PK BH 1991/470
PK BH 1991/470
1991.12.01.
A volt házastársi közös lakás osztott használatát elrendelő jogerős ítélet végrehajtásáig a feleket a korábbi használat terjedelméig birtokvédelem illeti meg [Ptk. 192. § (3) bek., 281. § (1) bek.; Ptké. 64. §].
A peres felek 1963-ban kötöttek házasságot, amelyből két gyermekük született: 1965-ben András, 1967-ben Györgyi. A házastársak 1970-ben csere útján jutottak a perbeli két és fél szobát, hallt, valamint mellékhelyiségeket magába foglaló komfortos tanácsi bérlakáshoz. A felek életközössége 1987. január 1-én megszűnt. A felperes ekkor a félszobát (az ún. személyzeti szobát) vette használatba. Az alperes a hallból nyíló nagyobb lakószobát használta, a felek nagykorú leányának birtokában pedig a fürdőszobán, valamint a nagyobb szobán át megközelíthető kisebb szoba volt.
A házassági bontóperben a bíróság a lakás osztott használatát rendelte el.
Ezt követően a felek között a lakáshasználat megváltoztatása iránt per indult, a bíróság azonban a használat módosítására egyik oldalon sem látott lehetőséget, ennélfogva a bontóperi ítélet rendelkezései maradtak hatályban.
A felperes a bontóperi ítélet meghozatala után – végrehajtási eljárás és az alperes hozzájárulása nélkül – beköltözött a kizárólagos használatába adott nagyobb lakószobába, és azon zárat cserélt. Önkényes eljárásával megakadályozta, hogy az alperes az általa korábban használt szobába bejusson. A rendelkezésre álló adatok szerint a kisebb lakószobát a felek nagykorú leánygyermeke tartja birtokában.
Ilyen előzmények után az alperes birtokvédelemért fordult az államigazgatási hatósághoz. A kerületi Tanács VB Igazgatási Osztálya határozatával kötelezte a felperesét, hogy a birtokháborítást 3 napon belül szüntesse meg, és ennek megfelelően biztosítsa az alperes részére a kisszoba kizárólagos használatát.
A határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be a bíróságon. A kerületi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperes a kizárólagos használatba adott nagyszobát anélkül foglalta el, hogy egyidejűleg gondoskodott volna a kisszobának az alperes – családtag által nem lakott állapotban való – rendelkezésére bocsátásáról. Magatartásával birtokháborítást követett el, az ennek megszüntetése érdekében hozott határozatot ezért alaptalanul sérelmezi.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet – az államigazgatási szerv határozatára is kiterjedően megváltoztatta, és az alperes birtokvédelmi kérelmét elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint annak, hogy a felek a lakás megfelelő helyiségeit a bontóperi ítélet értelmében kölcsönösen kötelesek egymás birtokába bocsátani, a végrehajtás során van jelentősége. A birtokháborítás megszüntetése iránti eljárás vizsgálódási köre csak arra terjed ki, hogy a felperes jogellenes magatartással akadályozta-e az alperest a kisszoba használatában. Az alperes nem bizonyította hiteltérdemlően, hogy a felperes olyan birtoksértő magatartást tanúsított, amely a Ptk. 188. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogkövetkezményekkel jár.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 192. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt; a békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát védelmezni kell. Az 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (Ptké. I.) 64. §-a szerint a lakás bérlőjét mindaddig megilleti a birtokvédelem, amíg a lakás kiürítését elrendelő jogerős határozatot végre nem hajtják. A hivatkozott jogszabályok értelmében tehát a bérlőt – az adott esetben az alperest – függetlenül attól, hogy a birtokláshoz való joga fennáll vagy megszűnt-e, a birtokvédelem mindaddig megilleti, amíg vele szemben a jogerős határozatot végrehajtási eljárás során nem foganatosították.
A nem vitás tényállás szerint az alperes az életközösség megszüntetése után kialakult lakáshasználat szerint a nagyobb szobát használta; ezt a felperes sem vitatta. A bontóperben eljárt bíróság a nagyszobát a felperes kizárólagos használatába adta ugyan, a felperest azonban egyidejűleg kötelezte arra, hogy a kisszobát bocsássa az alperes birtokába. A Ptk. 281. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a felek egyidejű teljesítésre kötelesek, egyik fél sem köteles saját szolgáltatását teljesíteni, amíg a másik fél a szolgáltatást fel nem ajánlja. E törvényhely értelmében a felperes – az alperes hozzájárulása, illetőleg végrehajtási eljárás kezdeményezése nélkül – mindaddig nem volt jogosult az alperes által használt nagyszobát birtokba venni, amíg az alperes nincs abban a helyzetben, hogy az ő kizárólagos használatába adott helyiséget elfoglalja.
A fentiekből következik, hogy az alperest a Ptké. 64. §-a alapján a nagyszoba használata tekintetében a birtokvédelem mindaddig megilleti, amíg a lakáshasználatra vonatkozó jogerős ítéletet teljes egészében végre nem hajtják. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a felperes keresetét alaposnak találva az alperes birtokvédelmi kérelmét elutasította, az ugyanis a kifejtettekhez képest megalapozott volt.
A törvényességi óvással támadott ítélet jogerőre emelkedése óta több mint egy év eltelt, a felekre kiható hatályú határozat meghozatalának tehát a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése értelmében nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint azt állapította meg, hogy a másodfokú ítélet törvénysértő.
(P. törv. II. 20 450/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás