerési jog bizonyos mértékű korlátozását, illetve a védelemre való felkészülés megnehezítését jelentik az utaítás azon rendelkezései, amelyek a vádirat, illetve a bírósági határozatok kézbesítésére vonatkoznak.
ba) A Be 181. § (1) bekezdése alapján a vádlott és a védő számára meg kell küldeni a vádiratot.
A 114/1973. (IK. 11.) IM utasítás 39. §-a szerint: ,,A büntető ügyben a terhelt részére a vádiratot a bíróság épületében (a TÜK erre szolgáló helyiségében) kell kézbesíteni. A bíróságnak biztosítania kell, hogy a terhelt és a védő a vádiratot és az iratokat tanulmányozhassa. A terhelt, illetve a védő a vádiratot nem viheti magával. A vádirat tanulmányozásáról jegyzőkönyvet kell készíteni, s ezt a terhelttel is alá kell iratni.''
A 109/1978. (IK. 11.) IM utasítás 75. §-a tartalmilag azonosan szabályoz:
,,(1) Titkos ügyben a vádiratot a terhelt és a védő részére a bíróság épületében kell kézbesíteni. A fogva levő terheltet ebből a célból a bíróságra elő kell állítani. Biztosítani kell, hogy a terhelt és a védő a vádiratot és az iratokat tanulmányozhassa, a vádiratot azonban nem vihetik magukkal.
(2) A vádirat tanulmányozásáról jegyzőkönyvet kell felvenni, s ezt a terhelttel is alá kell iratni.''
Ezen rendelkezések alapján tehát maga a megismerés biztosított, azonban a védelemre való felkészülés jelentős mértékben megnehezül. Mivel a vádiratban foglaltak képezik a bíróság eljárásának és ítélkezésének ténybeli alapját és jelölik meg a vád által felhasználni kívánt bizonyítási eszközöket [Be 146. § (2) bek.], a vádirat ,,birtoklása'' alapvető fontosságú a tárgyalásra felkészüléshez mind a terhelt, mind a védő számára.
bb) A Be 166. § (2) bekezdése előíjra: ,,Az ügydöntő határozat rendelkező részét a vádlottnak akkor is kézbesíteni kell, ha azt vele kihirdetés útján már közölték. Ha az ügydöntő határozat ellen fellebbezést jelentettek be, a fellebbezőnek, továbbá a vádlottnak és a védőnek az indokolást is tartalmazó példányt kell kézbesíteni. Egyébként az indokolást is tartalmazó határozatot a vádlottnak, illetőleg a védőnek a kihirdetéskor előterjesztett külön kérelmére kell kézbesíteni.''
A (3) bekezdés szerint: ,,A jogszabály megszegésével külföldön tartózkodó vádlottal az ügydöntő határozatot hirdetményi kézbesítéssel kell közölni.''
Ezzel szemben a katonai bíróságok ügyviteli szabályzatának a 113/1979. (IK. 11.) IM utasítás 4. §-ával kiegészített 68. § (2) bekezdésében előírja: ,,A Be-ben és más jogszabályban meghatározott személyeknek és szerveknek — a katonai ügyészség kivételével — titkos adatot nem tartalmazó határozatkivonatot kell küldeni.''[A 114/1973. (IK. 11.) IM utasítás e tekintetben megszorítást nem tartalmaz.]
Nyilvánvaló, hogy e rendelkezés ellentétes a Be szabályával, amely kötelezően vagy kérelemre a teljes határozat (rendelkező rész és teljes indokolás) kézbesítését írja elő.
c) Alapvető garanciális érdekek fűződnek annak megismeréséhez, hogy a bíróság milyen tényállás alapján, a bizonyítékok mikénti mérlegelése után jutott el döntéséhez a vádlott bűnösségének, illetve az alkalmazott jogkövetkezményeknek kérdésében.
A Be 163. § (4) bekezdése szerint: ,,A határozat indokolása — ha e törvény másként nem rendelkezik — tartalmazza a tényállást, és a bizonyítékok értékelésével számot ad arról, hogy a bíróság azt miért állapította meg: kifejti a határozat rendelkezéseinek indokait, és megjelöli az azok alapjául szolgáló jogszabályokat.'' Ezt egészíti ki a 220. § (3) bekezdése: ,,Az ítélet indokolása a 163. § (4) bekezdésében szabályozottakon kívül tartalmazza a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat, a bizonyítás kiegészítése iránti vagy egyéb indítvány elutasításának okát; amennyiben a bíróság a szakvéleményt nem fogadja el, ennek okait.''
E rendelkezésekkel szemben a 114/1973. (IK. 11.) IM utasítás 41. §-a így szól: ,,A TÜK ügyben a határozatot úgy kell megszövegezni, hogy az államtitoknak minősülő adat abban ne szerepeljen. A határozatban csak utalni kell az ügyben felmerült államtitokra, s meg kell jelölni azt az okiratot, mellékletet, illetőleg jegyzőkönyvrészt, amely az államtitkot tartalmazza.''
Tartalmilag azonos a 109/1978. (IK. 11.) IM utasítás 68. § (1) bekezdése: ,,Titkos ügyben a határozatot úgy kell megszövegezni, hogy abban államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősülő adat csak a legszükségesebb esetben és mértében szerepeljen.''
d) Végül a védelem joga gyakorlásának jelentős megnehezülése a következménye a 109/1978. (IK. 11.) IM utasítás 67. §-a azon rendelkezésének, amely előírja, hogy a titkos ügy tárgyalásán készült jegyzeteket titkos iratként kell kezelni és azokat a tárgyalási nap végén a tanács elnökének, az ügy befejezésekor pedig a TÜK iroda vezetőjének kell átadni. [A 114/1973. (IK. 11.) IM utasítás a tárgyalási jegyzetek tekintetében ilyen előírást nem tartalmaz.]
3. Az Alkotmánybíróság elismeri, hogy a büntetőeljárásban szükség lehet az államtitok és a szolgálati titok megfelelő védelmére.
Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1987. évi 5. tvr. e tekintetben rendelkezéseket nem tartalmaz. Maga a Be az államtitok és a szolgálati titok védelme érdekében csupán a tárgyalás nyilvánosságának alapelve alól enged kivételt, azzal a megszorítással azonban, hogy a bíróság a tárgyaláson hozott határozatát akkor is nyilvánosan köteles kihirdetni, ha a tárgyalásról a nyilvánosságot kizárta [Be 11. § (2)—(3) bek.]. A Be 404. § (1) bekezdésének m) pontjában foglalt felhatalmazás végrehajtásaként a büntetőeljárás során keletkezett iratokból másolat adásáról szóló 4/1991. (III. 14.) IM—BM rendelet kizárja a másolat adását az államtitkot, illetőleg szolgálati titkot tartalmazó iratokról [4. § a) pont], valamint azon tárgyalások jegyzőkönyveiről, amelyekről a nyilvánosságot kizárták [4. § c) pont].
Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése előírja, hogy a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
A büntetőeljáráson belül az államtitoknak és a szolgálati titoknak védelmét célzó olyan rendelkezéseket, amelyek az eljárás alanyainak jogait érintik, korlátozzák vagy gyakorlásukat megnehezítik törvényi szinten és magában a büntetőeljárásról szóló törvényben kell elhelyezni. A szabályozás során azonban az alapvető jogoknak csak az elkerülhetetlenül szükséges, arányos és a lényeges tartalmat nem érintő korlátozása felel meg az alkotmányosság követelményeinek. Itt is irányadó az Alkotmánybíróság 20/1990. (X. 4.) AB határozatában kifejtett azon álláspont, amely szerint az alapjogok korlátozása esetén elengedhetetlen, ,,hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya összhangban legyenek egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani.''
4. Mivel az államtitok és a szolgálati titok védelméhez a Magyar Köztársaságnak valós érdekei fűződnek, az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény 43. § (4) bekezdésének alapján a rendelkező részben felsorolt jogszabályi előírások megsemmisítését 1991. december 31-ei hatállyal mondta ki.
A Magyar Közlönyben közzététel elrendelése az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 1080/B/1991/9.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás