BK BH 1991/346
BK BH 1991/346
1991.09.01.
A lopás dolog elleni erőszakkal elkövetettként minősül, ha a terhelt a szúnyogháló kivágása útján hatol be a helyiségbe [Btk. 316. § (2) bek. d) pont, (4) bek. b) pont].
L. BH 91/9/346
A városi bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki lopás büntettében, és ezért 8 hónapi börtönre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a cselekményt lopás vétségének minősítette, és a szabadságvesztést fogházban rendelte végrehajtani.
A megyei bíróság büntetés-végrehajtási bírája végzésében megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztés végrehajtása alól az 1990. évi XXXIX. tv. 1. §-ának (1) bekezdése alapján mentesül. Ennek az indoka az volt, hogy a megyei bíróság az elsőfokon eljárt városi bírósággal szemben azt állapította meg, hogy a terhelt nem „dolog elleni erőszakkal” valósította meg a cselekményt.
A megyei bíróság ítélete ellen a cselekmény minősítésére, valamint a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó rendelkezése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A megállapított tényállás szerint a terhelt 1989. augusztus 27. napján bemászott az általános iskola udvarába, az egyik ablakon levő szúnyoghálót késsel kivágta, az ablakon keresztül az épületbe bement, és onnan egy 20 000 forint értékű színes televíziót eltulajdonított.
Az elsőfokon eljárt városi bíróság helyesen minősítette a vádlott cselekményét lopás bűntettének [Btk 316. §-a (2) bekezdésének d) pontjára figyelemmel a (4) bekezdésének b/1. pontja], arra tekintettel, hogy a terhelt a 20 000 forint értékre megvalósított lopást dolog elleni erőszakkal követte el.
Törvényt sértett ezzel szemben a másodfokon eljárt megyei bíróság, amikor a törvényességi óvással megtámadott ítéletében a cselekményt lopás vétségének [Btk 316. § (2) bekezdés első fordulata] minősítette. Téves ugyanis a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a szúnyogháló kivágásával történt jogtalan behatolás minimális erőkifejtést igényelt az akadály leküzdéséhez, az ezzel okozott kár is elhanyagolható, és ezért ez a cselekmény nem minősül dolog elleni erőszakkal elkövetettként.
A Btk 316. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti dolog elleni erőszak értelmezése tekintetében kialakult és egységes a bírósági gyakorlat abban, hogy dolog elleni erőszakkal elkövetett a lopás akkor, ha az elkövető a helyiségbe vagy ahhoz tartozó bekerített helyre erőszakkal, továbbá a megőrzésre szolgáló zár vagy készülék feltörésével hatol be. A behatolás során történt fizikai erőszak alkalmazását nem zárja ki, ha ez nem igényel nagyobb erőfeszítést. Ennek megfelelően a bírói gyakorlat a szúnyogháló kivágásának a segítségével történt behatolással elkövetett lopást is dolog elleni erőszakkal elkövetettnek tekinti.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a törvényességi óvásnak helyt adva megállapította, hogy a másodfokon eljárt megyei bíróság ítéletének a cselekmény lopás vétségekénti minősítésére és a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának a megállapítására vonatkozó részében törvénysértő, ezért az említett ítéleti rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk 316. §-a (4) bekezdésének b/1. pontja szerint minősülő lopás büntettében, és ezért őt a Btk 87. §-a (2) bekezdése e) pontjának alkalmazásával, a Btk 51. §-ának (1) bekezdése alapján pénzbüntetésre ítélte. Az egynapi tétel összegét a kereseti és jövedelmi viszonyaihoz mérten, a büntetés napi tételeinek számát pedig a cselekmény tárgyi súlyának figyelembe vételével állapította meg, és ezért azt 100 napban és naponta 100 forintban határozta meg.
A terheltnek ugyanis 3 kiskorú gyermeke van, akiknek az eltartásáról megfelelően gondoskodik, a 70 éves édesanyját is ő gondozza és tartja el.
A terhelt a jelen üggyel quasi halmazati viszonyban levő másik ügyben kiszabott szabadságvesztést kitöltötte, és ha ez ügyben nem került volna sor sorozatos bírói tévedésekre, vele szemben összbüntetés került volna kiszabásra, amely büntetést már kitöltötte volna.
Ilyen körülmények között, a terhelt családi viszonyaira is tekintettel ma már szabadságvesztés alkalmazása alapjaiban indokolatlan és méltánytalan lett volna.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította: amennyiben szabadságvesztés büntetés került volna kiszabásra, a közkegyelmi rendelkezés alapján [az 1990. évi XXXIX. tv. 8. §-a (1) bekezdésének b/13. pontja, illetve (3) bekezdése] ennek az egynyolcad részét kellett volna elengedni, miután a cselekmény dolog elleni erőszakkal elkövetett volt.
A pénzbüntetés azonban nem esik a közkegyelmi rendelkezés hatálya alá, minthogy a már említett kizáró rendelkezés kihat a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvény 4. §-ában foglalt büntetési nemekre is, tehát a pénzbüntetésre a közkegyelem nem vonatkozik, mivel a terhelt a lopást dolog elleni erőszakkal követte el. (B. törv. II. 1337/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás