PK BH 1991/438
PK BH 1991/438
1991.11.01.
Termelőszövetkezettel kötött részes munkavállalási szerződéssel kapcsolatos jogviták hatásköri kérdései [1967. évi III. tv. 63. § (1) bek.; 11/1981. (VI. 19.) MÉM r.; Pp. 349. § (2) bek.].
A felek az 1989. évre részes munkavállalásra irányuló szerződést kötöttek, amelyben az alperes által rendelkezésre bocsátott és már bevetett földterületen a felperes hibrid kukorica termesztését vállalta. Meghatározták azokat a technológiai műveleteket, amelyeket a felperes a termelőszövetkezet szakvezetése által megjelölt időpontban köteles elvégezni, és a szerződésben azt is rögzítették, hogy amennyiben a felperes a szakvezetés útján megadott időpontokat, utasításokat nem tartja be, illetve a termesztést veszélyezteti, az alperes a megállapodást azonnali hatállyal felmondhatja, és ebben az esetben a felperes „semmilyen igényt nem érvényesíthet”. Megállapodtak abban is, hogy a szerződésben nem szabályozott kérdésekben az 1967. évi III. törvényben és a 11/1981. (VI. 19.) MÉM rendeletben foglalt rendelkezések az irányadóak.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes azonnali hatályú felmondásának érvénytelensége folytán a szerződés nem szűnt meg 1989. júliusában, és kérte az alperes kötelezését a leadott termés után járó ellenérték megfizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felek között olyan atipikus polgári jogviszony jött létre, amely több szerződéstípus ismérvének is megfelel: így tartalmaz haszonbérletre, vállalkozásra, de a munkaszerződésre utaló elemeket is. Figyelembe véve „az egész polgári jog építményét, beleértve az alapelveket is”, megállapította az alperes felmondásának érvényességét, s ennek következtében a felperes igényét alaptalannak találta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Álláspontja szerint – eltérően az elsőfokú bíróság okfejtésétől – a felek között a 11/1981. (VI. 19.) MÉM rendelettel szabályozott részes munkavállalási szerződés jött létre, amelynek megszüntetésére – eltérő rendelkezés hiányában – a Ptk. általános szabályai az irányadók. Helytállónak tekintette viszont az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy az alperes okkal mondta fel a jogviszonyt azonnali hatállyal. Mivel a szerződésben a felek – erre az esetre – a felmondás előtt végzett munkák ellenértéke megtérítésének követelését kizárták, nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helyesen foglalt állást a másodfokú bíróság abban a kérdésben, hogy a felek szerződési akarata a 11/1981. (VI. 19.) MÉM rendelet által szabályozott részes munkavállalási szerződés kötésére irányult. Az e rendeleten alapuló szerződést csak tagsági viszony vagy munkaviszony keretében lehet teljesíteni. Az iratokból az egyértelműen megállapítható volt, hogy a felek között tagsági viszony nem állt fenn. A felek közötti részes munkavállalási szerződés olyan különleges szerződés, amelyben nem érvényesülnek maradéktalanul a munkaviszony tipikus jegyei, ennek ellenére a megkötött szerződést – tagsági viszony hiányában – csak munkaviszony keretében lehetett teljesíteni.
Az 1967. évi III. törvény 63. §-ának (1) bekezdése értelmében a dolgozó és a munkavállaló között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitában a munkaügyi döntőbizottság jár el. A döntőbizottság határozatának megváltoztatása iránt indított per pedig a Pp. 349. §-ának (2) bekezdése alapján munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik.
Mivel a felek között a munkaviszonynak minősülő részes munkavállalási szerződés teljesítésével kapcsolatban keletkezett a jogvita, a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján – figyelemmel a 130. § (1) bekezdésének b) pontjára megszünteti, és a keresetlevelet a per irataival együtt a Pp. 129. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával az alperes szövetkezeti döntőbizottságához átteszi.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a pert megszüntette és elrendelte az iratoknak az alperes szövetkezeti döntőbizottságához való áttételét.
(P. törv. I. 20 227/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás