PK BH 1991/469
PK BH 1991/469
1991.12.01.
I. Ha az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése a tulajdonostársak jogos érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges, a kereset elutasításának van helye [Ptk. 147–148. §; PK. 10. sz. III. pont].
II. A közös tulajdon megszüntetése nem terjedhet ki a haszonélvezeti jog megszüntetésére [Ptk. 157. §].
A perbeli ingatlannak a felperes 4/8, az I. r. alperes 2/8, a II–III. r. alperesek személyenként 1/8 részben tulajdonosai. A II–III. r. alperesek tulajdoni illetőségére az I. r. alperesnek özvegyi haszonélvezeti joga áll fenn.
Az ingatlanban két lakrész van, az egyik lakrészben a felperes, a másik lakrészben pedig az I. r. alperes lakik hosszabb idő óta. Az I. r. alperes a saját lakrészén korszerűsítési munkákat végzett, és ezen értékemelő beruházások folytán az ingatlan forgalmi értéke 50 000 forinttal emelkedett.
A felperes módosított keresetében a közös tulajdon megszüntetését kérte akként, hogy a bíróság az alperesek összesen 4/8-ad tulajdoni illetőségét 184 000 forint megváltási ár megfizetése ellenébe adja tulajdonába beköltözhetően, de az I. r. alperes által lakottan is kérte a tulajdonközösség megszüntetését.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, a közös tulajdon megszüntetésének elrendelése esetén pedig a felperes tulajdoni illetőségének a tulajdonába adását igényelte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a perbeli ingatlanon fennálló közös tulajdont megszüntette, és ennek során az alperesek összesen 4/8-ad tulajdoni illetőségét az I. r. alperes özvegyi haszonélvezeti jogától mentesen a felperes tulajdonába adta. Elrendelte, hogy amennyiben az I. r. alperes az ingatlanból 40 nap alatt kiköltözik, úgy a felperes az I. r. alperes részére az ingatlan beruházások nélküli 400 000 forintos beköltözhető forgalmi értékének alapulvételével 2/8-ad részilletőségért 100 000 forint, az I. r. alperes által elvégzett értékemelő beruházásokért 50 000 forint és a haszonélvezeti jog ellenértékeként 40 000 forint, összesen 190 000 forint, míg a II–III. r. alperesek részére 30 000 – 30 000 forint megváltási ár megfizetésére köteles. A II–III. r. alperesek részére fizetendő megváltási ár összegét az I. r. alperest illető özvegyi haszonélvezeti jog értékének levonása után fennmaradó összegben határozta meg. Arra az esetre, ha az I. r. alperes az ingatlanból nem költözik ki, és a felperes az I. r. alperes által lakottan szerez tulajdonjogot, a felperest az I. r. alperes javára 90 000 forint, a II–III. r. alperesek részére személyenként 30 000 forint megváltási ár megfizetésére kötelezte.
Elrendelte a Földhivatal megkeresését a felperes tulajdonjogának bejegyzésére, egyben az I. r. alperes özvegyi haszonélvezeti jogának törlésére. Rendelkezett a peres felek elsőfokú költsége és a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt eljárási illeték viseléséről.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. alperes fellebbezett, és elsődlegesen a kereset elutasítását kérte, mégis azzal, hogy amennyiben a közös tulajdon megszüntetése feltétlenül szükséges, úgy a bíróság a felperes tulajdoni illetőségét adja az ő tulajdonába. Sérelmezte az özvegyi haszonélvezeti jogának megszüntetését, továbbá hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a felperes teljesítő képességét. Vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított beköltözhető forgalmi értéket.
A megyei bíróság az alperesi fellebbezést az elsődleges fellebbezési kérelem vonatkozásában találta alaposnak.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 10. számú állásfoglalásának III. pontjában kifejtettek szerint a közös tulajdon megszüntetésének nem lehet akadálya az, ha valamelyik fél az idő alkalmatlanságára hivatkozik, egyéb körülmények azonban a kereset elutasítását eredményezhetik. Kimerítő felsorolást e tekintetben nem lehet adni, csak azt lehet kiemelni, hogy a közös tulajdon megszüntetését a tulajdonostársak vagy más jogosultak kárára (jogaik, törvényes érdekeik sérelmére, illetéktelen előnyök elérése végett) nem lehet követelni, ilyen helyzetekben tehát a keresetet alaptalannak kell minősíteni.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítás anyagának okszerű mérlegelésével helyes tényállást állapított meg, melyet a megyei bíróság is irányadónak tekintett. Az alapul szolgáló jogszabályokra (Ptk. 147., 148. §) helytállóan hivatkozott, a közös tulajdon megszüntetése során azonban nem volt figyelemmel arra, hogy az ingatlanban bennlakó I. r. alperesnek a II–III. r. alperesnek tulajdoni illetőségén özvegyi haszonélvezeti joga áll fenn, és a közös tulajdon megszüntetése nem terjedhet ki a haszonélvezet megszüntetésére.
A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a haszonélvezet csak a haszonélvező hozzájárulása (lemondó nyilatkozata) folytán szűnik meg, és a lemondást a haszonélvezetre jogosult akarata ellenére bírósági ítélettel sem lehet kikényszeríteni.
Az adott esetben megállapítható, hogy az ingatlanban két különálló lakrész van, és a felperes 1949. évtől, míg az I. r. alperes állandó jelleggel 1976. év óta lakik az ingatlanban. Az I. r. alperes a lakrészén 1988. évben értékemelő beruházásokat végzett.
Tekintve, hogy az I. r. alperes az özvegyi haszonélvezeti jogáról nem kíván lemondani, ennélfogva a közös tulajdon megszüntetése az I. r. alperes jogos érdekeit lényegesen sérti.
Hosszabb idő óta kialakult használati viszonyok mellett a közös tulajdon megszüntetése ellen szól, hogy sem a felperes, sem az I. alperes nem vállalta a tulajdonközösség megszüntetése során az ingatlanból való kiköltözést, ekként a közös tulajdon megszüntetése csak valamelyik tulajdonostárs által lakottan volna lehetséges.
A megyei bíróság megítélése szerint az ingatlanban bennlakó és az ingatlan egy részére haszonélvezetre is jogosult I. r. alperes érdekének lényeges sérelmével járna a közös tulajdonnak az elsőfokú bíróság által elrendelt módon való megszüntetése, arra is figyelemmel, hogy a felperes még csak nem is valószínűsítette, hogy a megváltási ár megfizetéséhez szükséges pénzzel rendelkezik.
Ugyanakkor az ugyancsak bennlakó felperes érdekeinek figyelembevételével sem indokolt a felperes tulajdoni illetőségének az I. r. alperes tulajdonába adásával a közös tulajdon megszüntetése, jóllehet az I. r. alperes a forgalmi értéket jóval meghaladó megváltási ár megfizetését vállalta, és a másodfokú eljárás során a teljesítő képességét igazolta.
Elfogadható az a felperesi előadás, hogy miután 1949. év óta lakik az ingatlanban, a perbeli ingatlanhoz érzelmileg is kötődik. Minthogy az idős életkorú felperes személyes nyilatkozata szerint az ingatlanból nem kíván elköltözni, ennélfogva a közös tulajdonnak az I. r. alperes által kért módon való megszüntetése a felperes jogos érdekeinek sérelmével járna.
Tekintve, hogy a megyei bíróság megítélése szerint az adott esetben a közös tulajdon megszüntetése a bennlakó tulajdonostársak érdeksérelme nélkül nem lehetséges, ezért a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
(Bács–Kiskun M. B. 2. Pf. 20 728/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás