KK BH 1991/451
KK BH 1991/451
1991.11.01.
Nem kizárt, hogy az alapítvány kezelője az a személy legyen, aki közérdekű célú kötelezettségvállalás alapján hozza létre az alapítványt [Ptk. 74/C. §, Ptk. 642. §; 1987. évi 11. tvr. 7. § (2) bek.].
L BH 91/11/451
Az alapító 1991. április 10-én kérte a megyei bíróságtól, hogy a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt megszűnt M. A. alapítványt, melyet a városi önkormányzat változatlan névvel és tartalommal újra létrehozott, vegye bírósági nyilvántartásba. A kérelemhez csatolta az alapítvány 1991. március 20-án kelt alapító okiratát, melyet P. L. polgármester írt alá, bejelentette egyúttal, hogy az alapítvány képviselője P. L. polgármester.
A becsatolt alapító okirat 3. pontja szerint néhai M. A. szülőhelye részére végrendeletében 500 000 Ft-ot hagyományozott azzal a céllal, hogy a településen élő, tehetséges fiatalok felsőfokú képzését elősegítse. A 4. pont értelmében az alapítvány kamatát évente a városi önkormányzat ösztöndíj formájában ítéli oda a pályázók közül a legérdemesebbnek. Az alapító okirat 7. pontja úgy rendelkezik, hogy az ösztöndíj éves mértékét az önkormányzat hivatott eldönteni. Az önkormányzat döntéseit a Szervezeti és Működési Szabályzatban meghatározott módon hozza meg. A 8. pont alapján az alapítvány kezelésével kapcsolatos adminisztratív és gazdálkodási feladatokat a polgármesteri hivatal látja el.
A megyei bíróság végzésével az alapítványt az alapító okiratában meghatározott tartalommal nyilvántartásba vette. Az elsőfokú bíróság végzése ellen a megyei főügyészség fellebbezést nyújtott be. Álláspontja szerint a bejegyzett alapítvány alapító okirata nem felel meg a Polgári Törvénykönyv alapítványokra vonatkozó rendelkezéseinek, ezért a nyilvántartásba vétel törvénysértő.
A fellebbezés alapos.
Az egyes polgári jogi szabályok módosításáról szóló 1987. évi 11. tvr. 7. §-ának (2) bekezdése értelmében az 1987. szeptember hó 1. napja előtti alapítványrendelést közérdekű célra való kötelezettségvállalásnak kell tekinteni. Ha ez az alapítványrendelés végrendeletben történt, azt közérdekű meghagyásnak kell tekinteni, és arról a meghagyás célja szerint illetékes állami felügyelő szervezetet értesíteni kell. A (3) bekezdés értelmében a kötelezett a közérdekű célra való kötelezettségvállalást az alapítvány létrehozására vonatkozó szabályok szerint alapítvánnyá alakíthatja át. A Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1990. évi I. törvény 7. §-ának (3) bekezdése értelmében a törvény hatálybalépésekor - 1990. február 1-jén - működő és nyilvántartásba nem vett alapítványok 1990. december 31-ig kérhetik nyilvántartásba vételüket. Ennek elmulasztása esetén az alapítványt megszűntnek kell tekinteni.
A rendelkezésre álló iratokból nem állapítható meg, így az elsőfokú bíróság nem vizsgálhatta, hogy néhai M. A. végrendeletében a város részére hagyományozott 500 000 Ft-ot alapítványrendelésnek, közérdekű célú kötelezettségvállalásnak vagy közérdekű meghagyásnak kell-e tekinteni. Nem állapítható meg továbbá, hogy közérdekű célú kötelezettségvállalás esetén, annak alapítványi átalakítása a jogszabályoknak megfelelően történt-e, illetve - mivel a bejelentés szerint már működő alapítvány megszűnése folytán új alapítvány létrehozása történt - az alapító okirat eredeti rendelkezése megszűnése esetére kizárja-e új alapítvány létrehozását.
A Ptk. 74/A. §-ának (3) bekezdése szerint a nyilvántartásba vétel után az alapító az alapítványt nem vonhatja vissza. A Ptk. 74/C. §-ának (1) bekezdése alapján az alapító - az alapító okiratban - kijelölheti a kezelő szervet, illetőleg ilyen célra külön szervezetet is létrehozhat. A kezelő szerv (szervezet) az alapítvány képviselője. A Ptk. e rendelkezéseinek figyelembevételével mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégium 2. sz. állásfoglalása arra, hogy az alapító egyben az alapítvány kezelője nem lehet.
Az alapító okirat 3. pontja szerint az alapítványi összeget M. A. végrendeletében hagyta a településre.
Az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt azzal a kötelezettséggel terhelheti, hogy a hagyatékból vagy annak egy részéből hozzon létre a végrendeletben meghatározottak szerint alapítványt (Ptk. 642. §). Ebben az esetben a hagyatékban részesülő személy az alapítvány alapítója lesz ugyan, de azt nem saját elhatározása alapján hozza létre, hanem az örökhagyó rendelkezése szerint. Az alapítvánnyá alakított vagyon felhasználását az örökhagyó végakaratának megfelelően a hagyatékban részesülő személy köteles biztosítani, ezért mint örökös az alapítvány kezelő szerveként vállalhatja az alapítvány céljának megvalósítását és képviseletét. Ha azonban az örökhagyó a végrendeletében nem alapítványrendelést, hanem más közérdekű meghagyást tett, és ezt a hagyományos úgy teljesíti, hogy saját elhatározásából alapítványt hoz létre, az alapítványt létrehozó hagyományos egyben az alapítvány kezelője nem lehet.
Az alapítvány nyilvántartásba vételekor tehát az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy az örökhagyó a végrendeletében eredetileg alapítvány létrehozásáról rendelkezett-e, vagy azt közérdekű meghagyásnak kell-e tekinteni. Vizsgálni kellett volna továbbá azt is, hogy az eredeti alapító okirat a működő alapítvány megszűnése esetére milyen rendelkezést tartalmaz az alapítványi vagyon felhasználására vonatkozóan.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján új határozat hozatalára utasította. (Kpkf. III. 25 290/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás