43/1991. (VII. 12.) AB határozat
43/1991. (VII. 12.) AB határozat1
1991.07.12.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a gépjármű felelősségbiztosításra vonatkozó kötelező szerződéskötésnek kormányrendelettel való előírása és szabályozása nem alkotmányellenes.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 198. § (2) bekezdésében és az 567. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek alkotmányellenessége megállapítására, továbbá
a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet alkotmányellenessége megállapítására, valamint
e jogszabályok megsemmisítésére irányuló indítványokat az Alkotmánybíróság elutasítja.
Határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 13. § (5) bekezdése a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás korábbi szabályait tartalmazó — módosított — 42/1970. (X. 27.) Korm. rendeletet és ennek végrehajtási rendeleteit 1991. július 1. napjával hatályon kívül helyezte. Egyúttal a Kormányrendelet megállapította a gépjármű üzembentartója kötelező felelősségbiztosításának új szabályait.
Az új szabályozásnak — a jelen alkotmányossági vizsgálat szempontjából — lényeges rendelkezései a következők:
— a gépjármű a közúti forgalomban csak akkor vehet részt, ha üzembentartója érvényes gépjármű felelősségbiztosítási szerződéssel (a továbbiakban: szerződés) rendelkezik [Kormányrendelet 1. § (1) bekezdés];
— az üzembentartó ezt a szerződést köteles megkötni [1. § (2) bekezdés];
— a Kormányrendelet a szerződések általános feltételeiről is szól. Ezt a Melléklet tartalmazza [1. § (3) bekezdés];
— a biztosítónak lehetőséget ad arra, hogy — a biztosítottnak meghatározott jogellenes magatartása esetében — újabb szerződés megkötését megtagadhassa [5. § (2) bekezdés];
— a biztosítási díjszabást, a biztosítás díját az Állami Biztosításfelügyelet engedélyezi és rendeli el a kötelező alkalmazását (12. §);
— a tulajdonos vagy az üzembentartó — későbbi időponttól kezdődően, a díjszabás szerint, meghatározott feltételek mellett — díjengedményre lesz jogosult, illetve pótdíj
fizetésére lesz köteles (Melléklet 10. §-a).
II.
Az indítványozók a Kormányrendeletet és az ennek bevezető részében felhívott törvényi rendelkezéseket: a Ptk 198. § (2) bekezdését és az 567. § (3) bekezdését támadták. A beadványokat tartalmuk alapján értelmezve az indítványok a Kormányrendelet alkotmányossági vizsgálatát az I. fejezetben ismertetett rendelkezések tekintetében kezdeményezték.
Az indítványokban a következő okokat és érveket hozták fel.
a) A személyek szerződéskötési szabadságát sérti a szerződéskötés kötelező előírása, ezért a Ptk 198. § (2) bekezdése, illetve az 567. § (3) bekezdése alkotmányellenes.
b) A gépjármű használatának feltételhez való kötése korlátozza a magántulajdont [Alkotmány 13. § (1) bekezdés].
c) A szerződéskötésre és ezzel a díjfizetésre való kötelezés a személyek alkotmányosan védett, a közteherviseléssel kapcsolatos alapvető jogát érinti (Alkotmány 70/I. §). Az erre vonatkozó szabályokat csak törvény állapíthatja meg [Alkotmány 8. § (2) bekezdés]. A rendeleti szintű szabályozás, amely ,,adójellegű'' kötelezettséget ír elő, alkotmányellenes.
d) Az Állami Biztosításfelügyeletnek jogalkotásra, jogok és kötelezettségek előírására való feljogosítása alkotmányellenes.
e) Az egyes biztosítóknak a szerződéskötés megtagadására való feljogosítása alkotmánysértő.
f) A személyeknek az a csoportja, amely a gépjárművet kevésbé használja, a díjazás módja folytán hátrányos megkülönböztetésben részesül a többiekkel szemben. Ez az Alkotmány 66. § (1) bekezdését és a 70/A. § (1) bekezdését sérti.
g) A szabályozás igazságtalan és méltánytalan megterhelést jelent a társadalom széles rétegeire nézve; gazdaságtalan és célszerűtlen módon avatkozik be a gépjármű üzembentartásba.
III.
Az indítványok alaptalanok.
a) Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint:
,,Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül''.
A (2) bekezdés szerint pedig:
,,A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát''.
A fentiekben deklarált alkotmányos elvek érvényesülésének lényeges eleme a szerződési szabadság. Ennek általános szabályát a Polgári Törvénykönyv 200. § (1) bekezdése fogalmazza meg:
,,A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja''.
A személyek szerződési akaratának korlátlan érvényrejutását a polgári jog szabályai nem teszik lehetővé; ilyen követelményt nem támaszt az Alkotmány idézett rendelkezése sem. Az eltérést nem engedő (kogens) jogszabályi rendelkezéseken túl, elvi korlátja a szerződéses szabadságnak az, hogy jogszabály a szerződés egyes tartalmi elemeit meghatározhatja [Ptk. 226. § (1) bekezdés] és az is, hogy jogszabály szerződés kötését kötelezővé teheti [198. § (2) bekezdés].
Ezek az elvont jellegű szabályok nem ütköznek az Alkotmányba. Abban a kérdésben, hogy a szerződési szabadságot korlátozó konkrét jogszabályok alkotmánysértőek-e, a szabályozás tárgyával összefüggő jogforrási szint és a szabályozás tartalma figyelembe vételével, esetenként lehet állást foglalni.
A Ptk 198. § (2) bekezdése, azon túl, hogy kimondja a kötelező szerződéskötés lehetőségét, ennek előírására felhatalmazást ad alacsonyabb szintű jogszabálynak, vagyis, a Ptk 685. § a) pontjára figyelemmel, kormányrendeletnek. Ez önmagában ugyancsak nem alkotmányellenes. Törvényi szabályozásra csak a szerződési szabadságot közvetlenül és lényegesen korlátozó előírások tartoznak. Tekintettel arra, hogy minden előírás, amely érinti a forgalmi viszonyokat, korlátozza a felek szerződéses autonómiáját, nem lenne életszerű minden olyan előírásra törvényi szintet megkívánni, amely a szerződéses szabadságot köti.
A vizsgált esetben a biztosítási szerződés kötelező voltáról — ennek jogi lehetőségéről — törvényi szintű szabály rendelkezik: a Ptk 567. § (3) bekezdése. A kötelező szerződés létrejöttének és tartalmának részletszabályait, a 198. § (2) bekezdésének általános és az 567. § (3) bekezdésének különös felhatalmazása alapján, kormányrendelet állapíthatta meg, a jogforrások rendjére az Alkotmányban is írt alaki szabályok sérelme nélkül [Alkotmány 8. § (2) bekezdés, 35. § (2) bekezdés].
Tartalmában sem alkotmányellenes a szabályozás.
A gépjármű üzembentartásával járó fokozott károkozási veszély miatt, a károsultak életében, egészségében és vagyonában keletkező károk megtérítésére, a kártérítés fedezetére, de a kárfelelős érdekeinek a védelmére is, kötelező szabályozás indokolt. Ennek egyik — Alkotmányt nem sértő — jogi megoldása a felelősség biztosításra vonatkozó szerződéskötési kötelezettség.
b) Téves az indítványozónak az az álláspontja, hogy a gépjármű használatának a Kormányrendeletben való korlátozása a tulajdont sérti.
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
A Kormányrendeletnek az e szempontból kifogásolt rendelkezése valóban feltételt és ezáltal korlátot szab a gépjármű közúti forgalomban való részvételének, mert ezt attól teszi függővé, hogy az üzembentartó rendelkezik-e biztosítási szerződéssel. A tulajdonhoz való jogot azonban ez nem érinti.
c) A felelősségbiztosítási szerződés az érintett személyeket díjfizetésre kötelezi.
Tévesen érvelnek az indítványozók azzal, hogy az így keletkező díjfizetési kötelezettség a közteherviselés része és adójellegű.
A díjfizetés polgári jogi kötelezettség: az üzembentartó részére nyújtott biztosítási szolgáltatás szerződéses ellenszolgáltatása. Jóllehet a biztosítás folytán a kárviselés társadalmi méretű elosztása következik be, a biztosítás nem minősül köztehernek, és a szerződéses díjkötelezettség nem része a közteherviselésnek.
A Kormányrendelettel előírt szerződésből eredő díjfizetési kötelezettség ezért nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 70/I. §-ban írt szabállyal, mely szerint az állampolgár — jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően — köteles a közterhekhez hozzájárulni. A szabályozás tárgyára tehát e tekintetben sem vonatkozik alkotmányos alapjog, a törvényi szintű szabályozásra [Alkotmány 8. § (2) bekezdés] emiatt sem volt szükség.
d) Nem alkotmánysértő a Kormányrendeletnek az a rendelkezése, amely a biztosítási jogviszony tartalmát úgy szabályozza, hogy a díjszabás megállapítását (engedélyezését, elrendelését) az Állami Biztosításfelügyelet jogkörébe utalja. Ez a rendelkezés összhangban van az állami biztosításfelügyeletről szóló 56/1986. (XII. 10.) MT rendelet szabályaival és megfelel az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 1. § (2) bekezdés a) pontjában írt rendelkezésnek.
e) A Kormányrendelet nemcsak a szerződés kötelező megkötését írja elő, hanem, a Ptk. 567. § (3) bekezdésre figyelemmel, a biztosítási jogviszonyra kötelező szerződési feltételeket is megállapít. Ennek keretében — alkotmányos rendelkezés sérelme nélkül — azt is szabályozhatta, hogy a szerződés egyik alanya — a biztosító —, a másik fél — a biztosított — bizonyos jogellenes magatartása esetében az újabb szerződés megkötését megtagadhassa.
f) Az indítványozók szerint azok az üzembentartók hátrányos helyzetben vannak, akik a gépjárművet keveset használják, mert ugyanolyan mértékű díjat fizetnek, mint a gépjárműveket gyakrabban használók, akik ezáltal több kárt okozhatnak.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a gépjármű használat feltételezett mértéke nem fogható fel olyan személyi tulajdonságnak vagy helyzetnek, amelyre az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglaltak vonatkoznának.
Egyébként sem igazolható a gépjármű használatának mértéke és a károkozás gyakorisága és nagysága közötti — az indítványozók által állított — összefüggés.
Az Alkotmány 66. § (1) bekezdésében írt ,,egyenjogúság'' sérelme sem állapítható meg. A férfiak és a nők egyenjogúságát polgári és politikai, gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében védő szabály nem hozható összefüggésbe a Kormányrendeletben szabályozott polgári jogviszonyokkal és az azt rendező részletszabályokkal.
g) Az a vitatott körülmény, hogy a szabályozás az elérni kívánt célnak mennyiben felel meg a díjszabás feltételrendszere ,,igazságos-e'', előnyös-e vagy hátrányos-e a károkozókra vagy a károsultakra nézve, nem alkotmányossági kérdés. Ennek vizsgálata kívül esik az Alkotmánybíróság hatáskörén.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályok alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat és a megsemmisítési kérelmeket elutasította.
Alkotmánybírósági ügyszám: 1046/B/1991/9.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás