BK BH 1991/267
BK BH 1991/267
1991.07.01.
Törvénysértő a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés, ha a kisebb tárgyi súlyú magánlaksértés vétsége esetén a bíróság a törvény szerinti legsúlyosabb büntetési nemet — a szabadságvesztést — alkalmazza [Btk. 176. § (1) bek., 83. §].
L. BH 91/7/267
A városi bíróság a terheltet magánlaksértés vétsége miatt mint visszaesőt 5 hónapi börtönbüntetésre, valamint a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte, és elrendelte a terheltre korábban kiszabott 6 hónapi fogházbüntetés végrehajtását.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt legutóbb a városi bíróság ittas járművezetés vétsége miatt 4 hónapi fogházbüntetésre ítélte. E büntetéséből 1987. május 15. napján szabadult feltételes szabadságra bocsátással.
Az ezt megelőzően elkövetett garázdaság vétsége miatt a városi bíróság végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett 6 hónapi fogházbüntetésre ítélte.
A terhelt 1988. augusztus 18. napján este a lakásán felkereste az ebben az időben különélő feleségét. Mivel az utcai kapu csak retesszel volt bezárva, azt könnyen kinyitotta, bejutott az udvarra, a sértett ablakához ment, azon bekopogtatott, és bebocsátást kért. A sértett azonban nem volt hajlandó kinyitni az ajtót.
A terhelt félretolta az ablakon levő szúnyoghálót, behajolt a szobába, és kérte a sértettet, hogy nyissa ki az ajtót. Ennek a sértett nem tett eleget, és a terheltet távozásra szólította fel.
Nem sokkal később a sértett - mivel félt a terhelttől - lakásának ajtaját kinyitotta, és onnan kiszaladt. Ezt kihasználva a terhelt bement a lakásba, ahol egy ideig várakozott, majd miután a sértett nem tért vissza, eltávozott.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés miatt a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
A városi bíróság - figyelemmel a magánlaksértés elkövetési körülményeire, a cselekmény motívumára és annak tárgyi súlyára - a terhelttel szemben eltúlzottan súlyos büntetést alkalmazott, amikor annak nemét szabadságvesztésben állapította meg.
Az iratokból megállapíthatóan a cselekmény elkövetését beismerő terhelt a tőle különélő házastársával az életközösség helyreállítása érdekében akart beszélni, és ezért kért bebocsátást, majd ennek elutasítása után ment be annak lakásába, ahonnan rövid ott tartózkodás után távozott.
A sértett a terheltnek a bírósági eljárás során megbocsátott, közöttük az életközösség helyreállt, azóta is együtt élnek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a törvényességi óvással megtámadott határozatok vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és a törvénynek megfelelő határozatot hozott.
Ennek során a terhelttel szemben a terhére megállapított kisebb tárgyi súlyú vétség miatt a törvényben előírt vagylagos büntetési nemek közül a Legfelsőbb Bíróság pénzbüntetést alkalmazott, a napi tételek számát 80 napban határozta meg, az egynapi tétel összegét pedig 80 forintban állapította meg, mert az elégséges a törvényben írt büntetési cél eléréséhez.
A törvényességi határozat folytán a terhelttel szemben kiszabott korábbi, 6 hónapi fogházbüntetés végrehajtása elrendelésének a Btk 91. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti feltétele megszűnt, ezért annak elrendelését mellőzni kellett. (B. törv. I. 962/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás