BK BH 1991/304
BK BH 1991/304
1991.08.01.
A közkegyelem hatályvesztése esetén az összbüntetés tartamát úgy kell megállapítani, hogy a kegyelem folytán elengedett büntetés-rész ne enyésszen el [Btk. 92. §; 1990. évi XXXIX. tv. 9. §, BK 105. szám].
L. BH 91/8/304
A városi bíróság 1990. október 2. napján meghozott ítéletével összbüntetésbe foglalta az elítélttel szemben két korábbi ítélettel kiszabott 6-6 hónapi szabadságvesztést. Az összbüntetés tartamát - a többszörös visszaeső terhelt esetében - 11 hó 7 napi börtönben állapította meg. Kimondta továbbá, hogy az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az ítélet ellen az összbüntetés tartamának súlyosítása végett bejelentett ügyészi fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság indokolásában helyesen állapította meg, hogy az elítélttel szemben az első alapítélettel kiszabott 6 hónapi börtönbüntetés közkegyelem alá esett, s ennek folytán az elítélt a szabadságvesztés egynyolcad részének végrehajtása alól mentesült, ennélfogva büntetés 5 hó 7 napra csökkent, és azt letöltve 1990. július 27. napján szabadult.
Az elítéltet ezt követően az 1990. szeptember 17. napján elkövetett lopás vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt a bíróság a második alapügyben 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, és megállapította, hogy vele szemben az előző ügyben alkalmazott közkegyelem hatályát vesztette.
Az összbüntetésbe foglalás szükségessége a közkegyelem hatályvesztése folytán merült fel. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az összbüntetés tartamának meghatározásánál olyan mértékű elengedést alkalmazott, hogy a korábban kiszabott 6 hónapi szabadságvesztésből még le nem töltött 23 nap teljes egészében elenyészett. Ennek folytán ugyanis a még le nem töltött büntetésrész végrehajtásának hatályosulására nem kerülhetne sor.
A Legfelsőbb Bíróság 105. számú büntető kollégiumi állásfoglalása értelmében az összbüntetésbe foglalásnak azokban az eseteiben, amikor valamelyik szabadságvesztés végrehajtása bármely okból megszakad (és ezen nem csupán a feltételes szabadságra bocsátás értendő), majd utóbb ennek a büntetésnek a folytatására és az újabb jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztéssel való összbüntetésbe foglalásra kerül sor, az összbüntetési tartam megállapításánál a két alapítéletben eredetileg kiszabott büntetési mértékek az irányadók ugyan, de az elengedés mérvének a meghatározásánál a még le nem töltött büntetés-rész figyelembevételével viszonylag csekélyebb mértékű elengedés indokolt.
Az adott esetben az elsőfokú bíróság ennek az elvnek a figyelmen kívül hagyásával állapította meg az összbüntetés tartamát, és elengedte a közkegyelem folytán le nem töltött büntetésből a hátralévő tartamot, ugyanakkor az ilyen kivételesen előforduló elengedést elmulasztotta megindokolni.
Téves az elsőfokú bíróság álláspontja azért is, mert ez esetben a közkegyelem folytán még le nem töltött büntetésrész hatályosulására nem kerülhet sor, és az újabb alapítéletben tett az a megállapítás, hogy a korábbi ügyben alkalmazott közkegyelem hatályát veszti, az elsőfokú bíróság által alkalmazott elengedés mellett csupán deklaratív megállapítás, melynek tényleges végrehajtására nem kerülhetne sor.
A kollégiumi állásfoglalásban is hivatkozott kivételes elengedésre törvényes lehetőség csak akkor van, ha az újabb alapítéletben kiszabott szabadságvesztés viszonylag hosszabb tartamú márpedig az adott esetben erről szó nincs. Miután mindkét szabadságvesztés tartama azonos, és a korábbi alapítéletben kiszabott szabadságvesztésből viszonylag csekélyebb rész vár letöltésre: az elsőfokú bíróságnak ragaszkodnia kellett volna ezen büntetés-rész letöltésének hatályosulásához.
Az elsőfokú bíróság által alkalmazott elengedés mértékénél ugyanis a közkegyelem hatályvesztő rendelkezése valójában nem érvényesült, és az elítéltre nézve semmilyen jogkövetkezménnyel nem járt az, hogy őt a kegyelem hatályba lépését követő három éven belül elkövetett szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték.
Mindezekre a körülményekre figyelemmel a másodfokú bíróság a Be. 356. §-a (2) bekezdésének h) pontja szerinti tanácsülésén eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az összbüntetés mértékét súlyosítva a börtönbüntetést 11 hó 17 nap tartamban állapította meg, hogy a közkegyelem folytán le nem töltött büntetés-rész hatályosulására vonatkozó törvényi követelmény is kellőképpen érvényesüljön. (Zala Megyei Bíróság Bf. 414/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás