GK BH 1991/322
GK BH 1991/322
1991.08.01.
A pénzintézet az általa kötött bankszámlaszerződésben foglaltak szerint, de – a saját tévedésen alapuló jóváírás vagy terhelés esetén is – az elévülésre vonatkozó szabályoktól függetlenül, vagyis időbeli korlát nélkül és a számlatulajdonos rendelkezése hiányában is helyesbítheti a tévedését [Ptk. 324. § (1) bek., 529. § (1) bek.; 39/1984. (XI. 5.) MT r. 4. § (1)–(3) és (4) bek.].
A felperes bankszámláját az I. r. alperes vezette, és 1987. szeptember 22-én 107 500 Ft-ot a felperes bankszámláján javára jóváírt. A felperes a tévedést észlelte, és jelezte az I. r. alperesnek, aki ezután arról tájékoztatta, hogy a reklamált tételt rendezte. A II. r. alperes is észlelte a bank tévedését, és felhívta annak rendezésére. Ezt követően az I. r. alperes belső ügykezeléssel – banki tévedésre hivatkozva – 1989. május 26-án a felperes számlájáról a 107 500 Ft-ot leemelte, és azt a II. r. alperes bankszámláján jóváírta.
A felperes a keresetében 107 500 Ft és annak 1989. május 26-tól a kifizetéséig járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Azt elismerte, hogy a perbeli összeg eredetileg nem illette meg, az banki tévedésből került a számlájára. Tekintettel azonban arra, hogy a téves banki jóváírás és a tévedés helyesbítése között több mint egy év eltelt, ezért az I. r. alperesnek nem volt joga elévült követelést belső ügykezelés körében – a felperes hozzájárulása nélkül – leemelni. A perbeli fizetés a felperes részéről nem tekinthető önkéntes teljesítésnek, ezért az visszakövetelhető.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-a alapján a bankszámla tulajdonosa a számlája felett szabadon rendelkezik, de utalt az 5. §-ban és az Általános Üzleti Feltételekben foglaltakra, amely szerint a bankot a számlatulajdonos rendelkezése és időkorlátozás nélkül megillette a helyesbítés joga.
A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte, azzal védekezett, hogy a felperesnek kárt nem okozott.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az Általános Üzleti Feltétel 4., 5., 2. pontja szerint a bank a saját tévedésen alapuló jóváírást vagy terhelést az üzletfél rendelkezése nélkül is jogosult helyesbíteni. A felek között a megbízás szabályai érvényesülnek, ezért a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében írt egy éves elévülési idő nem alkalmazható.
Az ítéletnek az I. r. alperessel szembeni keresetet elutasító rendelkezése ellen a felperes fellebbezett, és a fellebbezésében kiemelte, hogy a Ptk. 529–530. §-ai nem zárják ki a Ptk. 324. §-ában írt egy éves elévülési szabály alkalmazását, mert az általános szabályoktól eltérő speciális rendelkezést az elévülés tekintetében nem tartalmaznak.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a peres felek között a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő bankszámlaszerződés jött létre. Ezért a perbeli jogvitát az I. r. alperes és a felperes között létrejött bankszámlaszerződés alapján kellett elbírálni.
A bankszámlaszerződésre vonatkozó részletes szabályokat a 54/1986. (XII. 10.) MT r.-tel, valamint a 110/1988. (XII. 31.) MT r.-tel, illetőleg a 156/1989. (XII. 30.) MT r.-tel módosított 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet tartalmazza. E jogszabály 4. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a számlatulajdonos a bankszámlája felett – a (2)–(4) bekezdésben foglaltak kivételével – szabadon rendelkezik. A (3) bekezdés szerint a számlatulajdonos rendelkezése nélkül vagy rendelkezése ellenére a pénzintézet csak pénzfizetésre szóló végrehajtható bírósági és államigazgatási határozatok alapján, valamint jogszabályban meghatározott más esetekben terhelheti meg a bankszámlát. Az I. r. alperes azonban nem bírósági és államigazgatási határozat, valamint más jogszabályban meghatározott rendelkezés alapján emelte le a perbeli összeget a felperes számlájáról, hanem arra hivatkozva, hogy bankhiba folytán tévesen került az összeg jóváírásra a felperes számlájára. Ezt a hibát javította ki s ennek alapján történt a perbeli összeg leemelése a felperes rendelkezése ellenére.
Ezután a másodfokú bíróság azt vizsgálta, hogy az I. r. alperes jogosult volt-e a bankhibát – egy év eltelte után – kijavítani és a perbeli összeggel a felperes számláját megterhelni.
A felperes nem vitatta, hogy a bankszámlaszerződésből következően az I. r. alperes az Általános Üzleti Feltételek (a továbbiakban: üzletszabályzat) alapján a saját tévedésén alapuló jóváírás vagy terhelés esetén a tévedését – a számlatulajdonos külön rendelkezése nélkül is – helyesbítheti. Ennek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a fenti üzletszabályzat 4.5.2. pontja mind a bankra, mind az ügyfélre kötelező. Ettől az egyes szerződésben ugyan el lehet térni, azt azonban nem állította sem a felperes, sem az alperes, hogy az üzletszabályzatban foglaltaktól eltértek volna. Mivel pedig az üzletszabályzatban nincs időbeli korlátja a banki tévedések kijavításának, ezért alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy az I. r. alperesnek ez a joga egy év elteltével megszűnt.
A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése ugyan kimondja, hogy a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a pénzkövetelések elévülési ideje – ha jogszabály kivételt nem tesz – egy év. A perbeli esetben azonban a Ptk.-nak az egy éves elévülésre vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható, mert a bankszámlaszerződés alapján az I. r. alperest a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségek terhelték. Ezen szerződés alapján a felperesnek nem keletkezett pénzkövetelése az I. r. alperessel szemben, hanem arra keletkezett jogosultsága, hogy az I. r. alperes az ő megbízásából eredő kötelezettségeit teljesítse.
A felek között nem volt vitás, hogy a perbeli összeg a bank tévedése folytán került jóváírásra a felperes bankszámláján. A fent kifejtettek alapján az I. r. alperes az üzletszabályzat rendelkezéseiből következően – eltérő kikötés hiányában – időbeli korlátozás nélkül jogosult volt a bankhiba kijavítására. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fellebbezett részében helybenhagyta.
(Főv. Bíróság 8. G. 44 718/1989.– Legf. Bír. Gf. I. 30 958/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás