BK BH 1991/263
BK BH 1991/263
1991.07.01.
Dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás esetén a rongálással okozott kár aránytalanul magas, sőt a lopási értékhez viszonyított sokszoros volta sem alapozza meg önmagában a rongálási bűncselekménynek a lopással bűnhalmazatban megállapítását, hanem további feltétel az is, hogy a rongálásra előírt büntetési tétel önmagában meghaladja a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopásra megállapított törvényi büntetési tételt [Btk. 12. § (1) bek., 316. § (2) bek. II. ford. d) pont, 324. §; BK 87. sz.].
L. BH 91/7/263
Az elsőfokú bíróság a vádlottat 2 rb. lopás büntettében [Btk 316. § (1) bek., (2) bek. II. ford. d) pont, (4) bek. b/1. pont], lopás vétségének kísérletében Btk 316. § (2) bek. II. ford. d) és e) pont], valamint közokirattal visszaélés vétségében [Btk 277. § (1) bek.] mondotta ki bűnösnek; ezért őt, - mint többszörös és a lopási cselekmények vonatkozásában különös visszaesőt - halmazati büntetésként főbüntetésül 1 év 10 hónapi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 34 éves vádlott, aki egy kiskorú gyermek után fizet tartásdíjat, alkalmi munkából él.
A vádlott a vádbeli napon nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott, és erősen ittas állapotba került. Éjfél tájban az étterem közelében levő napközi-otthonos óvodához ment azzal a céllal, hogy oda behatoljon és különböző dolgokat tulajdonítson el. A gazdasági épületrész bejárati ajtajának az üvegét egy szerelővassal betörte, és ezen keresztül mászott be az épületbe. Három benti lakatot is lefeszítve jutott el a gazdasági vezető íróasztalához, amelyből zsebszámológépet, majd a konyha helyiségből kést, húsklopfolót, húsbárdot tulajdonított el összesen 2300 forint értékben.
A vádlott eltulajdonított mintegy 40-50 forintnyi kávépénzt is, amely az óvoda dolgozóinak a tulajdona volt, az ablaküveg betörésével pedig 135 forint rongálási kárt okozott.
A vádlott a fenti cselekmények elkövetése után, hajnali 2 órakor egy büféhez ment. Itt is lopást kívánt elkövetni. Az óvodából eltulajdonított húsbárddal megkísérelte a büfé nyolc ablakának kifeszítését. Végül a személyzeti öltöző ablakáról sikerült lefeszítenie a zsalut; itt az ablaküveget betörte, és bemászott az épületbe. Mintegy 1700 forint készpénzt és 1960 forint értékű cigarettát tulajdonított el.
A büfé riasztóberendezése azonban megszólalt. Ekkor a vádlott 3660 forint értékű zsákmányával elmenekült a helyszínről. A rongálásaival okozott kár 200 forintot tett ki.
Ezek után a takarmánybolthoz ment, ott 2000 forint összeget meg nem haladó készpénzt szeretett volna eltulajdonítani. Egy szerelővassal betörte a bolt hátsó bejárati ajtajának üvegezett részét, és a nyíláson keresztül behatolt a helyiségbe, de kutatása ellenére pénzt nem talált. Magához vette viszont a boltvezető nevére kiállított lemezkazettában tartott katonai igazolványt. Ezt azután utóbb eldobta, azt mások megtalálták, és a tulajdonosának visszaadták. A rongálással okozott kár az 500 forintot itt nem haladta meg.
Ebből a tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Az elsőfokú bíróság azonban nem értékelte külön bűncselekményként az óvoda dolgozói sérelmére megvalósított 40-50 forintnyi készpénz lopást, bár ez a vád leíró részében és az ítéleti tényállásban is szerepelt. A megyei bíróság a sértett különbözőségére tekintettel (KK 12. állásfoglalás) ezt a cselekményt további egy rendbeli lopás vétségének [Btk 316. § (2) bek. II. ford. d) és e) pont] értékelte.
A megyei bíróság a cselekmények jogi értékelését törvényesnek találta.
Nem tévedett a városi bíróság, amikor a lopás céljából történt behatolásokkal okozott - nem elhanyagolható összegű - károk ellenére a rongálás vétségét [Btk 324. § (1) bek., (2) bek. b) pont II. ford.] egyik esetben sem állapította meg a lopással bűnhalmazatban.
Ezzel kapcsolatban a megyei bíróság rámutat arra, hogy a BK 87. állásfoglalás értelmében a lopás elkövetése végett megvalósított, hozzá szorosan kapcsolódó rongálás önálló értékelésére csak akkor kerülhet sor, ha a vele okozott kár olyan nagy, hogy az az ellopott (vagy ellopni megkísérelt) értékhez képest rendkívüli aránytalanságot mutat. Az összevetés alapja kizárólag a forintban kifejezett érték illetve a kár (lásd: BJD 9771. és BH 1990/312. sz.) összege.
A rongálás halmazatban való megállapítását a rongálási kár aránytalanul magas, sokszoros volta esetén is kizárja az, ha ennek folytán enyhébb büntetési tételt kellene alkalmazni annál, mint amely a dologi erőszak minősítő körülménykénti alkalmazása mellett irányadó (BH 1987/224. sz.), bűnhalmazat megállapítása esetén viszont - a kétszeres értékelés tilalma folytán - a dolog elleni erőszak természetesen nem lehet már a lopási cselekményt minősítő (szabálysértést vétségi rangra emelő) körülmény.
Gyakran előfordul, hogy a dolog elleni erőszak mellett, a Btk 316. §-a (2) bekezdése II. fordulatának a) és c) pontja (ritkán a b) pont) - a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó érték esetén ezeken túlmenően az e) pont, illetve a h) pont - szerinti elkövetés is fennáll.
A rongálás bűnhalmazatban való megállapítása ezek érvényesülését nem érinti. Ez következik a BK 87. állásfoglalás megszövegezéséből, illetve az azon alapuló ítélkezési gyakorlatból (BJD 9771. sz.). Ilyenkor ugyanis nem lehet szó valamely körülménynek - az elkövető terhére szóló - kétszeres értékeléséről.
A rongálás megállapítását egyébként önmagában nem zárja ki az, ha a lopási cselekmény a Btk 316. §-a (2) bekezdése II. fordulatának d) pontja felhívása nélkül, a Btk 316. §-a (2) bekezdésének II. pontjában írt további körülmények hiányában csak szabálysértésként értékelhető (BH 1983/271. sz.).
Ha viszont a rongálás csak szabálysértés, az összetett bűncselekmény (delictum compositum) „felbontása” (BH 1990/321. sz.) szóba sem kerülhet.
A halmazati büntetés kiszabása körében a városi bíróság a figyelembe jövő bűnösségi körülményeket lényegében helyesen ismerte fel. A megyei bíróság azonban nagyobb mérséklő hatást tulajdonított a vádlott beismerő vallomásának, megbánó magatartásának, ezen túlmenően a lopási cselekmények adott minősítésen belüli alacsonyabb értékének és ebből folyó kisebb társadalmi veszélyességének. A szabálysértési értékhatárt alig meghaladó érték a többszörös visszaeső esetében is nyomatékos enyhítő körülmény (BJD 9207. sz.).
A megyei bíróság minderre tekintettel 1 év 5 hó börtönbüntetésre mérsékelte a főbüntetést. Ugyanakkor a mellékbüntetést nem érintette. A vádlott ugyanis előéletére és az elkövetett cselekmények jellegére tekintettel méltatlan a közügyekben való részvételre.
Irányításul jegyzi meg a megyei bíróság, hogy a büntetés kiszabása kapcsán a többszörös visszaesés mellett a különös visszaesésre nem kell utalni az ítélet rendelkező részében (BH 1984/386. sz.). Ha a többszörös visszaeső egyben különös visszaeső is, akkor a különös visszaesés - amelynek nincs büntetési tételt emelő hatása - csak az indokolásban említendő és súlyosítóként jön figyelembe. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 493/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás