PK BH 1991/347
PK BH 1991/347
1991.09.01.
Tartás és gondozás reményében nyújtott ajándék visszakövetelése iránti kereset elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 582. § (3) bek., 578/G. §; Pp. 51. § a) pont, 146. §].
Az alperes és a perben nem álló volt házastársa 1986. március 18. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a d-i lakóház, udvar, gazdasági épület megjelölésű 4951 m2 térmértékű ingatlant 700 000 forint vételárért. A vevők a vételárból 200 000 forintot korábban foglalóként megfizettek. Az ingatlant 58 900 forint építési kölcsön terhelte. Mindezek folytán a vevők vételárhátraléka 441 100 forint volt, amelyet a meglévő pénzük és azt kiegészítő 200 000 forint bankkölcsön felvételével kívánták kiegyenlíteni. A szerződés szerint a vevők a házingatlan egészére holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosítanak a felperesek (az alperes volt házastársa szülei) részére, s egyúttal hozzájárulnak e jog ingatlan–nyilvántartásba történő bejegyzéséhez.
Az adásvételi szerződés alapján 1986-ban megtörtént az alperes és volt házastársa egyenlő arányú tulajdonjogának, a felperesek haszonélvezeti jogának, valamint – 200 000 forint és járulékai erejéig – a jelzálogjognak a bejegyzése az ingatlan–nyilvántartásba. A peres felek és az alperes volt házastársa együtt vették birtokba az ingatlant.
1988-ban az alperes és házastársa között az életközösség megszakadt; az alperes házastársa a közös lakásból elköltözött, a bíróság jogerős ítéletével a házasságot felbontotta. E per megindításakor az ingatlant kizárólag a felperesek használták, mivel abból időközben az alperes is elköltözött.
A felperesek keresetükben ajándék visszakövetelése címen 236 250 forint megfizetésére kérték az alperest kötelezni. E kereseti kérelmükkel kapcsolatban azt adták elő, hogy az ingatlan vételárához 470 000 forinttal járultak hozzá, továbbá 50 000 forintot lányuk nagyszülei adtak. A vételár többi részét pedig OTP kölcsön felvételével fizették ki. Ezt a pénzt abban a hiszemben adták ajándékba lányuknak és az alperesnek, hogy házasságuk tartós lesz, tőlük életük végéig tartós eltartást, ápolást kapnak. Mivel az alperes és lányuk házasságát a bíróság felbontotta, a házból mindketten elköltöztek, igényt tartanak az ingatlan megszerzéséhez felhasznált ajándék visszakövetelésére.
Keresetüket a lányukra azért nem terjesztették ki, mert állításuk szerint lányuk az 1989. november 7. napján kelt ajándékozási szerződéssel a perbeli ingatlan nevén levő illetőségét lakottan és haszonélvezeti joggal terhelten 150 000 forint értékben nekik ajándékozta.
Az alperes ellenkérelmében a kereset teljes elutasítását kérte azt állítva, hogy az ajándék visszakövetelésére nem szolgáltatott okot.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek kereseti kérelmét elutasította. Az ajándék visszakövetelése iránti igényt azért nem tartotta alaposnak, mert az alperes és házastársa házasságának megromlása kizárólag a felperesek lánya felróható magatartására vezethető vissza. Erre figyelemmel nem köteles az alperes az ajándékot visszaadni.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek fellebbeztek.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében – részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy 265 000 forintot fizessen meg a felperesnek.
A másodfokú bíróság – indokolásából kitűnően – helyesnek tekintette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, s ehhez mérten tényként fogadta el, hogy a felperesek az alperesnek és házastársának 470 000 forint készpénzt ajándékoztak. Ugyancsak ajándékba adták a tulajdonukat képező gépkocsi vételárából származó 60 000 forintot is. Megerősítette az elsőfokú bíróság megállapítását, amely szerint a felperesek feltevése az ajándékozáskor az volt, hogy az alperes és lányuk házassága tartós és harmonikus lesz. Ez a feltevésük hiúsul meg azzal, hogy a házasság felbontásra került. A felperesek keresete tehát alapos.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság álláspontja az ajándék visszakövetelése iránti kereset jogalapja tekintetében annyiban helytálló, hogy a felperesek nemcsak lányuk és az alperes házasságának tartóssága reményében nyújtottak számukra vagyoni szolgáltatást, hanem így kívánták a maguk számára biztosítani azt: amikor rászorulnak, az alperestől és lányuktól kapnak megfelelő tartást, gondozást. Ez utóbbi várakozásuk nyilvánvalóan meghiúsult, ennek teljesítésére ma már az alperes nem lát reményt [Ptk. 582. § (3) bek.].
Ebből következően az eljáró bíróságoknak határozottan állást kellett volna foglalniuk abban a kérdésben, hogy mi tekinthető valójában ajándék tárgynak. A másodfokú bíróság nyilvánvalóan tévedett az ajándékozott összeg meghatározásánál, mivel figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a felperesek ennek ellenében vagyoni jellegű ellenszolgáltatást, javukra alapított haszonélvezeti jogot kaptak, amelynek értékével csökkenteni kell a felperesek által ajándék visszakövetelése címén igényelt összeget. A felperesek keresetükben maguk is csökkentették a követelés összegét a haszonélvezeti joguknak – általuk helyesnek vélt – értékével.
Emellett indokolt lett volna a felpereseket tájékoztatni arra vonatkozóan, hogy keresetüket terjesszék ki lányukra, mivel a felperesek hivatkozása szerinti szerződés alapján a tulajdonváltozás bejegyzése még nem történt meg. Az említett tájékoztatásra az elsőfokú eljárásban a Pp. 146. §-ának (3) bekezdése nyújt lehetőséget.
A perben adatok vannak arra vonatkozóan is, hogy a felperesek lányukkal és az alperesekkel egy háztartásban éltek, a közös háztartás költségeit közösen viselték. Ez idő alatt került sor a perbeli ingatlan megvásárlására és vétel kapcsán vállalt kölcsön törlesztésére is. Egyező akarattal döntöttek arról, hogy együtt fognak lakni, és nyilvánvaló, hogy a felperesek ennek érdekében értékesítették ingatlanukat, és ezért használták fel a vételárat a perbeli ingatlan megszerzésére. Ezek a tények indokolttá teszik annak vizsgálatát is, hogy az ajándék visszakövetelésének alapossága folytán nem tarthatnak-e igényt a felperesek haszonélvezeti joguk helyett tulajdonszerzésük megállapítására. A Ptk 578/G. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis az (1) bekezdésben foglalt szabályokat kell alkalmazni a közös háztartásban élők más hozzátartozók vagyoni viszonyaira is.
A felperesek perbeli nyilatkozatuk szerint hajlandók lettek volna ajándék visszakövetelése címén tulajdonjog átruházását is elfogadni igényük kielégítéseként. E jogcím alaposságának vizsgálatához is szükséges az alperes volt házastársának a perbevonása a Pp. 51. §-a a) pontjának első fordulatára tekintettel.
Az alperes hivatkozott arra, hogy közte és volt házastársa között per van folyamatban házastársi közös vagyon megosztása iránt. Ennek ismeretében indokolt a két per egyesítése és együttes tárgyalása, mert ennek során lehetőség nyílik minden vitás kérdés rendezésére, és a felek mindegyikének érdekét szolgáló, a közös tulajdon oly módon történő megszüntetésére, amelynek során az alperes is megkaphatja – az ajándékozott érték visszatérítése után – a tulajdoni illetőségéért járó ellenszolgáltatását. Erre az alperes igényt tartott már az ellenkérelmének előterjesztésekor.
A fentieknek megfelelő bizonyítási eljárás lefolytatása érdekében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte mindkét fokon eljárt bíróság által hozott határozatot, és az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
(P. törv. I. 20 303/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás