KK BH 1991/293
KK BH 1991/293
1991.07.01.
Nincs helye a kártérítési igény érdemi vizsgálat nélküli elutasításának azon az alapon, hogy a károsult a büntetőeljárásról szóló törvény alapján jogosult kártalanításra (Ptk.. 349. §)
L BH 91/7/293
A megyei rendőrkapitányság vizsgálati osztálya nagy kárt okozó csalás büntette és más bűncselekmények elkövetése miatt folytatott nyomozást a felperes és társai ellen. A felperes először 1985. május 14-étől 1986. június 14-ig volt előzetes letartóztatásban, ekkor a megyei bíróság szabadlábra helyezte, majd 1986. július 3-án ismét elrendelték az előzetes letartóztatását, melyet azonban csak 1986. augusztus 28-án foganatosítottak. Ettől az időtől kezdve 1986. október 16-ig tehát összesen 14 hónapig és 6 napig állt a felperes kényszerintézkedés hatálya alatt. A büntetőeljárás több évig tartott, majd a megyei bíróság 1989. július 6-án a felperessel szemben az eljárást a Be 213. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján megszüntette, az ügyész ugyanis a vádat a tárgyaláson elejtette, mert a rendelkezésre álló adatok a felperessel szembeni vádat nem támasztották alá.
A felperes 1989. október 12-én kártalanítási kérelmet terjesztett elő 408 339 Ft összegben. Egy ízben 262 700 Ft, majd 85 875 Ft kártalanításban részesült.
A felperes - jogi képviselője útján - 1990. április 17-én terjesztett elő keresetlevelet a kerületi bíróság előtt, amelyben a Be 383. §-ának (1) bekezdésére, valamint a 385. §-ának (4) bekezdésére hivatkozással további 109 115 Ft kártalanítás és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A kerületi bíróság 1990. május 21. napján a felperes államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésre irányuló keresetlevelét a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a Fővárosi Bírósághoz mint az igény elbírálásra hatáskörrel rendelkező bírósághoz tette át.
A Fővárosi Bíróság végzésével a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontjára hivatkozással, elutasította. Indoklása szerint a Be 383. §-ának (1) bekezdése alapján kártalanítás jár az előzetes letartóztatásért, ha a büntetőeljárást azért szüntették meg, mert a cselekmény nem bűncselekmény, vagy azt nem a terhelt követte el, illetőleg büntethetőséget kizáró ok áll fenn. Álláspontja szerint a felperes kárigényére a Be 383-385. §-aiban szabályozott eljárás szabályait kell alkalmazni. Ez kizárja, hogy a Ptk. 349. §-ában szabályozott kártérítés felöl döntsön a bíróság. A Fővárosi Bíróság tehet a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította mint nyilvánvalóan alaptalant, mert „annak érdemi vizsgálata nélkül az anyagi jogszabályok alapján is felismerhető, hogy a követelést nem lehet teljesíteni, mert nem a Ptk., hanem a Be szabályai az irányadók a perbeli kárigényre”.
A végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kereseti kérelmét úgy módosította, hogy többletkártalanítási igényét a Ptk. 349. §-ára alapított kártérítési követelésként tartja fenn. Kérte ezért, hogy a Legfelsőbb Bíróság kereseti kérelme érdemi elbírálására utasítsa a Fővárosi Bíróságot. Az alperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság határozatának helybenhagyására irányult.
A fellebbezés alapos, nincs ugyanis akadálya annak, hogy a felperes a Ptk. 349. §-ára alapított kártérítési igényt terjesszen elő. Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja: a Ptk. 349. §-ában szabályozott kártérítést kizárja, hogy a felperes kárigényére a Be.-ben szabályozott kártalanítási szabályokat kell alkalmazni.
A Ptk. 349. §-ára alapított kártérítési igény esetén a felperesnek bizonyítania kell a károkozó magatartás jogellenességét, a kárt, az okozati összefüggést, továbbá hogy a kárt államigazgatási, illetőleg bírósági jogkörben, közhatalom gyakorlása során kifejtett, illetőleg igazságszolgáltatási tevékenységgel vagy ennek elmulasztásával okozták. Nincs helye tehát a Ptk. 349. §-ára alapított kártérítési igény érdemi vizsgálat nélküli elutasításának a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján - de a b) pontja alapján sem -, azzal az indokkal, hogy a Be 383-385. §-ai az előzetes letartóztatásért az ott meghatározott esetekben kártalanítási kötelezettséget írnak elő. A perbeli esetben a Be hivatkozott szakaszai a felperes kártalanítását lehetővé tették, és a felperes a kártalanítási eljárás során kárigénye egy részéhez hozzá is jutott. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ez azonban nem zárja ki, hogy a felperes a Ptk. 349. §-ára alapított további igényét kártérítési követelésként előterjessze.
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság végzését a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per érdemi tárgyalására és határozat hozatalára utasította. (Kpkf. I. 25 252/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás