GK BH 1991/285
GK BH 1991/285
1991.07.01.
I. A lízingbe vevő a lízingszerződést csak a lízingbe adó hozzájárulásával engedheti át harmadik személynek. Ha a hozzájárulás nem a szerződés, hanem csak a szerződés tárgyát képező dolgok használata átengedésére vonatkozik, a dolgokra albérleti szerződés jön létre [Ptk. 332. § (2) bek., 426. § (1) bek.].
II. A lízingszerződés megszűnése esetén a szerződés tárgyát képező dolgokra vonatkozó albérleti szerződés is megszűnik. Az albérlő a lízingbe adóval szemben követeléseinek kiegyenlítéséig nem jogosult a dolgok visszatartására [Ptk. 433. § (2) bek.].
Az ÁFÉSZ 1985. évben lízingszerződést kötött a II. r. alperessel, amellyel a perbeli gépeket bérbe vette, és azokat az általa létrehozott szakcsoport használatába adta, a II. r. alperes beleegyezésével. A szakcsoport 1987. december 11-én átalakult, és megalakult az I. r. alperesi kisszövetkezet, amely 1988. január 1-jén kezdte meg a működését.
Az ÁFÉSZ és az I. r. alperes 1987. december 27-én szerződést kötöttek. Eszerint a perbeli gépek az I. r. alperes használatában maradtak azzal, hogy az ÁFÉSZ – amennyiben a II. r. alperes hozzájárul – a lízingszerződést átengedi az I. r. alperes javára.
Az ÁFÉSZ, az I. r. és a II. r. alperesek között 1988. június 7-én megállapodás jött létre. Ebben az ÁFÉSZ kijelentette, hogy a lízingszerződés tárgyát képező gépeket az utolsó törlesztőrészlet kifizetésével (1990. május 7.) egyidejűleg átadja az I. r. alperesnek 250 000 Ft értékben. Ennek ellenében az I. r. alperes a lízingszerződésben foglalt minden kötelezettséget az ÁFÉSZ-től átvállalt. A II. r. alperes kikötötte, hogy az esedékes lízingdíj megfizetésének az elmulasztása esetén a lízingszerződést azonnali hatállyal az I. r. alperesre cedálja, amelyhez az ÁFÉSZ a hozzájárulását adta. Ezt a megállapodást a II. r. alperes nem írta alá.
Az ÁFÉSZ és az I. r. alperes között 1988. december 7. napján újabb szerződés jött létre. Eszerint a perbeli gépek az I. r. alperes használatában maradtak, és az I. r. alperes vállalta, hogy a gépek bérleti díját fizeti. Ezt úgy részletezték, hogy az I. r. alperes 1989. január 1-jétől 30 hónapon át havi 289 681 Ft-ot fizet; ez a bérleti díjat és a jogelőd szakcsoport tartozásait foglalta magába. Az ÁFÉSZ vállalta azt is, hogy amennyiben az I. r. alperes a szerződésben vállalt fizetési kötelezettségének eleget tesz, a gépek tulajdonjogát az I. r. alperesre átruházza, de két havi részlet elmaradása vagy késedelmes fizetése esetén a gépeket visszaköveteli és elszállítja.
Az I. r. alperes és az ÁFÉSZ közötti fizetési problémák miatt az ÁFÉSZ 1989. augusztus 8-án és augusztus 18-án felszólította az I. r. alperest, hogy az 1989. június, július, augusztus havi bérleti díjakat fizesse meg. Ezt követően, 1989. szeptember 7-én az ÁFÉSZ – az 1988. december 7-én létrejött szerződésben foglaltakra hivatkozva – közölte, hogy a fizetési kötelezettségének az I. r. alperes 2 hónapon át nem tett eleget, ezért a szerződésből eredő valamennyi jogosultságát – a II. r. alperes hozzájárulásával – a felperesre átruházta.
Az utóbbi felszólítást megelőzően, 1989. augusztus 7-én a felperes és az ÁFÉSZ szerződést kötöttek. Ebben az ÁFÉSZ a felperesre átruházta (engedményezte) az I. r. alperessel szemben az 1988. december 7-én kelt szerződésből eredő és fennálló követelését 2 300 000 Ft erejéig. Egyben kötelezte magát az ÁFÉSZ, hogy a II. r. alperes hozzájárulása esetén a perbeli gépekre 1985-ben megkötött lízingszerződést a felperesre átruházza.
Ilyen előzmények után 1989. augusztus 30-án a II. r. alperes lízingszerződést kötött a felperessel az I. r. alperes használatában levő gépekre. Ennek alapján 1989. szeptember 8-án a felperes felhívta az I. r. alperest a gépek kiadására, továbbá 869 043 Ft megfizetésére. Mivel a felszólítás nem vezetett eredményre, a II. r. alperes is felhívta az ÁFÉSZ-t és az I. r. alperest, hogy gondoskodjanak a gépek kiadásáról.
A felperes a keresetében kérte kötelezni az I. r. alperest a lízingszerződésben felsorolt gépek kiadására, továbbá 589 778 Ft és kamata megfizetésére. A II. r. alperest az I. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelem tűrésére kérte kötelezni. A gépek kiadására irányuló kereseti kérelem tárgyában részítéletet kért.
Az I. r. alperes a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte. Védekezésében többek között előadta, hogy az 1987. december 27-én kelt szerződés alapján a gépeket jogszerűen használja és tartja magánál. Álláspontja szerint sem az ÁFÉSZ-nek, sem a II. r. alperesnek nem volt joga a felperessel az újabb lízingszerződést megkötni.
A II. r. alperes az I. r. alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Előadta, hogy a lízingszerződés kötelezettje mindig az ÁFÉSZ volt. Utalt arra is, hogy a lízingdíj fizetéséről is mindig az ÁFÉSZ részére küldte a számlát.
Az elsőfokú bíróság részítéletet hozott, és az I. r. alperest a perbeli lízingszerződés tárgyát képező gépek kiadására kötelezte. Döntését azzal indokolta, hogy a perbeli lízingszerződés a felperes és a II. r. alperes között érvényesen létrejött. Az I. r. alperes a gépeket jogalap nélkül tartja magánál, ezért azokat köteles kiadni. Az indokolás kitért arra is, hogy a II. r. alperes közölte az ÁFÉSZ-szel: a használatba adás nem jelenti az 1985-ben kötött lízingszerződés módosítását.
A részítélet ellen a I. r. alperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható – de ez a felek között sem vitás –, hogy a perbeli gépek tulajdonosa a II. r. alperes, aki azokat 1985-ben lízingszerződés (adás–vételi elemekkel vegyes dologbérleti szerződés) alapján adta bérbe az ÁFÉSZ-nek. Az ÁFÉSZ a gépeket az 1987. december 27-én kötött szerződés alapján 1988. január 1-jétől az I. r. alperes használatába adta. Ebben a szerződésben a felek abban is megállapodtak, hogy – amennyiben a II. r. alperes mint a gépek tulajdonosa hozzájárul – az ÁFÉSZ a II. r. alperessel kötött lízingszerződést az I. r. alperes javára átengedi. Az I. r. alperes nem tudta bizonyítani, hogy a tartozásátvállaláshoz a Ptk. 332. §-ának (2) bekezdése szerinti jogosulti hozzájárulást a II. r. alperes megadta. A II. r. alperes 1989. február 1-jei levelében is csak ahhoz járult hozzá, hogy az ÁFÉSZ a berendezéseket az I. r. alperes használatába adja, de megjegyezte, hogy ez a tény a lízingszerződést nem módosítja. Hozzájárulás hiányában az I. r. alperes nem léphetett a lízingszerződésben az ÁFÉSZ helyébe.
E tényekből következik, hogy az I. r. alperes az 1987. december 27-én létrejött szerződés alapján az ÁFÉSZ-től mint bérlőtől csak albérleti jogot szerezhetett, a gépek használatára mint albérlő volt jogosult. Az albérletbe adáshoz az engedélyt az ÁFÉSZ a II. r. alperestől a Ptk. 426. §-a (1) bekezdésének megfelelően megkapta. Ez a használati joga járulékos jog volt, amely az ÁFÉSZ-nek mint bérlőnek a jogától függött, de a lízingszerződésen alapuló tulajdoni igényt a II. r. alperessel szemben nem keletkeztetett.
Az I. r. alperesnek a gépeken szerzett albérleti joga nem korlátozta a II. r. alperest abban hogy az ÁFÉSZ-szel a lízingszerződést közös megállapodással megszüntesse [Ptk. 319. § (1) bekezdése]. Az ÁFÉSZ bérleti jogának a megszüntetésével az I. r. alperes albérleti joga mint járulékos jog is megszűnt, így ezt követően az I. r. alperes a gépek kiadását illetően köteles volt a tulajdonos II. r. alperes rendelkezésének megfelelően eljárni, nem volt jogosult a gépeket továbbra is a birtokában tartani.
A II. r. alperes mint a gépek tulajdonosa újabb lízingszerződést kötött a felperessel, ezáltal a felperes a gépek bérlőjévé vált. így a felperes mint bérlő – Ptk. 423. §-a alapján – jogosult a perbeli gépek használatára. Ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. alperest a gépek kiadására kötelezte.
Az I. r. alperesnek a gépek visszatartására törvényes lehetősége nincsen. A gépek tulajdonosa a II. r. alperes, a II. r. alperessel szemben pedig az I. r. alperest – jogviszony hiányában – a Ptk. 433. §-ának (2) bekezdésében írt jog nem illeti meg. Más kérdés, hogy az I. r. alperesnek a használati joga megszűnése folytán keletkezett-e jogos követelése a vele szerződéses kapcsolatban álló ÁFÉSZ-szel szemben, ez azonban – mivel az ÁFÉSZ nem áll a perben – nem képezi a jelen per tárgyát.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság részítéletének a fellebbezéssel támadott rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. I. 31 458/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás