34/1991. (VI. 15.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság 34/1991. (VI. 15.) AB határozata1
1991.06.15.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság a Zala Megyei Bíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránti indítványa tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény módosításáról rendelkező 1989. évi LII. törvény 5. § (1) bekezdése alkotmányellenes volt, ezért e törvény 4. §-ának a Zalaegerszegi Városi Bíróságon a P. 20.867/1990. számon indult perben való alkalmazhatóságát kizárja.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság az 1990. november 14-én kelt 3. Pf. 20.868/1990/4. végzésével — a per tárgyalásának egyidejű felfüggesztésével — az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény (a továbbiakban: Itv.) módosításáról rendelkező 1989. évi LII. törvény (a továbbiakban: Itvm.) 5. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata végett az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte.
A peres ügy tényállása szerint a felpereseknek az 1989. december 30. napján kelt ajándékozási szerződéssel szüleik nyaralót ajándékoztak olyan módon, hogy az ingatlanon — a maguk javára — 20 évre szólóan haszonélvezeti jogot kötöttek ki. A felperesek az ajándékozási szerződést az illetékes földhivatalhoz 1990. január 3-án az ingatlannyilvántartást követő illetékkiszabásra bejelentették. A Zala Megyei Illetékhivatal határozatával — az 1990. január 1-jén hatályba lépő Itvm. 4. §-ában foglalt módosító rendelkezés alapján — felpereseket személyenként 20 471 Ft ajándékozási illeték megfizetésére kötelezte. E határozatot a Zala Megyei Tanács V. B. Közgazdasági Osztálya — mint másodfokú államigazgatási szerv — helybenhagyta. A felperesek keresetükben a jogerős államigazgatási határozat felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérték azzal az indokkal, hogy az Itvm. — amely szerintük megszüntette a 20 évre szóló haszonélvezet fenntartásával ajándékozott ingatlanok illetékmentességét — a Magyar Közlönyben az ajándékozási szerződés bejelentésének napjáig nem került kihirdetésre, így az illeték megállapításánál e törvény nem alkalmazható. Felperesek csatolták a Posta Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodájának igazolását, amely szerint a Magyar Közlöny érintett 1989. évi 98. számát 1990. január 8. napján továbbították az előfizetőknek. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményező másodfokú bíróság álláspontja szerint a kihirdetés a jogszabály hivatalos közlöny által való nyilvánosságra hozatalát jelenti. Helyesnek ítélte meg azt a felperesi érvelést, hogy mindaddig, amíg a jogszabályt közlő hivatalos lap bárki által nem hozzáférhető, a jogszabály ténylegesen nem tekinthető kihirdetettnek. A peradatok arra utalnak, hogy a sérelmezett törvényt kihirdető Magyar Közlöny 1989. évi 98. száma valójában a törvény hatályba lépését és az ajándékozási szerződés bejelentését követően jelent meg. Így a Közlönyön feltüntetett hivatalos megjelenés napját jóval később követő nyilvánosságra hozatallal a törvény ténylegesen a kihirdetését megelőzően állapított meg kötelezettséget. Az Itvm. 5. § (1) bekezdése pedig a hatálybalépés időpontját — 1990. január 1-jét megjelölve — úgy határozta meg, hogy nem maradt kellő idő a jogszabály alkalmazására való felkészülésre, illetőleg a jogszabályt — a megjelenés késedelme miatt — a hatálybalépés napján, illetve az ezt követő napokban a megjelenés hiányában nem is lehetett alkalmazni.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság álláspontja szerint az Itvm. 5. § (1) bekezdése — utalva az Alkotmány 7. § (2) bekezdésében és a 26. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) — mint alkotmányerejű törvény — 12. § (2) és (3) bekezdésében foglalt előírások sérelmére — alkotmánysértő. Ezért a bíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: ABtv.) 38. § (1) bekezdése alapján végzésével a sérelmezett törvényi rendelkezésnek a hatálybalépés időpontját érintő megsemmisítése érdekében az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte.
II.
Az Alkotmánybíróság a következők figyelembevételével alakította ki a rendelkező részben foglalt határozatát.
1. A Zala Megyei Bíróság eljárást kezdeményező végzésének meghozatala, illetőleg annak az Alkotmánybírósághoz való előterjesztése időpontjában az Itvm. hatályban volt. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 98. §-a alapján azonban e törvény hatálybalépésével — 1991. január 1-jével — hatályát vesztette az indítvánnyal kifogásolt Itvm. is.
Az Alkotmánybíróságnak az ABtv. 1. § b) pontjában foglalt hatásköre általában csak azoknak a jogszabályoknak az utólagos alkotmányossági vizsgálatára terjed ki, amelyek az elbírálás időpontjában hatályosak. Az Alkotmánybíróság azonban — az ABtv. 43. § (4) bekezdése alapján — a hatályát vesztett jogszabály alkotmányosságát is megvizsgálja, ha az egyedi (konkrét) esetben az ABtv. 38. §-a alapján az eljárást bíró kezdeményezi az előtte folyamatban lévő ügyben való alkalmazhatóság kérdésében. Az alkotmányosság visszamenőleges vizsgálatának terjedelme a vitás jogviszony körülményeitől függ. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben vizsgálta és bírálta el.
Az Itvm. kifogásolt 5. § (1) bekezdése szerint ,,Ez a törvény — a (3) bekezdés kivételével — 1990. január 1-jén lép hatályba. Rendelkezéseit a hatályba lépését követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetőleg kezdeményezett eljárások esetében kell alkalmazni.''
Az Itv. 52. §-ának az Itvm. 4. §-ával megállapított (2) bekezdése szerint pedig a meghatározott időre kikötött haszonélvezet, használat joga esetében a jog értéke az egy évi értéknek a (4) bekezdés a) pontjában meghatározott életkor szerinti többszörösét, egyéb használati jog esetében pedig a húszszorosát nem haladhatja meg.
2. A Jat. — az indítvány megállapításától eltérően — nem alkotmányerejű törvény, az Alkotmány 7. § (2) bekezdése alapján megalkotandó új jogalkotási törvény elfogadására pedig még nem került sor. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság gyakorlatában azt az elvi állásfoglalást követi, amely szerint a Jat. szabályainak megsértése csak akkor valósít meg alkotmánysértést, ha az egyben alkotmányi alapelvbe, illetve rendelkezésbe is ütközik.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmánynak a Magyar Köztársaságot jogállamnak minősítő rendelkezése alapján a Jat. 12. § (2) bekezdésében foglalt azt a garanciális rendelkezést — amely szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé —, alkotmányos jellegű szabálynak tekinti.
Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az Itvm. 5. § (1) bekezdése azért volt alkotmányellenes, mert a törvényhozó a hatály megállapításánál nem vette figyelembe a Jat. hivatkozott rendelkezését. Az Itvm. ugyanis csak 1989. december 28-án került kihirdetésre és 1990. január 1-jén már hatályba lépett.
Az Itvm. 4. §-a vagyonszerzési ügyekben állapított meg módosító rendelkezést, amelynek alkalmazhatósága vitatott a vizsgált ügyben. E módosító rendelkezésre tekintettel a törvényhozónak figyelemmel kellett volna lennie az Itv. végrehajtásáról rendelkező 9/1986. (IV. 11.) PM rendelet (Itvhr.) 18. § (1) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség külön jogszabályban — nevezetesen az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. végrehajtásáról rendelkező 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 73. § (1) bekezdésében — megállapított 30 napos időtartamára.
Az Itvhr. e rendelkezése szerint ,,Az ingatlan tulajdonjogának, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak a megszerzését (megszüntetését) tartalmazó szerződést (okiratot) illetékkiszabás céljából a földhivatalhoz kell bejelenteni. A bejelentést az ingatlannyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel kell teljesíteni. Ha az illeték fizetésére kötelezett a kérelmet a külön jogszabályban meghatározott 30 napon túl nyújtja be, vagy bejelentési kötelezettségét elmulasztja, a Tv. 58. §-át kell alkalmazni.''
E rendelkezésből, valamint az Itvm. 5. § (1) bekezdésének második mondatában foglalt előírásból ugyanis az következik, hogy a törvénynek csak abban az esetben nincs visszaható hatálya, ha a törvény kihirdetése a hatályba lépést legalább 30 nappal megelőzi, vagy a törvény a vagyonszerzési ügyeket érintő rendelkezések tekintetében ilyen időtartamú későbbi hatálybalépést állapít meg. A Jat. 12. § (1) bekezdése szerint ugyanis a jogszabály egyes rendelkezéseinek hatálybalépésére különböző időpontokat is meg lehet állapítani.
A jogszabály kihirdetése és hatálybalépése közötti időtartam olyan bizalmi időszaknak minősül, amely alatt a jogszabály címzettjei még a korábbi rendelkezések szerint járhatnak el.
Mindezekből következően az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Itvm. 4. §-a az 1990. január 3-án szabályszerűen bejelentett vagyonszerzési ügy tekintetében nem alkalmazható, ezért e perben való alkalmazhatóságát — az ABtv. 43. § (4) bekezdésének második fordulata alapján — kizárta.
3. A Jat. 12. § (3) bekezdése szerint a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. A Jat. e rendelkezése nem alkotmányos jellegű előírás. Ezzel összefüggő alkotmánysértést csak a jogbiztonság súlyos sérelme esetén lehetne megállapítani.
A vizsgált ügyben a jogbiztonság súlyos sérelme nem állapítható meg.
III.
Az Alkotmánybíróság az indítványban megjelölt alkotmányossági problémák elbírálása kapcsán szükségesnek ítélte meg, hogy elvi jelleggel rögzítse a következőket.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megállapított jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvének maradéktalan érvényesülése érdekében elengedhetetlen, hogy a jogszabályok kihirdetése összhangban legyen a Jat. 12. § (2) bekezdésében megállapított alkotmányos jellegű előírással, amely szerint ,,a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé''.
Az Alkotmánybíróság az utóbbi időben is többször észlelt olyan, a jogbiztonságot súlyosan sértő esetet, amikor a hivatalos lap a tényleges kibocsátásánál korábbi dátumozással jelent meg és ennek következtében a benne foglalt jogszabályok a Magyar Közlöny megjelenését megelőző hatálybaléptetéssel kerültek kihirdetésre. Az ilyen eljárás azzal a következménnyel jár, hogy a jogalkalmazó szervek, valamint az érintett polgárok és jogi személyek nem tudhatják, hogy valamely döntésük és magatartásuk utólag nem minősül-e jogellenesnek.
At Alkotmánybíróság elengedhetetlennek tartja, hogy ez az alkotmányellenes gyakorlat megszűnjön. Ezért hatékony intézkedés megtétele végett az illetékes szerveket megkereste. Ennek megfelelően a jogszabályok kihirdetéséért felelős állami szerveknek biztosítaniuk kell, hogy a hivatalos lap és benne a jogszabályok olyan időpontban jelenjenek meg, amely nem sérti a Jat. hivatkozott előírásait.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., Dr. Herczegh Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k., Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k., Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Az Alkotmánybíróság ügyszáma: 1549/B/1990/2.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás