BK BH 1991/338
BK BH 1991/338
1991.09.01.
Jogellenesség hiányában rágalmazás vagy becsületsértés nem valósul meg, ha a hivatalos személy az ügyintézés során, hivatali hatáskörében hozott határozatában a becsület csorbítására objektíve alkalmas tényt állít vagy kifejezést használ [Btk. 10. §, 22. § i) pont, 179. §, 180. §].
L. BH 91/9/338
A terhelttel szemben a becsületsértés vétsége miatt indult büntető eljárást a kerületi bíróság végzéssel megszüntette, és megállapította, hogy a büntető eljárás során felmerült 500 forint bűnügyi költséget a feljelentő viseli.
A végzés indokolása szerint a feljelentő magánindítványt terjesztett elő a terhelt ellen a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rágalmazás vétsége, illetve a Btk. 180. §-ának (1) bekezdésébe ütköző becsületsértés vétsége miatt.
A feljelentésből megállapítható, hogy a terhelt, a főváros egyik kerületi tanácsának vb. titkáraként a magánvádló panaszára hivatali minőségben kivizsgálta a magánvádló nevelőszülői feladatokra való alkalmasságát, és a vizsgálat eredményéről levélben tájékoztatta öt.
Ebben a levélben a terhelt egyebek között a következőket írta. „Összeegyeztethetetlennek tartom a segélyezési kérelmeit és máskor, más helyen (pl. a GYIVI nevelőszülői hálózatnál) viszont a rendkívüli jó anyagi körülményeire való hivatkozást, mert az az érdek, abban a szituációban azt kívánta meg. Ez nem más, mint a tények különböző aspektusból történő tudatos ferdítése, a hatóság félrevezetése”.
A magánvádló különösen a „hatóság félrevezetése” tényállítás miatt tett feljelentést.
Az ügy előzményeit illetően az állapítható meg, hogy a magánvádló három kiskorú gyermeke eltartása érdekében rendszeres nevelési segélyt, saját jogán pedig szociális segélyt igényelt a kerületi tanácstól nehéz anyagi helyzetükre hivatkozással, másfelől azonban ugyanebben az időben a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézethez (GYIVI) küldött kérelmében hivatásos nevelőszülőnek jelentkezett házastársával együtt, hangsúlyozva a család kedvező anyagi körülményeit.
A kerületi bíróság végzésében kifejtette, hogy a terhelt bűncselekményt nem követett el, mert államigazgatási jogkörben eljárva és a hatáskörét nem túllépve, kizárólag a magánvádlónak címezve, zárt levélben közölte álláspontját a panasz elbírálásával kapcsolatban.
A magánvádló a büntető eljárás megszüntetése miatt fellebbezést jelentett be a kerületi bíróság végzése ellen.
A másodfokú bíróság a kerületi bíróság végzését akként változtatta meg, hogy a büntető eljárást rágalmazás vétsége miatt tekintette megszüntetettnek, és az iratokat a becsületsértés szabálysértésének az elbírálására a kerületi tanács vb. igazgatási osztályához - mint elsőfokú szabálysértési hatósághoz - áttette.
A másodfokú bíróság a végzés indokolásában kifejtette, hogy a terhelt levelében írt az a kitétel, hogy „ez nem más, mint a tények különböző aspektusból történő tudatos ferdítése, a hatóság félrevezetése”, olyan tényállás, amely - valamennyi törvényi tényállási elem megléte esetén - alkalmas lenne a rágalmazás vétségének megállapítására. A jelen esetben azonban a más előtti elkövetés nem állapítható meg, ezért a rágalmazás vétsége miatt indított büntető eljárást - bűncselekmény hiányában - a másodfokú bíróság megszüntetettnek tekintette.
Indokolása szerint azonban a terhelt a vizsgálat eredményéről történt tájékoztatása során a szükséges keretet túllépve, a becsület csorbítására alkalmas módon minősítette a feljelentő magatartását. A feljelentő nevére címzett, zárt borítékban írt, becsület csorbítására alkalmas kitétel a módosított 1968. évi I. tv. (Sztv) 96/B. §-ának (1) bekezdése szerinti becsületsértés szabálysértésének a megállapítására lehet alkalmas. Ezért az iratokat a becsületsértés szabálysértésének elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságnak küldte meg.
A másodfokú bíróság végzése ellen a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
Az iratokhoz csatolt és a feljelentés alapjául szolgáló hivatalos levél kétséget kizáróan bizonyítja, hogy annak megírására a terhelt által hivatalos személyként és hivatali hatáskörében került sor.
Az állandó bírósági gyakorlat szerint a hivatalos személy által, az ügyintézés során és azzal összefüggésben, a hivatali hatáskörben tett megállapítás - jogellenesség hiányában - becsületsértést vagy rágalmazást nem valósít meg. A hivatali hatáskörben eljáró hivatalos személyeknek ugyanis vizsgálataik során, az eljárás eredményeként sokszor kell olyan tényeket leszögezniük, ténybeli következtetéseket levonniuk, és megállapításokat tenniük, amelyek a rágalmazás vagy a becsületsértés vétségének, illetőleg a becsületsértés szabálysértésének a törvényi tényállásába illeszkednek ugyan, de a hivatali működésből eredő jogok gyakorlása, illetve kötelességek teljesítése - mint büntethetőséget kizáró ok a cselekmény jogellenességét kizárja, és így bűncselekmény nem valósul meg. Az adott levélben a terhelt a magánvádló kérelmét elutasító határozatát indokolta meg, ennek során részletes indokát adta annak, hogy miért nem találta alkalmasnak az államigazgatási hatóság a feljelentőt a nevelőszülői feladatok ellátására. Az a megállapítás, hogy „a tények különböző aspektusból történő tudatos ferdítése, a hatóság félrevezetése”, nem lépte túl az indokolási kötelezettség határait, és ezért sem önmagában, sem a levél egészét figyelembe véve, nem jogellenes.
Nyilvánvaló, hogy lehetetlenné tenné az államigazgatási ügyintézést, az önkormányzati szervek zavartalan működését, ha a hivatalos személyeknek mindenkor attól kellene tartaniuk, hogy a hivatali működésük során tett megállapításaik büntetőjogi következményekkel járnak.
A hivatalos személyek által tett, becsület csorbítására alkalmas tényállítások csak akkor valósítanak meg bűncselekményt, ha azok arra irányulnak, hogy bárkinek jogtalan hátrányt okozzanak, vagy jogtalan előnyt szerezzenek. Ez esetben sem rágalmazás vagy becsületsértés vétsége, hanem a Btk. 225. §-a szerinti hivatali visszaélés büntette valósulhat meg, mely az adott esetben fel sem merülhet.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a rágalmazás és becsületsértés vétségének a törvényi tényállási elemeit vizsgálta az üggyel kapcsolatban, anélkül, hogy elsődlegesen a feljelentés tárgyát képező cselekmény jogellenességét vizsgálta volna.
Törvénysértően állapította meg, hogy a terhelt tényállítása, valamennyi tényállási elem megléte esetén, rágalmazás vétségét merítene ki. Tévedett akkor is, amikor azt állapította meg, hogy a vizsgálat eredményéről történt tájékoztatás a szükséges keretet túllépte, és a becsület csorbítására alkalmas módon értékelte a magánvádló magatartását, majd ennek eredményeként arra az álláspontra jutott, hogy ez a cselekmény a becsületsértés szabálysértésének a megállapítására lehet alkalmas.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak helyt adva megállapította, hogy a másodfokú bíróság végzése törvénysértő, ezért ezt a határozatot hatályon kívül helyezte, és a terhelt ellen a becsületsértés vétsége miatt indított büntető eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette. (B. törv. III. 1352/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás