GK BH 1991/287
GK BH 1991/287
1991.07.01.
I. Ha a szövetkezetből való kiválás következtében új szövetkezetek jönnek létre, a kiválás előtt keletkezett kötelezettségekért a szövetkezetek a vagyon megosztásának arányában felelnek; ettől a szövetkezetek sem megállapodásukkal, sem más módon (pl. a kérdésnek az alapszabályban való szabályozása útján) nem térhetnek el [1971. évi III. tv. 46. § (4) bek. és 47. § (4) bek1.].
II. A bíróság döntése túlterjed a kereseti kérelmen és ezért jogszabálysértő, ha a kamatfizetés kezdő időpontját a kereseti kérelemben megjelöltnél korábbi időpontban határozza meg [Pp. 4. §, 215. §].
Az M. szövetkezet közgyűlése hozzájárult a szövetkezet vasipari részlege, kőfaragó üzeme, tekercselő részlege, faipari, asztalos TMK-ja, a szállítási teendőket és a nem termelő munkát végzők egy része, az építő részleg egy része, továbbá az autójavító üzem kiválásához. A kiválás folytán alakultak meg az I. r. és a II. r. alperesi kisszövetkezetek, az M. szövetkezet pedig a felperesi kisszövetkezetként folytatta a működését. A kiválással a szövetkezet vagyona úgy oszlott meg, hogy abból a felperes 31,95%-ban, az I. r. alperes 29,51%-ban, a II. r. alperes 38,54%-ban részesedett.
A felperes, valamint az I. r. és a II. r. alperesek között a felperes által 272 399 Ft összegben kielégített szavatossági igénnyel kapcsolatban indult per. A szavatossági igény még a szövetkezetből való kiválás előtt kivitelezett épületek miatt merült fel.
A felperes az általa kielégített szavatossági igényből reájuk eső részként az I. r. alperest 80 386 Ft, a II. r. alperest 104 984 Ft, továbbá – az 1987. november 10. napján tartott tárgyaláson tett nyilatkozata értelemében – az említett összegek után 1986. június 1. napjától járó kamatok megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
A II. r. alperes – marasztalása esetére – a fényező műhelyének karbantartási költségei, a vízmű érdekeltségi hozzájárulás, valamint akkumulátor cserével felmerült jótállási kötelezettség érvényesítése címén ugyancsak a szövetkezetből való kiválást megelőző időből származó, de azt követő kifizetéseinek vagyonmegosztással arányos részére beszámítási kifogást terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest 80 386 Ft és kamata, a II. r. alperest 104 984 Ft és kamata megfizetésére kötelezte.
Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság – az I. r. és a II. r. alperesek fellebbezése folytán – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A per újabb tárgyalása során az elsőfokú bíróság szakértőt rendel ki; a szakértő a szövetkezetből való kiválás előtt szavatossági igények alapján végzett építési munkák értékét 245 507 Ft-ban állapította meg. A szakértői véleményre sem a felperes, sem az alperesek nem tettek észrevételt. Az alperesek a kereset elutasítását kérték; a II. r. alperes ismételten előterjesztette beszámítási kifogását.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indoklása szerint a felek között – az 1985. március hó 26. napján felvett „Emlékeztető” 3. pontjában foglaltakra figyelemmel – olyan megállapodás jött létre, amely szerint a felperesi követelés alapjául szolgáló építési munkákkal kapcsolatos szavatossági igény a felperest terheli.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, és az ítélet megváltoztatásával – az építési munkák 245 507 Ft-os értékének alapulvételével – az I. r. alperest 72 449 Ft-ban és kamatában, a II. r. alperest pedig 85 805 Ft-ban és kamatában kérte marasztalni.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az I. r. alperest 72 449 Ft és kamata, a II. r. alperest pedig 85 805 Ft és kamata megfizetésére kötelezte azzal, hogy a kamatfizetés kezdő időpontja 1986. január 1. napja.
A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság ítélete meghozatalánál nem vette figyelembe a felek által tartott korábbi tárgyalások eredményét összegező, 1985. július 24-25-i megállapodást. Ebben a megállapodásban a felperes képviselője olyan nyilatkozatott tett, amely szerint a szavatossági igényeknek úgy fog eleget tenni, hogy erről az I. r. és a II. r. alperesek képviselőit előzetesen tájékoztatni fogja, s az elvégzett munkákról készült számlák alapján kérni fogja az arányos költségviselést. Ezt a jelenlévők nem kifogásolták, és a megállapodást – annak utolsó mondata értelmében – mint akaratukkal mindenben megegyezőt írták alá. A megállapodás folytán az I. r. és a II. r. alperesek a felperesi követelést – amely a szavatossági igény alapján végzett építési munkák értéke arányos részének áthárítására irányul – eredményesen nem vitathatják.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését – ha a jogszabály kivételt nem tesz – a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A 296. §-ának (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek. A per során a II. r. alperes a vele szemben előterjesztett kereseti követelésbe ismételten kérte hasonló jogcímen felmerült követelésének a beszámítását; beszámítási kifogásának kérdésében azonban a bíróság nem döntött. Ha a beszámítási kifogás – részben vagy egészben – alapos, a II. r. alperes a kereseti követelés megfelelő részében nem marasztalható. A Legfelsőbb Bíróság ítélete ezért megalapozatlan, mert a II. r. alperes marasztalására vonatkozóan a beszámítási kifogásának elbírálása nélkül hozott határozatot.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete az I. r. és a II. r. alpereseket – a felperes által kielégített szavatossági igényből reájuk eső részként – a felek között létrejött megállapodásra hivatkozással kötelezte 72 449 Ft és kamata, illetve 85 805 Ft és kamata megfizetésére. A szövetkezetekről szóló ismételten módosított – 1971. évi III. törvény 46. §-ának (4) bekezdése azonban, amelyet az ipari szövetkezetekről szóló 1971. évi 32. törvényerejű rendelet 45. §-a folytán – e törvényerejű rendelt külön rendelkezésének hiányában – a perbeli ügyben is alkalmazni kell, kimondja, hogy szövetkezet szétválása esetén az új szövetkezetek a korábbi kötelezettségekért a vagyon megosztásának arányában felelnek. Ez a rendelkezés az 1971. évi III. törvény 47. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a szövetkezetből való kiválásra is irányadó, s az attól való eltérésre a törvény sem a felek megállapodása alapján, sem más módon (pl. a kérdésnek az alapszabályban való szabályozása útján) nem ad lehetőséget. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az alpereseket nem az 1971. évi III. törvény 47. §-a (4) bekezdésének kogens rendelkezése alapján, hanem a felperes és az alperesek között létrejött megállapodásra hivatkozással marasztalta a felperes által követelt összegben.
Törvénysértő a Legfelsőbb Bíróság ítéletének az a rendelkezése is, amely az I. r. és a II. r. alperesek kamatfizetésének kezdő időpontját 1986. január 1. napjában határozta meg. A felperes ugyanis az ebben a kérdésben legutóbb, az 1987. november 10. napján tartott tárgyaláson tett nyilatkozatában az alpereseket az 1986. június 1. napjától járó kamatok megfizetésére kérte kötelezni. A Pp. 4. §-a szerint a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz általában kötve van. A Pp. 215. §-a pedig kimondja, hogy a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelme, illetőleg az ellenkérelmen, s ez a szabály a főkövetelés járulékaira – így a kamatra – is kiterjed. Törvénysértően járt el tehát a Legfelsőbb Bíróság akkor, amikor a felperes kereseti kérelmén túlterjeszkedve az 1986. év január 1. és június 1. közötti időszakra is megállapította az alperesek késedelmi kamatfizetési kötelezettségét.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa az óvással megtámadott másodfokú határozatot a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Eln. Tan. G. törv. 31 177/1990. sz.)
1
Lásd az 1992: II. törvényt.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás