GK BH 1991/32
GK BH 1991/32
1991.01.01.
A vasút az útközbeni mérlegelés során megállapított súlyhiányról külön kérelemre a feladót köteles ugyan értesíteni, de sem belföldi, sem nemzetközi fuvarozás esetén nincs olyan kötelezettsége – s ebből eredően kártérítési felelőssége a hiányzó áruért –, hogy a vagont a szerelvényből sorolja ki, és azt a feladó utólagos rendelkezéséig tartsa vissza [az 1986. évi 2. tvr.-tel kihirdetett Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási Egyezmény (CIM) 10. cikk, 33. cikk; a 3/1960. (V. 13.) KPM r1.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 28. cikk 7. §.].
A felperes keresetében 128 520 Ft és annak 1988. szeptember 1. napjától járó törvényes kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy a TSZKER Szombathelyi Kirendeltsége megrendelése alapján Kőszegen 1988. augusztus 26-án és 27-én 10 vagon étkezési borsót adott fel CIM fuvarlevéllel osztrák rendeltetési állomásra. A feladás bevallott súllyal történt, mert a vasút Kőszeg állomáson hivatalos mérlegelést nem végez. A szombathelyi vasúti mérlegelés során két vagonnál a bevallott súly eltért a ténylegesen mért súlytól, ez utóbbi lényegesen kevesebb volt. A vasút a mérlegelés eredményéről a feladót nem értesítette, ezért a hiányzó árut a feladó nem tudta pótolni. A két vagonnál kimutatott súlyeltérés következtében 128 520 Ft kár érte a felperest, melynek megfizetése elől az alperes a peren kívüli eljárásban elzárkózott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte a CIM 11. cikkének 4. §-ára és az 57 cikk 1. §-ára hivatkozva. Előadta, hogy a perbeli küldeményt bevallott súllyal adták fel fuvarozásra, a Szombathelyen történő vasúti mérlegelést követően ismételt mérlegelésre mér nem került sor, mert időközben az áru elhagyta az országot.
Az elsőfokú bíróság – elfogadva az alperes jogi álláspontját – a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indoklása szerint a fuvarozót nem terheli olyan kötelezettség, hogy ha a bevallott súly eltér a ténylegesen mért súlytól, úgy arról a feladót értesítse és utasítást kérjen az ismételt mérlegelésre. A perbeli esetben a küldemény az ország területét már elhagyta akkor, amikor a felperes ismételt mérlegelést kért. A küldeményt a címzett kifogás nélkül átvette, és a kiszolgáltatáskor semmilyen vasúti kárjegyzőkönyv nem készült.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és annak megváltoztatásával az alperes keresete szerinti marasztalását kérte azzal érvelve, hogy az alperes nem tett eleget a Ptk. 277. §-ában foglalt együttműködési kötelezettségének.
A fellebbezés nem alapos.
A perbeli küldeményeket Magyarországon adták fel ausztriai rendeltetéssel, ennek folytán a fuvarozási szerződés a CIM szabályai szerint jött létre, és így a vasút felelőségét is e nemzetközi egyezmény rendelkezései határozzák meg. A CIM a feladással és a mérlegeléssel kapcsolatosan részletes szabályokat nem tartalmaz, viszont a 10. cikkében utal arra, hogy az ilyen részletkérdésekre a belföldi jog az irányadó. Ebből következően a feladáskori mérlegelésre, az azzal kapcsolatos eljárásra a VÁSZ 28. cikkét kellett alapul venni. E szerint a vasútnak módja és lehetősége van arra, hogy a küldeményt ne a feladási állomáson mérlegelje, különösen ha ott erre alkalmas eszköz nincs, hanem útközbeni, más állomáson. Nincs azonban sem a CIM-ben, sem a VÁSZ-ban olyan rendelkezés, hogy amennyiben az utóbb végrehajtott vasúti mérlegeléskor kevesebb árut mutatnak ki, mint amennyit a feladó a fuvarlevélen bevallott, úgy a vasútnak a vagont ki kellene sorolnia, a feladót értesítenie kellene, és ennek eredményeképpen az esetleges utólagos rendelkezés lehetőségét kellene megteremtenie. A 28. cikk 7. §-ához fűzött VII. sz. Kiegészítő Határozmány is csak arról rendelkezik, hogy külön kérelemre az ilyen jellegű mérlegelésekről a feladót értesíteni kell, de még ebben az esetben sem volna az alperes köteles a vagont a szerelvényből kisorolni és visszatartani. Ez az eljárás egyébként országos méretekben a vasúti fuvarozás súlyos fennakadásának a következménye nélkül nem is volna megvalósítható, ezért az nem is kívánható meg.
A felperes kereseti követelése a fuvarozási akadályoztatás címén sem megalapozott. Ezt ugyanis a CIM 33. cikke szabályozza, tehát ebben a körben nem érvényesülnének a belföldi szabályok. Az itteni rendelkezések szerint azonban a fuvarozási akadály fogalomkörébe nem tartozik bele a bevallott súly és a későbbi hivatalos mérlegelés közti eltérés, mert ez a körülmény a küldemény továbbítását egyáltalán nem gátolja.
A kifejtettek alapján tehát az volt megállapítható, hogy a felperes által sérelmesnek tartott alperesi magatartás a nemzetközi – és az annak alapján érvényesülő belföldi – jog szerint mulasztásként nem értékelhető, illetve hogy az alperesi eljárás teljes egészében megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, következésképpen a felperes keresete alaptalan. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésén alapszik.
(Főv. Bír. 32. G. 45 151/1989.– Legf. Bír. Gf. III. 30 385/1990. sz.)
1
1997. január 1-jétől lásd a 153/1996. (X. 15.) Korm. rendeletet.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás