GK BH 1991/355
GK BH 1991/355
1991.09.01.
I. Kényszerhitel felvétele esetén a késedelmi kamatot meghaladó kár megtérítése is igényelhető [Ptk. 361. § (3) bek.].
II. Az alperes által elismert követelésben marasztaló ítélet előzetes végrehajthatóságának kimondása gazdasági perben is kötelező [Pp. 231. § d) pont, 365. § (3) bek.].
A felperes 1990. augusztus 28-án az elsőfokú bírósághoz benyújtott keresetében 385 269 Ft és ennek 1990. február 20-tól számított évi 35%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Ezt az igényét az alperessel kötött import bizományosi szerződésre alapította. E jogviszonyból eredően az alperes elállása miatt a felperes 385 269 Ft kötbért kénytelen volt kifizetni a külföldi partner részére. A promptinkasszó miatt kényszerhitel felvételére kényszerült; ez indokolta a magasabb kamatlábra vonatkozó igényét.
Az alperes az elsőfokú bíróság által elrendelt peren kívüli egyeztető tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a felperes követelésének jogalapját és összegszerűségét nem vitatja. Jelezte, hogy a követelést tovább kívánja hárítani.
Az elsőfokú bíróság 1990. szeptember 27-én ítéletet hozott. Az ítélet arra kötelezte az alperest, hogy haladéktalanul fizessen meg a felperesnek 385 269 Ft-ot és ennek 1990. február 20-tól számított évi 20%-os kamatát, valamint 23 100 Ft perköltséget, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Az ítélet indokolásában utalt az alperesi elismerő nyilatkozatra. A kamatot illetően az e téren kialakult „gyakorlatra” hivatkozott, továbbá azzal is érvelt, hogy a felperes nem bizonyította: kénytelen volt magasabb kamattal kényszerhitelt igénybe venni az alperes terhére jelentkező fizetési kötelezettség teljesítése érdekében.
A felperes az ítélet kiegészítése iránt 1990. október 9-én kérelmet terjesztett elő. Beadványában az alperes elismerésére tekintettel a Pp. 231. §-ának d) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítélete előzetes végrehajthatóságának megállapítását kérte.
Az elsőfokú bíróság végzésével elutasította az ítélet kiegészítése iránt előterjesztett kérelmet. A döntését azzal igazolta, hogy – a Pp. 386. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint – csak meghatározott feltételek mellett lehet – és nem kell – az ítélet előzetes végrehajthatóságát kimondani. Mivel a feltételekhez szükséges körülményeket a felperes nem bizonyította, ezért a kérelmet elutasította.
Az ítélet és a végzés ellen a felperes egyaránt fellebbezést jelentett be. A végzést a Pp 231. §-ának d) pontjában foglalt „kogens” rendelkezésre alapítva támadta; azt is sérelmezte, hogy a bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget. A fellebbezési tárgyaláson a felperes a végzés elleni fellebbezést – jogi álláspontja fenntartása mellett – visszavonta.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával a keresetének való teljes helytadást kérte. Utalt az alperesi teljes elismerő nyilatkozatra, valamint arra, hogy az alperes nem vonta kétségbe a kényszerhitellel kapcsolatos állításait. Arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem hívta fel a kényszerhitellel kapcsolatos állításai bizonyítására. Ezzel kapcsolatban számlát csatolt a Magyar Kereskedelmi Banktól, amelyet szükség esetén kért megkeresni.
Az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő, a fellebbezési tárgyaláson nem jelent meg.
A fellebbezés alapos.
A Ptk. 301. §-ának (3) bekezdése szerint a jogosult a késedelmi kamatot meghaladó kárát követelheti.
A Pp. 163. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el. A Pp. 163. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás [141. § (2) bekezdése] ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadta el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel.
Az alperes az elsőfokú bírósági eljárásban a kereset jogalapját és összegszerűségét nem vitatta. Az elsőfokú bíróságnak ezért – ha kételye merült fel – a bizonyításra a felperest fel kellett volna hívnia, amit azonban nem tett meg. A fellebbezési eljárásban a felperes a becsatolt okirattal hitelt érdemlően bizonyította, hogy promptinkasszó esetén a kényszerhitel kamatlába 1990. február hónapban 40%-os volt. Ennek alapján megállapítható, hogy a felperest a késedelmi kamatot meghaladó kár érte, amikor a törvényes 20%-os késedelmi kamatot meghaladó 40%-os kamatot volt kénytelen fizetni a hitel után. Mindezekből következik, hogy a felperes 35%-os kamatigénye – a késedelmi kamatot meghaladó kár megtérítésre való jogosultsága folytán – megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott, a kamatra vonatkozó rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint megváltoztatta.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperesnek az előzetes végrehajthatóságra irányuló kérelmét elutasító végzés elleni fellebbezésében kifejtett jogi álláspontja helytálló. A Pp. 365. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a XXV. fejezetben nem szabályozott kérdésekben a Pp. általános szabályai az irányadók. Ennélfogva – az alperes elismerésére tekintettel – a Pp. 231. §-ának d) pontja alapján az ítélet előzetes végrehajthatóságát ki kellett volna mondani. A Pp.-nek az elsőfokú bíróság által hivatkozott 386. §-a (3) bekezdése más okok esetében teszi lehetővé – és valóban nem kötelezővé – az ítélet előzetes végrehajthatóságának kimondását.
(Legf. Bír. Gf. I. 32 202/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás