GK BH 1991/354
GK BH 1991/354
1991.09.01.
Ha a gazdálkodó szervezetre vonatkozólag állami szanálási eljárást rendeltek el, az elévülést a követelés teljesítésre irányuló, a Szanáló Szervezethez intézett írásbeli felszólítás is megszakítja [Ptk. 327. § (1) bek.; 26/1986. (VII. 16.) MT r. ].
A felperes 632 463 Ft meghiúsulási kötbér és kamatai, valamint 162 300 Ft rekesz betéti díj és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötött az alperessel. Az alperes vállalta, hogy 1988. augusztus 25-i határidőig leszállít 110 tonna málnát, 50 tonna fekete és 70 tonna piros ribizlit. Ezekhez a szállításokhoz a rekeszeket a felperes biztosította. Az alperes azonban a vállalt kötelezettségét csak részben teljesítette. A felperes a le nem szállított termények után meghiúsulási kötbér, a rekeszek után betéti díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest a késedelmi kamatokkal együtt.
Az alperes a felperes követelésének a jogalapját a meghiúsulási kötbér vonatkozásában nem vitatta, azonban azzal védekezett, hogy a felperesnek ez az igénye elévült. A rekeszek kérdésében pedig arra hivatkozott, hogy díjfizetésben nem állapodtak meg.
A felperes állította, hogy a kötbér követelése nem évült el, állításának bizonyítására becsatolta az alpereshez, valamint a Szanáló Szervezethez intézett felszólító leveleit. A göngyöleggel kapcsolatban becsatolta a G. vállalat árjegyzékét annak bizonyítására, hogy a göngyöleg betéti díjánál átlagárat vett figyelembe akkor, amikor darabonként a díjat 20 Ft-ban jelölte meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletet hozott, az alperest lényegében a felperes kereseti kérelme szerint marasztalta. Elutasította azonban a felperes követelésének azt a részét, melyben a meghiúsulási kötbér után is kért késedelmi kamatot. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes által becsatolt felszólító levelek szerint a felperes kötbérkövetelése nem évült el, mert a felszólítások a követelés elévülését félbeszakították. Nem fogadta el az alperesnek azt az álláspontját, hogy a felperesnek a Szanáló Szervezethez intézett igénybejelentése az elévülés félbeszakadását nem eredményezte, mert megítélése szerint a Szanáló Szervezethez intézett felszólítás olyannak minősül, mintha a címzettje az alperes lett volna. Az alperes a szerződésszegés alól magát nem tudta kimenteni, ezért kötelezte, hogy a felperesnek meghiúsulási kötbért fizesse meg. Elutasította azonban a felperesnek a meghiúsulási kötbér utáni késedelmi kamatkövetelését, mert a Ptk. 246. §-ának (1) bekezdése szerint kötbér után kamatfizetés nem követelhető.
Az elsőfokú bíróság a göngyöleg betéti díjával kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes használta a felperes göngyölegeit, ennek alapján a felperes jogosan számította fel e használat után a betéti díjat. Elfogadhatónak találta a felperes által megjelölt 20 Ft/db használati díjat, mert a felperes a rekeszek átmérőjétől függetlenül lényegében a legalacsonyabb átlagárat vette figyelembe, a betéti díj tehát túlzottnak nem tekinthető. Ennek alapján kötelezte az alperest a göngyöleg betéti díjának, valamint ez után a késedelmi kamatnak a megfizetésére is.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérte az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását. Fellebbezésében változatlanul azt állította, hogy a felperes kötbérkövetelése elévült, mert azt az igényét 6 hónapon túl terjesztette elő. Megítélése szerint a Szanáló Szervezethez bejelentett igény a követelésnek az elévülését nem szakította félbe. Az alperes megismételte azt az előadását is, hogy a felperessel nem kötöttek megállapodást arra nézve, hogy a göngyöleg használata után betéti díjat kell fizetnie. Ennek folytán a felperes betéti díjkövetelésének jogalapja nincs. Vitatta a felperes által felszámított 20 Ft/db használati díj összegszerűségét is.
A fellebbezési tárgyaláson a felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, melyből a megfelelő jogi következtetést vonta le. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes fellebbezésével kapcsolatban rámutat arra: megalapozottan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által a Szanáló Szervezethez 1988. december 19-én intézett felszólító levél igényének elévülését a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése alapján megszakította, figyelemmel az ügyben még irányadó, de időközben hatályát vesztett 26/1986. (VII. 16.) MT rendelet 5. §-ának (3) bekezdésére is. A felperes igényét tehát határidőben érvényesítette, az nem évült el.
(Legf. Bír. Gf. VI. 32 089/1990. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás