BK BH 1991/422
BK BH 1991/422
1991.11.01.
A katonákra vonatkozó büntetőjogi rendelkezések hatálya alá tartozik a jogerős büntetését a fegyelmező zászlóaljban töltő katona [Btk. 122. § (1) bek.].
A katonai bíróság a honvéd vádlottat szolgálati közeg elleni erőszak büntette miatt – mint többszörös visszaesőt – 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte, és megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, az ellene parancs iránti engedetlenség vétsége miatt emelt vád alól azonban bűncselekmény hiányában felmentette.
A bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott 1990. március 20. napja óta a szökés bűntette miatt kiszabott jogerős szabadságvesztés büntetését töltötte a fegyelmező zászlóaljban.
1990. szeptember 24. napján konyhai kisegítő munkára vezényelték. A reggeli órákban elhatározta, hogy nem megy a konyhába dolgozni. Erről tudomást szerzett közvetlen elöljárója, és utasította, hogy vegye fel a munkát. A vádlott ennek sem tett eleget, mire az alakulat parancsnoka utasította az egységügyeletest, hogy intézkedjék a vádlott fogdába helyezése iránt.
Ilyen előzmények után az egységügyeletes a fogolykísérővel, valamint két őrkatona kíséretében felment a századparancsnoki irodába. Az egységügyeletes behívatta a vádlottat, közölte vele, hogy a cselekménye miatt fogdába helyezik, és felhívta a figyelmét, hogy a fogolykísérőkkel menjen le a fogdába, mert ellenkező esetben kényszerítő eszközt alkalmaznak vele szemben. A vádlott kijelentette, hogy a parancsnak nem tesz eleget. Emiatt az egységügyeletes utasította a fogolykísérőt és az őrkatonákat, hogy bilincseljék meg a vádlottat, és kísérjék a fogdába. A vádlott ekkor dulakodni kezdett a fogolykísérővel és az őrkatonákkal, ennek során belefejelt az egyik őrkatona arcába, és több esetben megütötte, valamint megrúgta két honvéd társát is.
A katonai bíróság a helyesen rögzített tényállásból azt a jogi következtetést vonta le, hogy a fegyelmező zászlóaljban jogerős büntetését töltő vádlott nem katona, hanem elítélt. Ebből következően – a bíróság álláspontja szerint – katonai bűncselekmény alanya nem lehet. Így nem követhette el a parancs iránti engedetlenség vétségét sem, tehát az a magatartás, hogy megtagadta elöljárójának a munka elvégzésére vonatkozó utasítását, nem valósít meg bűncselekményt.
A vádlottnak a parancs iránti engedetlenség vétsége miatt emelt vád alóli felmentése miatt, a bűnösségének a megállapítása érdekében bejelentett ügyészi fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta.
A vádlott szökés bűntette miatt jogerősen kiszabott 1 év 8 hónapi börtönbüntetését töltötte a cselekmény elkövetésekor a fegyelmező zászlóaljban.
A Btk. 127. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint ha az elítélt a szolgálatban megtartható, fegyelmező zászlóaljban kell végrehajtani a sorállományú katonára kiszabott, két évet meg nem haladó szabadságvesztést a 43. §-ban szabályozott esetben, továbbá a hat hónapnál hosszabb, de két évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztést a Btk. 44. §-ban szabályozott esetben. A korábban eljárt és jogerős ítéletet hozó katonai bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a vádlott a szolgálatban továbbra is megtartható, ezért rendelte el a börtönbüntetés végrehajtását a fegyelmező zászlóaljban.
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) 55. §-ának (1) bekezdése szerint a fegyelmező zászlóalj a Magyar Honvédség büntetés–végrehajtási feladatokat ellátó katonai szervezete. A büntetésüket itt töltő elítéltek szolgálati kötelezettségei és jogai csupán annyiban szünetelnek, illetve korlátozottak, amennyiben erről az ítélet vagy jogszabály rendelkezik, illetve amennyiben ezek érvényesülése a büntetés céljával ellentétes [Bv. tvr. 56. § (1) bek.]. Az elítéltek nevelésében fel kell használni a katonai kiképzést, különös gondot kell fordítani a sorállományú elítéltek nevelésére, valamint arra, hogy az alakulatukkal való kapcsolatukat fenntartsák és fejlesszék. [Bv. tvr. 58. § (1) bek.].
E törvényerejű rendelettel összhangban az 1/1979. (XIII. 25.) HM–IM együttes rendelet 2. §-a előírja, hogy a katonai büntetésvégrehajtási intézetben a szabadságvesztés végrehajtásának feladata az elítélt törvénytisztelő, fegyelmezett katonává nevelésének elősegítése. Az együttes rendelet azt is kimondja, hogy a szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt a szolgálati – és állományviszonyát megtartja [3. § (1) bek.]. Az igazgatási szabályok között pedig úgy rendelkezik, hogy az elítéltet befogadáskor is ki kell oktatni arra, hogy a büntetés végrehajtása alatt is katonai szolgálatot teljesít és a katonai büntetőjogszabályok hatálya alatt áll [5. § (3) bek.]. Magatartási szabályként meghatározza, hogy az elítélt köteles a katonai szolgálati rendet és fegyelmet, valamint a büntetés–végrehajtás rendjét megtartani, a katonai büntetés–végrehajtási intézet parancsnokának és beosztottainak parancsait, valamint a munkáltatás során a munkavezető, továbbá – feladatának teljesítése körében – a megbízott elítélt utasításait vonakodás nélkül, gyorsan és pontosan teljesíteni [27. § (1) bek.].
Az említett rendelkezésekből egyértelműen következik, hogy a jogerős büntetését a fegyelmező zászlóaljban töltő sorkatona elítélt továbbra is a Btk. 122. §-ának (1) bekezdése szerinti katona, és így elkövetője lehet a Btk. XX. Fejezetének I., II. és IV. címében (kivéve a Btk. 364. §-át) írt bűncselekményeknek.
A katonai bíróság a helyesen rögzített tényállásból ugyanakkor következetlen és önmagának is ellentmondó jogi következtetésre jutott. A vádlott terhére – helyesen – a szolgálati közeg elleni erőszak büntettet megállapította, mert a vele szemben fellépő őrkatonákat bántalmazta. Ebben a tekintetben tehát az elsőfokú bíróság is katonának tekintette a vádlottat. Ezzel szemben a másik függelemsértő bűncselekményt csupán fegyelmi vétségként értékelte. Márpedig abban az esetben, ha a bíróság álláspontja lenne elfogadható, a szolgálati közeg sérelmére megvalósított cselekményt a Btk. 229. §-ának (1) bekezdésébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntetteként kellett volna értékelni.
A katonai bíróság jogi álláspontját alapvetően a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvényt módosító 1990. évi LXXVIII. törvény 14. §-ával indokolta. E szerint a katonai büntetés–végrehajtási intézetben letöltött szabadságvesztés büntetés a sorkatonai szolgálat idejébe nem számít be. Amennyiben a szabadságvesztés végrehajtása, valamint az azt követő szolgálat alatt a sorkatona példás magatartást tanúsít, a szolgálati viszony korábbi megszüntetését az állományilletékes parancsnok engedélyezheti, feltéve, hogy a sorkatonai szolgálat időtartama – a szabadságvesztés idejét is figyelembe véve – már letelt.
E törvényi rendelkezés a katonai igazgatás körébe tartozik, és nem érinti a Btk. 122. §-ának a büntetőjogilag katonának tekintendő személyek körét. Ebből a szempontból ugyanis annak van jelentősége, hogy a bűncselekmény megvalósításakor az elkövető katonának tekintendő-e vagy sem. Az pedig a korábban kifejtettekből következik, hogy a vádlott katonaként szegült szembe az elöljárói akarattal.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre figyelemmel megállapította, hogy a vádlott mint a fegyelmező zászlóaljban szabadságvesztését töltő sorkatona a Btk. 122. §-ának (1) bekezdése értelmében katona, és mint ilyen, a katonai bűncselekmény alanya lehet. Az a magatartása tehát, hogy elöljárója szolgálati parancsának teljesítését megtagadta, a Btk. 354. §-ának (1) bekezdésébe ütköző parancs iránti engedetlenség vétségét valósította meg.
(Legf. Bír. Katf. II. 100/1991.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás