GK BH 1991/324
GK BH 1991/324
1991.08.01.
Ha a megbízott a szavatossági igényt késedelmesen érvényesítette, a megbízó ebből származó kártérítési követelése a megbízottal szemben az igényérvényesítés lehetőségének megszűnésével esedékessé válik. A megbízó a megbízott elévülési kifogásával szemben nem hivatkozhat megalapozottan arra, hogy ő (a megbízó) az általa elvégeztetett javítási munkák díját milyen időpontban fizette ki [Ptk. 324. § (1) bek., 325. § (1) bek., 326. § (1) bek., 360. § (1) bek.].
A felperes szerződést kötött az I. r. alperessel arra nézve, hogy a M-en L. tér 14–16. szám alatt levő épülettel kapcsolatos beruházási teendőket lássa el. Mivel az épület hibáinak és hiányosságainak kijavítása csak részben történt meg, a jelen perbeli I. r. alperes 1982-ben pert indított a jelen per II. r. alperese mint kivitelező, valamint a tervező ellen. Az elsőfokon eljárt bíróság ítéletével a keresetet elévülés miatt elutasította; az ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A felperes 1989. szeptember 26-án az elsőfokú bírósághoz benyújtotta jelen keresetét, amelyben azért kérte az I. r. alperest kártérítés fizetésére kötelezni, mert az nem járt el a megbízási szerződésnek megfelelően, mulasztása miatt került sor a szavatossági igények elévülés címén való elutasítására. Utóbb a felperes a II. r. alperes kivitelező ellen is támasztott kereseti követelést. Az elsőfokú bíróság a két ügyet egyesítette.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r. alperest 532 811 Ft, a II. r. alperest 135 787 Ft megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásában az I. r. alperes elévülési kifogásával szemben azt állapította meg, hogy a felperesnek a kár kiküszöbölésével kapcsolatos költségei a kijavítás megrendelésével és a költségek kifizetésével merültek fel. Ezért követelése ekkor vált esedékessé, így az elévülés nem következett be.
Az ítélet ellen az I. r. alperes nyújtott be fellebbezést, kifogásolva az elsőfokú bíróság elévüléssel kapcsolatos álláspontját.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyalás során a felperes és az I. r. alperes közti jogviszony alapján vizsgálta a tényállást, és az alábbiakat állapította meg.
A felperes és az I. r. alperes a beruházás lebonyolítására kötött szerződésükben kifejezetten kikötötték, hogy az igények érvényesítésére a kivitelezőkkel, tervezőkkel szemben a jelen perbeli I. r. alperes lesz köteles, az ezzel kapcsolatos mulasztásokért pedig kártérítési alapon felelőséggel tartozik. E kikötés hiányában is ez lett volna megállapítható a megbízásra vonatkozó rendelkezések alapján, mert a megbízott az ügyviteli mulasztásaiért az általános kártérítési szabályok szerint tartozik felelősséggel.
A jelen perbeli I. r. alperes azáltal okozott kárt a felperesnek, hogy a jogszabályok rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva késlekedett a szavatossági igények érvényesítésével. Amikor keresetét 1982-ben a kivitelezővel és a tervezővel szemben benyújtotta, a követelések már elévültek, amit a bíróság a keresetet elutasító ítéletében megállapított. A felperes és a jelen perbeli I. r. alperes közti viszonyban a megbízási szerződés megszegéséből eredő kár az előbbi ítélet jogerőre emelkedésével válik esedékessé, mert a felperes szempontjából a károsodás ekkor következett be azáltal, hogy a szavatossági hibákért egyébként felelős gazdálkodó szervezetek ellen követelés támasztására már nem volt lehetősége, ezért a szavatossági hibákból eredő vagyoni hátrányt a felperes által értékesített lakások vevőivel szemben most már a felperesnek kellett viselnie.
A felperes minderről tudomással bírt, mert az ítéletről a jelen perbeli I. r. alperes 1983. januárjában tájékoztatta. A tájékoztatásra pedig a felperes 1983. január 26-án válaszolt, és válaszában kifejezetten kitért a bíróság elutasító ítéletére, sőt az I. r. alperes mulasztásaira is. Ennek ellenére a felperes a megbízási szerződés megszegéséből a felperesre háruló kár megtérítése céljából egészen a jelen kereset beadásáig nem tett olyan, az igény érvényesítése szempontjából értékelhető nyilatkozatot vagy jogcselekményt, ami az elévülést esetleg megszakította volna. A kereset beadásáig pedig több mint hat év telt el a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerint öt éves elévülési idővel szemben, következésképpen az igény a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése alapján bírósági úton már nem érvényesíthető.
A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy a kártérítési követelés esedékessége – amikor az elévülés megkezdődött [Ptk. 326. § (1) bekezdése] – a felperes által végeztetett javítások díja kiegyenlítésének időpontja. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a kártérítés a károsodás bekövetkeztével válik esedékessé. A károsodás pedig a közvetlen vagy közvetett módon előállott vagyoni hátrány, ami a felperesnél azáltal következett be, hogy az I. r. alperes mulasztása révén a felelős harmadik személyekkel szembeni igényérvényesítési lehetősége megszűnt.
A kifejtettek alapján a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, és a keresetet az I. r. alperessel szemben elutasította.
(Legf. Bír. Gf. III. 30 733/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás