BK BH 1991/464
BK BH 1991/464
1991.12.01.
Halált okozó, foglalkozás körében elkövetett szándékos, illetve gondatlan veszélyeztetés elhatárolása a lőfegyver kezelésére vonatkozó szabályok megszegésével elkövetett veszélyeztetés esetén [Btk. 171. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. és (4) bek.].
L. BH 91/12/464
A katonai bíróság a hivatásos őrmester vádlottat halált okozó foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés büntette és szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt halmazati büntetésül 3 évi börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte.
A megállapított tényállás szerint a vádlott 24 órás telephelyügyeletes szolgálatot látott el. Ennek tartama alatt szolgálati helyét engedély nélkül elhagyta, majd a tábori hírközpont század körletébe ment, ahol ekkor több sorkatona tartózkodott. Beszélgetni kezdett velük, majd bort ivott.
Eközben indok nélkül elővette az oldalán levő hordtáskából a szolgálati pisztolyát és az ahhoz tartozó, 7 db lőszerrel töltött tárat. A fegyverrel - korábbi szokásának megfelelően - játszani kezdett, majd abból a tárat kivette, és a pisztolyt átadta a sorkatonáknak. Azok a fegyvert a kezükbe vették, játszadoztak vele, több alkalommal felhúzták, illetve elcsettintették. Beszélgetés közben arról is szó esett, hogy ha a pisztolyt bebiztosított állapotban felhúzzák, kerülhet-e a tárból lőszer a töltényűrbe. A vádlott - egy korábban megtörtént esetre hivatkozva - ezt bemutatta a katonáknak, majd mindezt kipróbálta a honvéd sértetten is. Rövid idő múlva a vádlott visszakérte a sértettől a szolgálati fegyverét, azt a hordtáskába tette, és tovább beszélgetett a sértettel, miközben emeletes ágyak alsó ágyain egymással szemben ültek. Ekkor a sértett ismét elkérte a vádlott szolgálati pisztolyát. A vádlott fegyverét lőszerrel betárazottan adta át.
Ezután újra szóba került, hogy bebiztosított állapotban felhúzással megtörténik-e a pisztoly csőre töltése. Eközben a sértett a fegyvert csőre töltötte, kibiztosította és a kezében forgatni kezdte. Mindezt látva a vádlott visszakérte szolgálati fegyverét a sértettől, de nem győződött meg arról, hogy a fegyver biztosított állapotban van-e.
Ilyen előzmények után a vádlott abban a tudatban volt, hogy a sértett a szolgálati pisztolyt csőre töltötte, de nem győződött meg róla, hogy az biztosított állapotban van-e, és a pisztolyt a tőle 25-30 cm távolságra ülő sértett testére irányította, majd játékból, illetve ijesztésből elsütötte.
Mivel a pisztoly kibiztosítva és csőre töltött állapotban volt, az elsütőbillentyű elhúzása folytán a lövés bekövetkezett. A lövedék a sértett alhasának bal oldalán hatolt be és megsértette a baloldali közös csípőverőeret. E sérülés bekövetkeztében fellépő heveny belső vérzés miatt a sértett a kórházba szállítás közben meghalt.
A vádlott magatartásával megszegte a lőfegyverek kezelésére vonatkozó szabályokat, cselekménye és a sértett halála között okozati összefüggés áll fenn.
I. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a veszélyeztetés bűncselekményének minősítése tekintetében tévesnek találta. Az elsőfokú bíróság ugyanis a helyesen megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett.
Helytállóan utalt arra, hogy a Btk. 171. §-ában meghatározott foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményének szándékos elkövetése akkor állapítható meg, ha az elkövető annak ellenére cselekedett, hogy felismerte: magatartása más életét, testi épségét vagy egészségét szükségképpen és biztosan közvetlen veszélybe hozza, és ebbe belenyugodott, vagy az elkövető célja éppen az ilyen veszélyhelyzet - bármely okból eredő - létrehozása volt.
A kialakult bírói gyakorlat szerint a fenti bűncselekmény tényállási elemeként meghatározott közvetlen veszély előidézésének a - lőfegyverrel elkövetett veszélyeztetés esetén a lövés leadásához szükséges tevékenység kifejtése tekintendő, mivel önmagában a fegyverkezelési szabályok gondatlan vagy szándékos megszegése általában nem hoz létre közvetlen veszélyt. A fegyver kezelésére vonatkozó szabályok szándékos megszegéséből önmagában nem következik, hogy a cselekmény foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetést valósítana meg. Ha ugyanis a lövés előidézésében a tettes gondatlansága állapítható meg, a fegyver kezelésére vonatkozó szabályok szándékos megszegése mellett is gondatlanságból okozott bűncselekmény megállapításának van helye. A lőfegyverrel elkövetett veszélyeztetés akkor minősül szándékosan elkövetettnek, ha a lőfegyver kezelésére vonatkozó szabályok szándékos megszegésén túlmenően a lövésnek az életet vagy testi épséget veszélyeztető módon történő leadása is szándékosan történik [KBJD 226. sz. és KBH 11/1990. számú eseti határozatok].
Az adott esetben tényként csupán az állapítható meg, hogy a vádlott a fegyver kezelésére vonatkozó szabályokat szándékosan, több irányban megszegte, mivel hosszabb időn át sorkatonák jelenlétében játszott fegyverével, és azt további játék végett másoknak kitárazva átadta; később fegyverét töltött tárral együtt adta át a sértettnek, és azt is eltűrte, hogy a sértett a biztosított fegyvert csőre töltse, eközben azonban a sértett a fegyvert ki is biztosította; az addig is felelőtlenül viselkedő vádlott a fegyver visszavétele után elmulasztotta ellenőrizni, hogy fegyvere nem került-e kibiztosított állapotba.
Így csak arra vonható okszerű következtetés, hogy a vádlott - bár előre látta magatartásának lehetséges következményeit - könnyelműen bízott abban, hogy a fegyver bebiztosított állapotban van, s így az elsütőbillentyű elhúzásával nem történik lövés.
A fentiekből következik, hogy a vádlott cselekményét nem eshetőleges szándékkal, hanem tudatos gondatlansággal (- luxuria -) valósította meg.
Ennek megfelelően - a Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekményét a a Btk. 171. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének b) pontja szerinti halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének minősítette.
II. Mivel az elsőfokú ítélet meghozatala után, 1990. június 18. napján hatályba lépett a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvény, a Legfelsőbb Bíróság vizsgálta, hogy e törvény rendelkezései jelen eljárásra mennyiben hatnak ki.
A fenti törvény 6. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az 1990. június 1. előtt elkövetett vétség miatt - amennyiben a 8. §-ban meghatározott kizáró okok valamelyike nem áll fenn - a büntetőeljárás nem folytatható.
Az irányadó minősítések alapulvétele mellett a vádlott ellen 1990. június 1. napja előtt megvalósított vétségek miatt folyik a büntetőeljárás, a törvény 8. §-ában írt kizáró okok pedig nem állnak fenn.
Így tehát a közkegyelemről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően a vádlottal szemben a büntetőeljárás a Btk. 32. §-ának c) pontjában foglalt büntethetőséget megszüntető okból nem folytatható.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 250. §-ának I/a. pontja alapján hatályon kívül helyezte, és a vádlott ellen halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt indított büntetőeljárást - közkegyelem folytán - megszüntette. (Legf. Bír. Katf. II. 262/1990.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás