BK BH 1991/340
BK BH 1991/340
1991.09.01.
Ha az elkövető az aranytárgyat tiltott magánforgalomban megveszi, majd később azt eladja; a cselekmény a devizagazdálkodás megsértése 2 rb. bűntettként minősül [Btk. 12. § (1) bek., 309. § (2) bek. c) pont; 1/1974. (I. 17.) PM r. 25. § (3) bek.].
A városi bíróság az V. r. terheltet a devizagazdálkodás megsértésének bűntette és orgazdaság bűntette miatt halmazati büntetésül 8 hónapi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és 10 000 forint pénz–mellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az V. r. terhelt rokkantnyugdíjas, érszűkület megbetegedésben szenved, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Devizagazdálkodás megsértésének vétsége miatt 1980-ban felfüggesztett szabadságvesztésre, 1981-ben pénzbüntetésre ítélték.
Az ügyben I–III. r. terheltként szereplő elkövetők betöréses lopás véghezvitele során arany ékszereket tulajdonítottak el. Az ügy III. r. terheltje felkereste V. r. terheltet, és azt állítva, hogy az általa örökölt vagyontárgyakat akarja a zálogból kiváltani, kölcsönkért az V. r. terhelttől 20 000 forintot, amit meg is kapott. A zálogtárgyak kiváltása után azonban a kölcsönösszeg helyett az V. r. terhelt egy 23 920 forint értékű, aranyból készült férfi karkötőt vett át a III. r. terhelttől, majd ezt az aranytárgyat a IV. r. terheltnek 25 000 forintért eladta.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az V. r. terhelttel szemben a pénzmellékbüntetés kiszabását mellőzte, az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen az V. r. terhelt cselekményének orgazdaság bűntetteként minősítése és a büntetésének kiszabására vonatkozó rendelkezése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 326. §-ának (1) bekezdésében meghatározott orgazdaság bűntettet azt követi el, aki az ott felsorolt bűncselekményből származó dolgot vagyoni haszon végett megszerez, elrejt vagy elidegenítésében közreműködik. Az irányadó tényállás szerint azonban az V. r. terheltnek nem volt tudomása az aranytárgyak lopott voltáról, sőt kifejezetten úgy tudta, hogy a III. r. terhelt azokat a szüleitől örökölte. Ezt támasztotta alá a III. r. terheltnek mind a nyomozati eljárás során, mind a tárgyaláson tett előadása és az V. r. terhelt következetes vallomása is. E tényállás alapján pedig a cselekménynek az orgazdaság bűntetteként történt értékelése törvénysértő.
Az eljárt bíróságok azonban figyelmen kívül hagyták, hogy a 20 000 forint kölcsön ellenében a 23 920 forint értékű arany férfi karlánc átadása adásvételi szerződés létrejöttére utal, ami viszont az 1/1974. (I. 17.) PM rendelet 25. §-ának (3) bekezdésében írt tilalom megszegését jelenti. Ennek következménye, hogy az V. r. terhelt a cselekményével nem az orgazdaság bűntettet, hanem a Btk. 309. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő devizagazdálkodás megsértésének bűntettet valósította meg.
Figyelemmel arra, hogy az V. r. terhelt két különböző adásvételi szerződés esetében – részben a megszerzés, részben az eladás tekintetében – sértette meg a devizajogszabályban meghatározott tilalmat: a cselekményét helyesen 2 rb. devizagazdálkodás megsértése bűntetteként kell értékelni.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok az V. r. terhelt cselekményét törvénysértően minősítették orgazdaság bűntetteként, ezért a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte, és a terhelt cselekményeit 2 rb., devizagazdálkodás megsértése bűntettének minősítette.
Az eljárt bíróságok törvénysértően súlyos büntetést szabtak ki az V. r. terhelttel szemben. A büntetés kiszabásánál ugyanis nem értékelték kellő súllyal, hogy a terhelt felderítő jellegű beismerő vallomást tett, hogy rokkantnyugdíjas, súlyos betegségben szenved, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, és a cselekmények elkövetése óta hosszabb idő telt el.
Mindezek figyelembevétele mellett, a cselekmények viszonylag csekélyebb tárgyi súlyát is figyelembe véve, a büntetés célja a pénzbüntetés kiszabásával is elérhető.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással megtámadott ítéletnek az V. r. terhelt büntetésének kiszabására vonatkozó rendelkezéseit is hatályon kívül helyezte, és a terheltet a cselekmények tárgyi súlyával és személyi–vagyoni viszonyaival arányban álló pénzbüntetésre ítélte: a napi tételt 60 napban, az egynapi tétel összegét pedig 50 forintban állapította meg.
(B. törv. III. 1401/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás