PK BH 1991/280
PK BH 1991/280
1991.07.01.
A teljesítési határidő megállapításánál irányadó szempontok üzlethelyiség és raktár kiürítése esetén [Pp. 217. § (1) bek.; Ptk. 4. § (3) bek., 433. § (2) bek.].
A felperes 1986. április 3-án bérbe adta az alperesnek az állami területen levő saját tulajdonú eszpresszó üzlethelyiséget és a hozzá tartozó szociális és raktárépületeket. A szerződés úgy rendelkezett, hogy a bérleti viszony időtartama 1986. május 15-től 1990. május 15-ig tart. A bérleti szerződés lejárta után vagy idő előtti felbontása esetén a bérlő köteles a bérbeadónak az üzlethelyiséget birtokba adni.
A bérleti szerződésnek megfelelően az alperes a bérlet tárgyát birtokba vette, és azt jelenleg is birtokban tartja.
A felperes az alperessel 1989. február 26-án adásvételi szerződést kötött, amelyben a korábbi bérlemény vételárát 4 050 000 Ft-ban állapították meg. A szerződés rendelkezett arról, hogy az eladó hozzájárul ahhoz: a tulajdonjogot a vevő a vételár első részletének teljesítése után bejegyeztetheti. Az első részlet (2 600 000 Ft) 1989. március 10-ig volt esedékes, további részleteket május 10., illetőleg szeptember 10. napján kellett volna a vevőnek törlesztenie.
A szerződés rendelkezett arról, hogy az eladó és a vevő az első részlet kifizetésekor közös megegyezéssel felmondottnak nyilvánítja a közöttük 1986. április 3-án létrejött bérleti szerződést.
Az alperes a vételi szerződésnek megfelelő időben nem teljesített, a vételár részletre semmilyen összeget nem fizetett, ezért 1989. november 30-án a felperes a vételi szerződéstől elállt, és ezt az alperes tudomásul vette.
A felperes módosított kereseti kérelmében a bérleti szerződés lejártára hivatkozással az üzlet birtokban adására kérte kötelezni az alperest. Az alperes a bérleti szerződés lejártát nem vitatta, úgy nyilatkozott, hogy az üzlet átadására 1990. december 1-jén hajlandó.
Az elsőfokú bíróság a felperes módosított kereseti kérelme alapján az üzlet birtokba adása tekintetében a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján részítéletet hozott. Megállapította, hogy a felperes és az alperes között a Ptk. 423. §-ában szabályozott bérleti szerződés jött létre. A Ptk. 433. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a bérlet megszűnése után a bérlő köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni, a bérbeadóval szemben fennálló, a bérleti jogviszonyból keletkezett követelésének kiegyenlítéséig azonban a dolgot annak használata nélkül visszatarthatja. Ezt a szabályt azonban ingatlan és lakás bérletére nem lehet alkalmazni. A bérleti szerződés a szerződést kötő felek között nem kétségesen a fix határidő leteltével lejárt, a bérlő alperes tehát a Ptk. hivatkozott rendelkezései és a szerződésben is egyértelműen vállalt birtokba adási kötelezettség alapján a továbbiakban nem jogosult az üzletet birtokban tartani és üzemeltetni. Erre nem szolgálhat alapul az esetleges elszámolási igénye sem. Mindezekre figyelemmel akként rendelkezett, hogy kötelezte az I. r. alperest a bérleti szerződésben jelzett eszpresszó üzlethelyiség és a hozzá tartozó szociális és raktárhelyiségek három napon belüli birtokba adására a felperes részére.
Az ítéletnek a teljesítési határidőre vonatkozó rendelkezése ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, arra hivatkozással, hogy a beszerzett árukészletüket ez alatt a határidő alatt felszámolni, illetőleg másutt elhelyezni nem tudják. A felperesi ellenkérelem az ítélet helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét nem fellebbezett részében nem érintve, a fellebbezés és az ellenkérelem korlátai között bírálta felül, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fellebbezés alaptalan.
Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság a teljesítési határidő három napban történő megállapítását nem indokolta, e vonatkozásban a másodfokú bíróság a tényállás részbeni kiegészítésével a következőkre mutat rá.
A peres felek között az adásvételi szerződés megkötésére azért került sor, mert az alperes a helyiségbér fizetési kötelezettségének nem tett maradéktalanul és rendszeresen eleget. A felperesi elállást a megkötött adásvételi szerződéstől az indokolta, hogy az alperes a vállalt részletfizetési kötelezettségét az első három esedékes részlet vonatkozásában sem teljesítette, és így a felperes az alperes által is elismert érdekmúlásra hivatkozott. Ehhez képest az elállás elfogadását követően az alperesnek számolnia kellett azzal, hogy a bérleti jogviszony fix határidejének lejárta után a szerződés értelmében is a helyiségeket a bérbeadó felperes birtokába kell bocsátania. A jóhiszemű joggyakorlás elvét sértő, illetőleg semmibe vevő magatartás volt az alperes részéről az, hogy a kiürítési kötelezettség záros határidőn belüli beállta előtt a raktárkészletet feltöltötte, így az elhelyezési problémáira lejárat után jogszerűen nem hivatkozhat. Figyelemmel arra, hogy a perben a határidőben való teljesítéstől a leghatározottabban elzárkózott és a kiürítést csupán 1990. december 1. napjáig volt hajlandó vállalni, az elsőfokú bíróság alappal számított a teljesítés elhúzódására, így az általános teljesítési határidőnél rövidebb teljesítési határidő megállapítása az adott esetben ezért volt indokolt [Pp. 217. § (1) bek.].
A fenti kiegészítésre is figyelemmel az elsőfokú részítélet fellebbezett rendelkezése is helyes, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pf. I. 21 066/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás