BK BH 1991/305
BK BH 1991/305
1991.08.01.
A lopás nem minősül hamis kulcs használatával elkövetettként, ha a tettes a megőrzésre szolgáló számkombinációs zárszerkezetet a számcsoportosítás felismerésével nyitja fel [Btk. 316. § (2) bek. g) pont].
L. BH 91/8/305
A terheltet a városi bíróság 3 rb. lopás büntette és 3 rb. lopás vétsége miatt halmazati büntetésül 1 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, és 4000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az egyedül élő, büntetlen előéletű terhelt rendszertelenül dolgozott, és a keresetét úgy egészítette ki, hogy kerékpárokat tulajdonított el, amelyeket értékesített. A kerékpárok döntő többségükben nem voltak lezárva.
A terhelt az ötödik kerékpárt úgy tulajdonította el, hogy az annak megőrzésére szolgáló számkombinációs zárt forgatva kinyitotta, így egy 4100 forint értékű női kerékpárt szerzett meg.
Az elsőfokú bíróság a terheltnek ez utóbbi cselekményét a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdésének c) pontjára (üzletszerűség) figyelemmel, a (4) bekezdésének b/1. pontja szerinti lopás bűntettének minősítette. Ugyancsak üzletszerűen elkövetettként értékelte a további 4 rb. lopási cselekményt is. A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy elrendelte a terhelt pártfogó felügyeletét.
A megyei bíróság az ítélet indokolásában kifejtette: a terheltnek az a lopási cselekménye, hogy egy számkombinációs zárral ellátott női kerékpárt eltulajdonított, az elsőfokú ítélet szerinti minősítésen túl a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének g) pontja alapján hamis kulcs használatával elkövetettként is minősül.
A megyei bíróság az ítélet indokolásában utalt a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének g) pontjához fűzött miniszteri indokolására, amely szerint a hamis kulccsal felnyitás akkor állapítható meg, ha az elkövető a megőrzésre szolgáló zár vagy készülék felnyitására erre a célra általában nem használt eszközt vesz igénybe. Hamis kulccsal elkövetettnek kell tekinteni az olyan kulcs alkalmazását is, amely nem a felnyitott zárhoz készült, de véletlen folytán alkalmas a zár felnyitására.
A terhelt az adott esetben kulcsot nem alkalmazott ugyan, de próbálkozással, véletlenszerűen nyitotta ki a zárat. A kérdéses kerékpárt a sértett lakattal lezárta, tehát fokozottan védte a jogtalan elvétel ellen, és ezt a fokozott védelmet kellett leküzdenie a terheltnek. Az adott esetben nem dolog elleni erőszakkal, nem lopott, hanem egy „eszmei kulcsnak” mondható, számkombináció felismerésével követte el a lopást, amely a hamis kulccsal esik egy tekintet alá. Az eltulajdonítási szándékának megvalósításához nem a tárgyiasult dolog felhasználása, hanem a gondolati termék alkalmazása vezetett, ezért a terhelt cselekménye hamis kulccsal elkövetettként is minősül.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a számkombinációs zárral védett kerékpárt eltulajdonító cselekményre vonatkozó minősítés és az ekörben kifejtett jogi indokolás miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Téves a másodfokon eljárt megyei bíróságnak a jogi álláspontja a számkombinációs zárral ellátott kerékpár eltulajdonításának hamis kulccsal elkövetettkénti minősítése tekintetében, és e körben törvénysértő a másodfokú ítélet indokolása is.
A Btk. 316. §-a (2) bekezdésének g) pontja szerint minősül a lopási cselekmény, ha az elvétel hamis vagy lopott kulcs használatával történik.
E törvényhely alapján történő minősítés esetében tehát vizsgálnia kell a kulcs; a hamis vagy hamisított kulcs; a hamis vagy hamisított kulcs használatának fogalmát; végül a zár vagy készülék felnyitásának az értelmezését.
Az állandóan követett ítélkezési gyakorlat egyöntetű atekintetben, hogy a „kulcs”-nak - a megjelenési formáját tekintve - nem kell szükségszerűen fémanyagúnak vagy kulcs alakúnak lennie. A minősített eset megállapításának alapjául szolgálhat, ha a zárat vagy a megőrzésre szolgáló készüléket meghajlított dróttal, szeggel, vasdarabbal vagy más eszközzel nyitja ki az elkövető, ha az alkalmas arra, hogy a szerkezetet mozgásba hozza, és így teszi lehetővé az eltulajdonítandó tárgy elvételét.
Helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy „hamis kulcs” az az eszköz, amely nem az adott zárhoz vagy készülékhez készült, de ennek ellenére is alkalmas az adott zár vagy készülék felnyitására, vagy véletlenül nyitja ki az adott zárat vagy készüléket (pl. az elkövető kulcs-csomójának valamelyike véletlenül nyitja a megőrzésre szolgáló zárat). Végül, ha valamely kulcs átalakítással válik alkalmassá a zár vagy készülék felnyitására, illetőleg éppen erre a célra készült (pl.: álkulcs).
A „használatnak” mint tevékenységnek a fogalma valamely testet öltött tárgyat, dolgot tételez fel, tehát olyan eszközt, amelyet az elkövető meghatározott célra alkalmaz, igénybe vesz, gyakorlatban alkalmaz vagy él vele. A hamis vagy hamisított kulcs használatának fogalma tehát kizárja a zárnak vagy megőrzésre szolgáló készüléknek eszmei, intellektuális tevékenység alkalmazásával történő felnyitását.
Végül a dolog megőrzésére szolgáló „zár vagy készülék felnyitása” minden esetben a mechanikai szerkezetnek kulcs segítségével történő mozgásba hozatalát jelenti, vagyis a kulcs a zár tartozéka, olyan eszköz, amely alkalmas a zár felnyitására.
Mindezekből következik, hogy a számkombinációs zár kinyitása a kombináció tudatos vagy véletlenszerű felismerése révén nem vonható a hamis kulccsal felnyitás fogalomkörébe. A kulcsként használt eszköz csak „testi dolog” lehet, tehát az ún. „eszmei kulcs” szóba sem kerülhet. A szellemi tevékenységnek „kulcs” fogalma alá vonása az analógiának a büntetőjogban megengedhetetlen alkalmazását jelenti, és lopás esetén a minősített esetek körét indokolatlanul bővíti. Kétségtelen, hogy az utóbbi években elterjedt számkombinációs zárak felnyitása az elkövetőtől nagyobb elszántságot és bizonyos többlettevékenységet feltételez, illetve igényel, de ez a körülmény legfeljebb csak a büntetés kiszabása körében értékelhető, anélkül, hogy a lopás minősített esete alá lenne vonható.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a Bírósági Határozatok 1986. évi 2. számában megjelent 52. sorszámú jogesetben ezzel ellentétben kifejtettekkel.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítéletének indokolása részben törvénysértő, ugyanakkor a Be. 291. §-ának (2) bekezdése értelmében kifejezésre juttatta, hogy a határozatnak az érdekeltekre nincs hatálya. (B. törv. I. 1287/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás