BK BH 1991/460
BK BH 1991/460
1991.12.01.
A fogolyszökés bűntettének nem az előkészülete, hanem a kísérlete valósul meg, ha a rendőrségi fogdában őrizetben levő terhelt az őrt — a szökés véghezvitele érdekében — súlyos testi sértést okozva bántalmazza, majd a fogda kulcsa után kutat; ilyen esetben a súlyos testi sértés bűntette nem értékelhető aljas célból elkövetettként [Btk. 16. §, 18. §, 97. § (1) bek., 98. § (1) bek., 170. § (2) és (3) bek., 245. §].
L. BH 91/12/460
A megyei bíróság a vádlottat aljas célból elkövetett súlyos testi sértés bűntette és hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt halmazati büntetésül - mint többszörös visszaesőt - 6 évi fegyházbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az ez ideig különböző, de főként vagyon elleni bűncselekmények miatt nyolc esetben büntetett, gyengeelméjűsége folytán a beszámítási képességében enyhe fokban korlátozott vádlott utolsó szabadságvesztés büntetéséből szabadulva újabb bűncselekményeket követett el, az élettársával együtt, amelyek miatt előzetes letartóztatásba helyezték.
A vádlott elhatározta, hogy megszökik az előzetes letartóztatásból, a rendőrkapitányság fogdájából. E célból este többször WC-re kéredzkedett. Az egyik alkalommal, amikor a WC-ből a folyosóra tért vissza, nagy erővel a fogdaőri szolgálatot teljesítő rendőrzászlós arcába ütött, aki ennek következtében a földre esett. Ezután a zubbonyát és nyakkendőjét összefogva a folyosó hátsó részébe húzta a segítségért kiáltozó sértettet, akit ott ököllel többször ismét megütött. Ezt követően a még mindig kiáltozó sértett nyakán - hogy elhallgattassa - átvetette a nadrágja rögzítésére használt lepedő-csíkot, és annak két végét a szájába tömte, majd kiment a fogdaőri helyiségbe ahol az asztalfiókban a fogda bejárati ajtajának kulcsa után kutatott.
A sértett kiáltozására ekkor érkezett meg három rendőr, akik a pótkulcs segítségével a helyszínre mentek, és a vádlottat ártalmatlanná tették, a szökését megakadályozták.
A vádlott bántalmazása következtében a sértett enyhe fokú agyrázkódást, a nyakán és a fején számos bevérzést, a jobb szemöldöke felett pedig utóbb varrattal egyesített repesztett sérülést szenvedett. A sérülések együttes gyógytartama kb. 2 hét volt.
Az elsőfokú bíróság a cselekmény elbírálása szempontjából jelentős valamennyi bizonyítékot feltárta, és azok gondos értékelésével állapította meg a tényállást.
A vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, a cselekményt azonban részben tévesen minősítette az elsőfokú bíróság.
A hivatalos személy elleni erőszak bűntettet illetően helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, tévedett azonban akkor, amikor nem látta a terhére megállapíthatónak a fogolyszökés bűntette kísérletének elkövetését is. Álláspontja szerint ugyanis a vádlott e bűntettnek a nem pönalizált előkészületét valósította meg. A Btk. 18. §-ának (1) bekezdése alapján annak a cselekménye minősül előkészületnek, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja stb. Ezzel szemben a Btk. 16. §-a szerinti kísérlet miatt büntetendő az, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be.
A megállapított tényállás szerint a vádlott a szökési szándékának megfelelően - és a fogdaőrnek az ebből a célból való megtévesztése útján - eltávozott az őrzést szolgáló zárkából, majd ugyancsak a szökés érdekében bántalmazta az azt megakadályozni köteles sértettet. Miután ezzel az őr közbelépését elhárította, az eltávozáshoz - azaz a szökés befejezéséhez - szükséges fogda-kulcs után kutatott. A szökés végrehajtásában végül is a rendőrök közbelépése akadályozta meg.
A vádlott a fenti magatartásával megkezdte a Btk. 245. §-a szerinti fogolyszökés bűntettének megvalósítását, amelyet rajta kívül álló ok folytán nem tudott befejezni. Az említett magatartása tehát túlmegy a cselekményt előkészítő tevékenység körén, ezért az az említett bűntett kísérleteként értékelendő.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatva az elsőfokú bíróság ítéletét, a vádlott cselekményét fogolyszökés bűntette kísérletének is minősítette.
E minősítésre figyelemmel a súlyos testi sértésnek aljas célból elkövetettkénti súlyosabb minősítése nem foghat helyt, mert az a fogolyszökés mellett ugyanannak a körülménynek a vádlott terhére történő kétszeres értékelését jelentené.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a rendőrzászlós sértett sérelmére elkövetett testi sértést a Btk. 170. §-ának (2) bekezdése szerint súlyos testi sértés bűntettének minősítette.
Ilyen minősítés mellett az alaki bűnhalmazatot képező cselekmények mindegyike miatt 3 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, ami a vádlott többszörös visszaesői minőségére tekintettel irányadó felemelt büntetési tétel folytán 4 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztés. Ezért a halmazati főbüntetésként kiszabott - az eredetileg alkalmazott minősítés mellett is eltúlzott mértékű - 6 évi fegyházbüntetés enyhítése indokolt a következőkben is kifejtettekre figyelemmel. A büntetés mértékének megállapításánál irányadó körülményeket a Legfelsőbb Bíróság a minősítésbeli változtatásra figyelemmel azzal helyesbíti, hogy a vádlott terhére értékelendő a többszörös bűnhalmazat is. Ezzel szemben további enyhítő körülmény a fogolyszökés távoli kísérlete, valamint az, hogy a vádlott által okozott sérülések összességének a gyógytartama volt kb. 2 hét, külön-külön azok 8 napon belül gyógyuló sérülések voltak. Ez utóbbi tény a cselekmény tárgyi súlyát csökkenti.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a halmazati fő- és mellékbüntetés tartamát 3 évre enyhítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének további helyes rendelkezését helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. II. 423/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás