BK BH 1991/307
BK BH 1991/307
1991.08.01.
A nyomozati szakban érkezett előzetes letartóztatás megszüntetése iránti kérelem esetén mindenkor vizsgálni kell, hogy a gyanúsítottal kapcsolatban van-e folyamatban előzetes letartóztatás meghosszabbítása iránti eljárás;
igenlő esetben a megszüntetésre irányuló kérelem tárgyában érdemben nem kell határozni [Be. 95. §, 379/A. §].
L. BH 91/8/307
A városi bíróság a gyanúsított előzetes letartóztatását az 1990. december 6. napján kelt végzésével azért rendelte el, mert álláspontja szerint tartani kell attól, hogy a gyanúsított - szabadlábra helyezése esetén - megszökne, elrejtőzne vagy újabb bűncselekményt követne el. A végzést a megyei bíróság az 1990. december 11. napján kelt végzésével helybenhagyta.
Miután a nyomozás egy hónap alatt nem volt befejezhető, a városi bíróság az ügyész indítványa alapján az 1991. január 2. napján kelt végzésével a kényszerintézkedés határidejét legfeljebb 1991. február 6. napjáig meghosszabbította, az előzetes letartóztatás feltételeinek változatlan fennállása miatt. A megyei bíróság ezt a végzést - helyes indokai alapján - az 1991. január 16. napján kelt végzésével szintén helybenhagyta.
A gyanúsított az 1991. január 2. napján kelt beadványában az előzetes letartóztatás megszüntetését kérte; megismételte azt az előadását, mely szerint a butik kirakatüvegét betörte ugyan, de nem azzal a szándékkal, hogy onnan élettársa ruhaneműket lopjon, és lopásban figyelőként - bűnsegédként - sem vett részt. A szökés, elrejtőzés veszélyének hiányára utalva arra hivatkozott, hogy a munkahelye egy kőművesnél biztosítva van és a lakása is - albérlet -, ahová be fog jelentkezni.
Az, hogy ez a beadvány a városi ügyészséghez mikor érkezett, az iratokból nem állapítható meg. Az ügyészség a kényszerintézkedést nem tartotta megszüntethetőnek, ezért a városi bírósághoz 1991. január 11. napján érkezett átiratában „a kérelem elbírálásának mellőzését” indítványozta, megemlítve, hogy a városi bíróság az 1991. január 2. napján kelt végzésével a kényszerintézkedést már amúgy is meghosszabbította.
A városi bíróság az 1991. január 14. napján kelt végzésével a gyanúsított szabadlábra helyezés iránti kérelmét - érdemi vizsgálat után - elutasította, mert álláspontja szerint az előzetes letartóztatás két feltétele továbbra is fennáll, tehát a kérelemben hivatkozott körülmények nem alaposak.
A gyanúsított ezzel a végzéssel szemben is fellebbezést jelentett be.
Az elsőfokú bíróság - eltekintve a jelen végzés befejező részében említendő hibától - helyesen járt el, amikor az ügyészi indítvánnyal ellentétben a kérelmet érdemi vizsgálat alá vette. A Be. 95. §-ának (4) bekezdése ugyanis csak a megszüntetés iránti ismételt kérelem esetén teszi mellőzhetővé a határozat hozatalát - tehát az érdemi vizsgálatot -, itt pedig első kérelemről van szó.
A városi bíróság döntése érdemben is helyes, de több vonatkozásban kiegészítendő.
Miután a gyanúsított a beadványban tagadta a lopás bűntettének elkövetését, az elsőfokú bíróságnak foglalkoznia kellett volna az alapos gyanú kérdésével is, mely az előzetes letartóztatás ún. általános feltétele. E kérdésre ugyan kitért a városi bíróság a kényszerintézkedés elrendelésekor, de meg kellett volna említeni - amit a megyei bíróság most pótol -, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok ezt a gyanút azóta sem cáfolták, és az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a butikba való betörésen kívül a gyanúsítottat más vagyon elleni bűncselekménnyel is gyanúsítják - bolti, áruházi lopások -, melyek elkövetését egy alkalommal el is ismerte.
A gyanúsított beadványában írt két körülményre vonatkozóan kiemelendő, hogy a munkahelyre vonatkozó állítása erősen kétséges, mert arra addigi kihallgatásai során egyszer sem hivatkozott, az albérleti lakásra vonatkozó előadása pedig valótlan, mert a nyomozati iratoknál levő feljegyzés szerint az albérletből a gyanúsított még őrizetbe vétele előtt elköltözött. A fentiekből következően - munkahely és megfelelő lakás hiányában - a szökés, elrejtőzés veszélyére való következtetés ereje nem gyengült.
A fenti kiegészítésekkel vált az elsőfokú bíróság végzésének indokolása teljessé, és ebből következően az ellene bejelentett fellebbezés alaptalanná. Ezért a másodfokú bíróság a határozatot a Be. 268. §-a folytán alkalmazandó 259. §-ának (1) bekezdése értelmében helybenhagyta.
Ahogyan azt a másodfokú bíróság már több határozatában kiemelte, az előzetes letartóztatás megszüntetése iránti kérelmek minden esetben soron kívül - lehetőleg az érkezéskor azonnal - megvizsgálandók abból a szempontból, hogy nincs-e még (már) folyamatban ugyanazon gyanúsítottal kapcsolatban előzetes letartóztatás meghosszabbítása iránti eljárás. Ha igen, a megszüntetés iránti kérelemről nem kell határozni, az a folyamatos ügy irataihoz csatolandó és tartalmát az alapügyben eljáró bíróság értékeli.
A fenti kérdés eldöntéséhez mellőzhetetlen az előzetes letartóztatás elrendelésével (meghosszabbításával) kapcsolatos iratok - de legalább az utolsó - csatolása, mely az adott ügyben nyilvánvalóan nem történt meg. Amennyiben ugyanis az eljáró bíró betekint az iratokba, észlelhette volna, hogy a január 2. napján kelt, az előzetes letartóztatást meghosszabbító végzés ellen fellebbezést jelentettek be, azt a megyei bíróság nemhogy a szabadlábra helyezési kérelem érkezésekor, de még az elsőfokú határozat meghozatalakor sem bírálta el, így mód lett volna a kérelem soron kívüli felterjesztésére.
Ebben az esetben pedig az elsőfokú bíróságnak nem kellett volna határozatot hoznia, így megelőzhető lett volna az újabb fellebbezés és az ismételt másodfokú eljárás is. (Baranya Megyei Bíróság Bkf. 28/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás