GK BH 1991/286
GK BH 1991/286
1991.07.01.
A szerződésszegés, amely az ellenérdekű fél üzleti hírnevét hátrányosan érinti, alapot ad nem vagyoni kártérítés követelésére [Ptk. 318. § (1) bek., 354. §1, 16. IE 8. pont].
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg haladéktalanul a felperesnek 72 000 Ft meghiúsulási kötbért, 447 158 Ft vagyoni és 100 000 Ft nem vagyoni kártérítést, mindkét kártérítés után 1988. november 10-től 1989. május 25-ig járó évi 20%-os, míg 1989. május 26-tól a kifizetésig járó évi 28%-os kamatot, valamint 171 150 perköltséget. Ezt meghaladó részében a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes és az angol B. cég között 1980-tól üzleti kapcsolat állt fenn, amely ennek keretében az 1987. évre 5 millió fogkrémes tubust rendelt meg a felperestől; annak biztosítására a Magyar Nemzeti Banknál 20 000 font sterlinget letétbe is helyezett. A tubusokhoz szükséges alkatrészeket – 5 millió darab műanyag menetet és sapkát – a felperes az alperestől rendelte meg. A szerződés szóban jött létre, ezen belül írásban kötötték ki a felek a szállítás ütemezését, mely szerint az alperes 1987. I. negyedévében – havonként egyenlő bontásban – másfél millió termékpárt volt köteles a felperesnek átadni. Az ütemezés szerint az alperesnek 1987. március 31-ére kellett ezt a mennyiséget szállítania, ekkorra azonban a termék sorozatgyártását még meg sem kezdte, ezért köteles az alperes a 600 000 Ft kötbéralap figyelembevételével 12%-os meghiúsulási kötbért, 72 000 Ft-ot megfizetni. Az angol cég a teljesítés elmaradása miatt érdekmúlásra hivatkozva a szerződéstől elállt. A megrendelés elmaradása miatt a felperest 519 158 Ft kár érte, melyből a kötbért meghaladó kárát, 447 158 Ft-ot köteles részére az alperes megtéríteni. A felperes vállalkozásának nagyobb távlata volt, mivel 1986. évben 3 millió, 1987. évben már 5 millió tubust rendelt az angol cég. A szerződésszegés miatt a felperestől több fogkrém tubust nem rendelt, így a felperes egy felfelé ívelő szakaszban levő, tartósnak ígérkező külkereskedelmi kapcsolattól esett el, amely a gazdasági fogalomban való részvételét hátrányosan befolyásolta. Figyelemmel azonban arra, hogy az alperes késlekedése miatt a felperesnek más gyártó után kellett volna néznie, vagy a szerződésnek más módon kellett volna eleget tennie, a bíróság az összes körülmény mérlegelésével 1 millió forint nem vagyoni kártérítést állapított meg a részére.
Az ítélet ellen a peres felek fellebbezést nyújtottak be.
A felperes a fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a megítélt kártérítés összegét 591 158 Ft-ra, a nem vagyoni kár összegét 1,5 millió forintra, a perköltség összegét pedig 222 462 Ft-ra felemelni.
Az alperes a fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a felperes keresetének 36 000 Ft-ot meghaladó részét elutasítani. Vitatta azt, hogy évi 6 millió darab termékpárra létrejött volna a szerződés. A teljesítés elmaradásáért a felelősségét részben elismerte, hivatkozott azonban arra, hogy a felperes az együttműködési kötelezettségének nem tett eleget.
Az alperes fellebbezése részben alapos, a felperes fellebbezése alaptalan.
A kereseti követelés jogalapja tekintetében az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen foglalt állást. Az alperes maga sem vitatta, hogy a perbeli szállítási szerződés 1987. I. negyedévre érvényesen létrejött, tudomásul vette a felperesnek a szerződéstől való elállását és a szerződés meghiúsulása folytán bekövetkezett kötbérfizetési kötelezettségét. Helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a teljes felmerült kötbérösszeg megfizetésére kötelezte az alperest. A módosított 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 18. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes kimentési okra nem hivatkozott, a Ptk. 247. §-ának (1) bekezdésében írt mérséklő körülményt nem hozott fel, a rendelkezésre álló adatok alapján a kötbér túlzottnak nem tekinthető, az alperes fellebbezésében felhozott körülmények az ítélet megváltoztatására nem alkalmasak, ezért a megállapított kötbért köteles megfizetni.
Megalapozott az elsőfokú bíróság döntése a vagyoni kár vonatkozásában is. Helyesen utalt a bíróság az 1986. október 8-i „megállapodás igazolása” című levél tartalmára. A levél mellékletét képezte az 1987. I. negyedévi „konkrét” megrendelés. Az alperes a levélre nem válaszolt, de az általa sem vitatott feltételekkel folytatta a mintadarabok gyártását. Ez a megállapodás a Ptk. 208. §-ában foglalt előszerződésnek tekintendő, megtalálhatók benne az ehhez megkívánt elemek, így szerződéskötési megállapodás, amely szerint a felperes 1987. évre 6 millió darab terméket egyenlő ütemben fog megrendelni, és az alperes az évi 6 millió darab gyártására kötelezettséget vállalt – továbbá a vállalkozás díja és a teljesítési határidő is. Az érvényes előszerződés alapján a peres felek jogot szereztek arra, hogy bármelyikük kérhette volna a bíróságtól a Ptk. 208. §-ának (3) bekezdése alapján a szerződés létrehozását. Az 1987. év további negyedéveire a szerződés megkötésére az alperes szerződésszegése folytán bekövetkezett felperesi érdekmúlás és elállás miatt nem került sor, amely ok a Ptk. 208. §-ának (5) bekezdése szerint a szerződéskötés megtagadására jogot ad. A kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen döntött, amikor az alperes kártérítési felelősségét megállapította. A FERUNION igazolása szerint csak 5 millió tubusra volt a felperesnek megrendelése az angol cégtől, amely megrendelés bankgaranciával volt biztosítva, és a felperes az ebből származó haszontól esett el az alperes szerződésszegése következtében, ezért ez a mennyiség képezhette a kártérítés alapját. A kár összegének a kiszámítása is – mint azt az árszakértői vélemény megállapította – helyesen történt.
Helytállóan döntött az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés jogalapja tekintetében. Nem vagyoni kártérítéssel a szerződésszegés is szankcionálható. A Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 354. §-ának harmadik fordulata értelmében a károkozó köteles megtéríteni a károsult jogi személy nem vagyoni kárát, ha a károkozás a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolja. A felperesnek az üzleti kapcsolata az angol céggel kedvezően alakult, az alperes szerződésszegése azonban a felperes üzleti megbízhatóságát megkérdőjelezte, vele szemben a külföldi fél a bizalmát elvesztette, ennek következtében a szerződési és üzleti kapcsolat megszakadt. Az üzleti hírnév sérelme bizonyítottan hátrányos következménnyel járt, megnehezítette a piaci forgalomba való újbóli bekapcsolódást.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését a nem vagyoni kár mértékét illetően részben alaposnak találta. Az elsőfokú ítélet vonatkozó indokolását elfogadva a mérlegelés körébe vonta azt a tényt, hogy a felperesnek a perbeli termékre vonatkozóan csak a B. céggel volt szerződése, más nyugati kapcsolatot nem igazolt. A tubusgyártás a felperes gazdasági tevékenységének csak egy részét képezte, arra adat nem merült fel, hogy termelésének egész volumenéhez képest a felmerült kár döntő jelentőségű vagy kiemelkedően magas mértéket ért volna el. A szerződés a nyugati piacon egy üzleti kapcsolat kezdetét jelentette, mivel az első megrendelés erre a termékre csak az 1986. évre szólt. Ebből eredően a felperes neve még annyira nem terjedt el, hogy az adott szerződésszegés az üzleti hitelét más külföldi cégek előtt is rontotta volna. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság által megállapított kártérítési összeget túlzottnak találta és az összes körülmények mérlegelésével a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján 500 000 Ft-ban állapította meg, mellyel a felperest ért nem vagyoni sérelmek megfelelően kárpótolhatók.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezésében foglaltakat nem találta alkalmasnak az elsőfokú bíróság ítéleti döntésének a megváltoztatására. A fentiekben már utalt a vagyoni kár összegének helyes meghatározására, és az alperes nem vagyoni kárra vonatkozó fellebbezési kérelmének részbeni helytadásával megindokolta a felperesi fellebbezés elutasítását is.
A Legfelsőbb Bíróság – a kifejtett indokok alapján – az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel részben megváltoztatva a nem vagyoni kártérítés összegét 500 000 Ft-ra leszállította, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. I. 30 792/1990. sz.)
1
A Ptk. 354. §-át az 1993: XCII. törvény 40. § (4) bekezdésének a) pontja hatályon kívül helyezte. A 16. Irányelv már nem hatályos.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás