PK BH 1991/313
PK BH 1991/313
1991.08.01.
A szerződés megtámadásának jogáról való lemondásnak ki kell fejeznie, hogy a jogosult a megtámadási jogról tud, és ennek ellenére a szerződés fenntartását választja. A szerződés módosítása ezért önmagában nem minősül a megtámadási jogról való lemondásnak [Ptk. 201. § (2) bek., 207. § (2) bek.1, 236. § (4) bek., 240. § (1)–(2) bek.].
A felperes feltalálói „Polipropilén vagy keménygumi ragasztott kivitelű vitelű akkumulátor és eljárás annak előállítására” című szolgálati találmánynak. A szabadalom az jogosultja az „U” Ipari Szövetkezet volt, átszervezése folytán a szabadalom az alperes szövetkezetre szállt át. Az átszállás az Országos Találmányi Hivatal határozatával a közzétételi nyilvántartásba bejegyezte.
A felperesek az alperes jogelődjével 1972. decemberében díjszerződést kötöttek. A díjszerződés szerint a feltalálók a kikötött egyszeri díjazáson felül találmányi díj címén jogosultak a találmány felhasználásával előállított akkumulátorok termelői árának a 2%-ára, a más részére adott hasznosítási engedély után pedig a költséggel csökkentett árbevétel 50%-ára. A szerződésben a felek egyebek között kötelezettséget vállaltak arra, hogy a szerződést két év múlva felülvizsgálják, és szükség esetén egyetértésben módosítják.
Ezt a szerződést a felek 1982. július 13-án kiegészítették, de a díjkulcsokat nem változtatták meg. A szabadalom átszállását követően az alperes a hasonításból eredő bevétel után 1987. december 31-ig megfizette a szerződés alapján járó találmányi díjat. A felperesek és az alperes 1987. áprilisában módosították a díjszerződést úgy, hogy a találmány hasznosításával kapcsolatos díjkulcsot csökkentették, degresszív díjkulcs alkalmazását írták elő. Az alperes azonban az 1988. évben és az 1989. évben történt hasznosítás után találmányi díjat nem fizetett a felpereseknek. Más részére egy alkalommal engedélyezte a hasznosítást, ennek díjazását teljesítette.
A felperesek keresetükben az 1988. évi és az 1989. első félévi hasznosítása után kérték kötelezni az alperest 3 327 927 forint találmányi díj és késedelmi kamat megfizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a díjszerződést érvénytelen (semmis), mert szerinte a díjazás mértékét jogszabályba ütköző módon határozták meg. Feltűnő értékaránytalanság címén is támadta a szerződést.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek összesen 3 327 927 forintot, ennek az összegnek kamatait és perköltséget.
Ítéletének indoklásában kifejtette, hogy a díjszerződés érvényes.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében helyesen fejtette ki, hogy a díjazás mértékre vonatkozó kikötés nem ütközött jogszabályba (sem az eredeti, sem pedig a módosított, degresszív díjkulcs), a szerződés ezért e részében a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmisnek nem tekinthető.
Az alperes azonban a szerződést a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján azon a címen is támadta, hogy a szerződés megkötésének időpontjában a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között az ő terhére feltűnően nagy értékkülönbség állott fenn. Tévedett az elsőfokú bíróság amikor arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az alperesnek ez a megtámadási joga megszűnt, mert 1987-ben a szerződést írásban megerősítette azzal, hogy a közgyűlése a termelői ár 2%-ában meghatározott díjkulcs helyett degresszív díjkulcsot írt elő a találmányi díj kiszámításánál.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban arra mutat rá, hogy a Ptk. 236. §-ának a megtámadási jog megszüntetéséről rendelkező (4) bekezdését szigorúan kell értelmezni. Csak abban az esetben lehet megállapítani ennek a jognak megszűnését, ha egyértelműen megállapítható az, hogy a szerződés miatt sérelmet szenvedett fél a megtámadási jogáról tud és, ennek ellenére a szerződés fenntartását választja [Ptk. 207. § (2) bek.]. Ezzel szemben 1987-ben az alperes nem egyoldalú írásbeli jognyilatkozatot tett a szerződés megerősítésére, hanem a díjazási szerződésben kikötött találmányi díj összegének a felülvizsgálatával a felek a jövőre vonatkozóan – ráutaló magatartással [Ptk. 216. § (1) bek.] – degresszív díjkulcsban megállapodva, közös megegyezéssel módosították a díjszerződést [Ptk. 240. § (1)–(2) bek.]. Az ilyen módon tartalmában módosított szerződésnek a módosítással sem érintett része változatlan maradt a Ptk. 240 §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében. Ennek folytán a megtámadásra jogosult alperes a Ptk. 236. §-ának (3) bekezdése alapján a felperesek szerződésből eredő követelésével szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt.
A szerződések a Ptk. 201. §-a (2) bekezdésén alapuló megtámadásánál a perben azt kell vizsgálni, hogy a feltűnő értékkülönbség a szerződés megkötésének az időpontjában áll-e fenn. Annak eldöntésénél azonban, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy volt-e az értékkülönbség, figyelemmel kell lennie arra, hogy a felek tartós jogviszonyát rendező díjszerződés felülvizsgálatát a szerződés is előírta, és utóbb a felek a díj mértékét módosították. Nem lehet mellőzni annak vizsgálatát sem, hogy a felek milyen tartalmú díjazási időszakot vettek figyelembe a szerződés megkötésekor és módosításának az időpontjában.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor megállapította; nem volt jogszabályi akadálya annak, hogy a felek a termelői ár meghatározott százalékában kössék ki a feltalálói díjat. Annak megállapításához azonban, hogy van-e feltűnő értékkülönbség, nem mellőzhető a találmány hasznos eredményének és ezzel összefüggően – szükséghez képest szakértői bizonyítás útján –a szabadalommal védett találámány ún. fedési hányadának a megállapítása. Ezeknek a körülményeknek felderítése után dönthető el, hogy a szerződés megtámadása alapos-e, és ehhez képest a felperesek a szerződés szerinti díjazásra tarthatnak-e igényt.
Ezzel összefüggően a bizonyítási eljárásnak nagyterjedelmű kiegészítése szükséges, a Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. IV. 21 028/1991. sz.)
1
A Ptk. 207. §-ának (2) bekezdése a hatályos joganyagban az 1997: CXLIX. törvény 2. §-ának módosító rendelkezése folytán (3) bekezdésre változott.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás