PK BH 1991/432
PK BH 1991/432
1991.11.01.
Az állatszavatosságra alapított jogok érvényesítésének szempontjai [Ptk. 311. § (2) bek., 306. § (1) és (3) bek.].
A felperes az 1989. május 29-én kelt szerződéssel az alperesre ruházta át két szarvasmarha tulajdonjogát, az alperes pedig egy szürke lovat adott cserébe és 10 000 forintot fizetett értékkülönbözet címén.
A felek a magánokiratban rögzítették, hogy a ló kehes.
A felperes az 1989. június 1. napján a bíróságnál jegyzőkönyvbe mondott keresetében az eredeti állapot visszaállítását kérte azzal az indokkal, hogy a lovat az állatorvossal megvizsgáltatta, a vizsgálat szerint a ló súlyosfokú idült tüdőtágulatban szenved, betegsége miatt munkára nem alkalmas. A felperes előadta, hogy az alperes a szerződéskötéskor úgy tájékoztatta, hogy a ló egészséges. A felperes 1989. december 12-én a keresetét módosította, előadva, hogy időközben az állat elpusztult. Az alperest 75 000 forint megfizetésére kérte kötelezni, ennyiben jelölve meg a cserébe adott két szarvasmarha értékét. Keresetét hibás teljesítésre, valamint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékaránytalanságra alapította.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, hivatkozott a szerződésben foglaltakra, amely szerint a felperes a ló betegségét ismerve állapodott meg vele.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Okirat és egyéb bizonyítékok alapján tényként állapította meg, hogy a felperes a ló betegségéről tudva kötött szerződést, ezért az alperes mentesül a szavatossági felelősség alól.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 36 400 forintot, annak 1989. június 1. napjától járó kamatát.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes az eljárás során módosított keresetében pénzkövetelését két jogcímre alapította. Ezek közül a másodfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy nem volt feltűnő értékaránytalanság a szolgáltatások között, ezért a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésére alapított kereseti jogcím nem fogadható el. Helytálló a jogerős ítéletnek az a megállapítása is, hogy a felperes, miután a szerződéskötéskor ismerte a ló betegségét, arra hivatkozással szavatossági igényt nem támaszthat (Ptk. 305. §-a). Ezek mellett a bíróságnak még abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy alkalmatlan volt-e a ló munkavégzésre, emiatt érvényesíthet-e a felperes az alperes ellen szavatossági igényt.
A jogerős ítélet szerint a felperes a Ptk. 306. §-ának (3) bekezdése alapján jogosult volt a szerződéstől elállni, mert az alperes által szolgáltatott ló nem volt alkalmas munkavégzésre, és ennélfogva nem felelt meg a szerződés szerinti rendeltetésnek. Ez a megállapítás megalapozatlan. A ló munkaképességére egymásnak ellentmondó szakmai vélemények hangzottak el. Dr. H. L. állatorvos, aki csikó korától ismerte a lovat, úgy nyilatkozott, hogy az a betegsége ellenére tud dolgozni, csak kisebb terheléssel. A felperes jelen volt, amikor befogták a lovat, meggyőződhetett róla, hogy indított. Ellentétes tartalmú igazolást adott dr. S. S. állatorvos 1989. június 1-jén. Eszerint a ló semmilyen munkára nem volt alkalmas. A perben kirendelt szakértő véleménye a két ellentétes szakmai megállapítás mellett nem elég részletes és határozott ahhoz, hogy a munkavégző képessége kérdésében megnyugtatóan állást lehessen foglalni. A szakértői vélemény ugyanis 1989. szeptemberében készült, amikor a ló már rosszabb állapotban volt, mint a szerződés megkötésekor. Adat van arra is, hogy a felperes bántalmazta a lovat. Nem állapítható meg, hogy ez utóbbi két körülmény mennyiben hatott ki az állat munkavégzésére, húzásra való hajlandóságára és képességére. A szakvélemény csupán röviden utal arra, hogy a lesoványodott és idült légsejtes tüdőtágulatban szenvedő lovat állapota és betegsége jelentősen befolyásolja a teljesítő képességében. A szakvéleményből és a per egyéb adataiból sem állapítható meg viszont, hogy a szerződéskötéskor megfelelt-e a ló annak, hogy a felperes által is ismert állapotában munkát végezzen. Egészségi állapota váltotta-e ki azt, hogy a felperesnél nem vált be a teherhordásra, vagy a változások már a felperes érdekkörében felmerülő körülmények (verés, lesoványodás) miatt következtek be.
Mindezek miatt a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalához szükséges adatok nem állnak rendelkezésre. A Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és tekintettel a bizonyítás terjedelmére, ugyanezt a bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
Az új eljárásban a szakértői bizonyítás kiegészítésével szükséges azt tisztázni, hogy történt-e az alperes részéről hibás tejesítés. Annak bizonyítása esetén pedig vizsgálni kell, hogy fennáll-e a szerződéstől való elállás [Ptk. 306. §-ának (3) bekezdése, 311. § (2) bekezdése] vagy az árleszállítás [Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése] jogszabályi feltétele. Célszerű ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatához a két állatorvos és az igazságügyi szakértő együttes meghallgatása.
(P. törv. I. 20 251/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás