KK BH 1991/251
KK BH 1991/251
1991.06.01.
I. Társadalmi szervezetek szövetsége csak a szövetség létesítésének szándékát kinyilvánítva, valamint a törvényben írt feltételeket teljesítve jöhet létre.
II. Két társadalmi szervezet közötti együttműködési megállapodás — a szándék előzetes kinyilvánítása — nem elegendő a szövetség megállapításához (1989. évi II. tv. 13. §).
L BH 91/6/251
Az elsőfokú bíróság a felperes szövetség elnöke és az alperes egyesület elnöke között 1988. július 19. napján létrejött együttműködési megállapodást szerződésnek minősítette, amely a peres felek között létrehozandó szövetség alapítására irányult; így a felperes egy - a funkcióját még meg sem kezdő - szövetség egyik tagjának tekintendő. Tehát mint a szövetség tagját az alperesnek értesítenie kellett volna az 1989. április 15-i küldöttgyűlés időpontjáról, annak napirendi témáiról, és lehetőséget kellett volna adnia arra, hogy a felperes az alapszabályt módosítani kívánó tervezetet megismerhesse, azt véleményezhesse, és annak tárgyában a döntéshozatalnál szavazati joggal részt vehessen. Ezen lehetőségektől az alperes a felperest mint a szövetség tagját elzárta, ennek folytán az alperes küldöttgyűlési határozata az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) 12. §-ának (1) bekezdése alapján törvénysértő. Az elsőfokú bíróság ezért azt az Etv. 16. § (2) bekezdésének a) pontja alapján megsemmisítette, és új határozat hozatalát rendelte el.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes kereseti kérelmének elutasítását kérte. A felperes és a beavatkozó ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A fellebbezés alapos.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy törvénysértő-e az alperes egyesület küldött közgyűlése által 1989. április 15. napján meghozott alapszabályt módosító határozat amiatt, hogy a küldött közgyűlésre az alperes a felperes szövetséget nem hívta meg, az alapszabályt módosító tervezetet előzetesen vele nem vitatta meg, és nem adott módot arra, hogy a határozathozatalban a felperes részt vehessen.
Téves az az álláspont, hogy a felperes szövetség elnöke és az alperes egyesület elnöke között 1988. július 19. napján létrejött együttműködési megállapodás alapján a felperes mint szövetségi tag gyakorolhatná az Etv. 13. §-a szerint a 9. §-ban foglalt jogokat.
Nem vitás, hogy a peres felek elnökei között létrejött egy együttműködési megállapodás. Ebben az alperes már a megállapodás aláírásától, tehát 1988. július 19-től a saját tagjainak nyújtott kedvezmények egy részét kiterjeszti a felperesi szövetség tagjaira is.
A szövetség létrehozására azonban - az alperes akarathiánya okából - nem került sor. Az együttműködési megállapodás a szövetség megalapítását nem pótolja.
Az Etv. 13. §-a rendelkezik a társadalmi szervezetek szövetségéről. Eszerint a társadalmi szervezetek szövetségeinek szervezetére és működésére, valamint nyilvántartásba vételére és jogképességére a társadalmi szervezetre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A társadalmi szervezet szövetsége az egyesülési jog alapján létrehozott közösség. Az egyesülési jog alapvető fogalmi ismérve az önkéntesség. Társadalmi szervezetek szövetsége tehát csak közös akarattal, a szövetség létesítésének szándékát kinyilvánítva jöhet létre. Az így létrejött szövetség köteles alapszabályt alkotni, azt megfelelő módon elfogadni, ügyintéző és képviseleti szerveit megválasztani. A társadalmi szervezetek szövetségének bírósági nyilvántartásba vétele is szükséges, hiszen a társadalmi szervezetek szövetsége jogi személyiségét a bírósági nyilvántartásba vétellel szerzi meg [Etv. 4. § (1) bekezdés]. Ezen alapvető feltételek hiánya folytán megállapítható, hogy a felperes és az alperes között szövetség nem jött létre, így az Etv. 8-10. §-aiban szabályozott tagi jogok és kötelezettségek a felperest nem illetik meg, illetve nem terhelik.
Ennek alapján nem volt törvénysértő az alperes magatartása, amikor az 1989. évi április 15-i küldöttgyűlés időpontjáról a felperest nem értesítette, és nem tette számára lehetővé, hogy a kizárólag a tagokat megillető jogokat gyakorolja. Az Etv. 10. §-ának (1) bekezdése kizárólag a társadalmi szervezet tagjának biztosítja azt a jogot, hogy a társadalmi szervezet valamely szervének törvénysértő határozatát a bíróság előtt megtámadhassa.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kf. I. 25 248/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás