PK BH 1991/471
PK BH 1991/471
1991.12.01.
Juhtartásra kötött haszonbérleti szerződés felmondás miatti megszűnését követő elszámolással kapcsolatos jogvita elbírálásának szempontjai [Ptk. 196. § (1) bek., 319. § (2) bek., 321. § (1) bek.].
A peres felek juhtartásra kötöttek haszonbérleti szerződést 1984. május 31-től 1988. december 31-ig terjedő időre. A felperesi állami gazdaság szerződéskötéskor átadott az alperesnek 3200 anyajuhot, 857 növendékjuhot és 130 kost. A szerződés 2/b pontja szerint a haszon bérlő folyamatosan köteles az állomány pótlásáról gondoskodni a saját szaporulatából, évente az anyajuh állomány 20%-ának megfelelő mértékben.
A felek a haszonbérleti díjat anyajuhonként évi 600 forintban állapították meg. Ez az összeg magában foglalja a juhtartáshoz átadott földterület, gazdasági épület és egyéb szolgáltatások díját is.
A szerződésben meghatározták a felek az elszámolás módját, megállapodtak az állatállomány biztosításában is. Erről a szerződés 7. pontja rendelkezett, kimondva azt is, hogy a biztosító által fizetett térítés a haszonbérlőt illeti meg, miután őt pótlási kötelezettség terheli. A szerződésnek ezt a rendelkezését a felek 1985. április 2-án módosították. Az alperes tudomásul vette, hogy a biztosító a térítést az állami gazdaságnak fizeti ki, amellyel az később fog elszámolni.
A szerződés 11. pontja úgy rendelkezik, hogy bármelyik fél jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani, ha a másik fél a szerződésben foglalt kötelezettségének figyelmeztetés ellenére sem tesz eleget, vagy a szerződésben foglaltakat súlyosan megsérti.
Az állami gazdaság 1986. február 5-én írásban közölte az alperessel, hogy a szerződést azonnali hatállyal felmondja. Felmondási okként jelölte meg, hogy a haszonbérlő nem tett eleget pótlási kötelezettségének, 1 731 000 forint értékű hiány van az állományban, tartozása folyamatosan nőtt, ezért a gazdaság a pénzügyi érdekeit nem látja biztosítottnak.
A felperes 1986. február 17-én vette át a juhállományt az alperestől. Az elkészített elszámolásában 1 777 133 forint tartozást mutatott ki. Ennek megfizetésére pert indított az alperes ellen.
A bíróság első fokon jogerőre emelkedett ítéletével a kereset szerint marasztalta az alperest.
Az alperes a jogerős ítélet ellen benyújtott perújítási kérelmében arra hivatkozott, hogy az állami gazdaság az ő tiltakozása ellenére, indokolt felmondási ok nélkül szüntette meg a szerződést. Egyéb szerződésszegést is elkövetett, amely miatt a felperes követelését meghaladó kára keletkezett.
Az alperes a kereseti követelés erejéig beszámítási kifogással élve az 1985. július 10-én tartott elszámolástól kezdődően tartási költség megállapítását kérte 128 napra juhonként napi 10 forintban, 125 napra pedig 15 forintban.
Kártérítési igényt érvényesített azzal az indokkal, hogy 1985. telén a vihar megrongálta a juhhodályt, emiatt 450 juh elpusztult, értékük darabonként 2000 forint, összesen 1 000 000 forint, 50 000 forintot követelt azon a címen, hogy a felperes dolgozói az általa bérelt területet felszántották. További 200 000 forint kárigényt érvényesített arra hivatkozással, hogy a bérelt területet lelegeltették.
Előadta, hogy a 97 ha rozs földjéről a termést learatta a felperes, ebből származó kára 1 958 700 forint. Megjegyzésük szerint az állami gazdaságnak kukoricát kellett volna adni a rozsért cserébe, ezt a megállapodást ő teljesítette, a felperes nem. Ebből eredő követelése 10 864 forint.
Az alperes az eljárás során igényét kiegészítette további 430 000 forinttal traktor kölcsönzési díj címén.
A felperes a perújítási kérelemben előadottakat tagadta.
Az elsőfokú bíróság a perújítási kérelmet érdemben tárgyalta, a felajánlott bizonyítást lefolytatta. Ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 1 065 733 forintot és ennek járulékait. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítéletét azzal indokolta, hogy a felperes jogszerűen élt azonnali hatályú felmondási jogával. Az ezt követő elszámolásában azonban néhány tétel téves, ezért árkorrekciót kellett végrehajtani, így a felperes követelése 306 000 forinttal csökken.
Az alperes által igényelt tartási költséget a felelős őrzés szabályai alapján a szerződés megszűnésétől az átvételig terjedő 12 napra állapította meg a szakértő által végzett számítások alapján. Nem találta indokoltnak a további, 1985. július 10. napjáig visszamenőleg érvényesített tartási költség iránti igényt. Az alperes javára tartási költség címén 205 100 forintot számított be, figyelembe véve azt is, hogy a felelős őrzés ideje alatt elért szaporulatot a felperes elszámolta az alperes javára.
Részben találta alaposnak az elhullás címén érvényesített kárigényt. Szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy a hodály összedőlése következtében az elhullás 4%-kal növekedett, ez a tényleges elhullást figyelembe véve 17 bárány, aminek értéke darabonként 900 forint, összesen 15 300 forint. A további elhullás egyéb ok miatt következett be, amelyért a felek felelőssége egyenlő mértékű, ezt figyelembe véve 50–50%-os kármegosztás alkalmazásával 150 juh értékét, 135 000 forintot számolt el az alperes javára.
Mérlegeléssel 50 000 forintban állapította meg az alperesnek azt a kárát, amely a bérelt terület legeltetéséből származott. Ezzel együtt az alperes által beszámítható követelés összegét összesen 711 400 forintban állapította meg. Az alperes további igényét nem találta igazoltnak, ezért a perújítási kérelemnek csak részben adott helyt.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett a felperes keresetének teljes elutasítása iránt. Fellebbezésében is arra hivatkozott, hogy az állami gazdaság szerződésszegést követett el, ezzel akadályozta a haszonbérleti szerződés érvényességét.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Az alperes fellebbezése részben alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, az csupán egy tételnél, az alperes által felszámítható tartási költségek körében szorul kiegészítésre a később kifejtettek szerint. Ezért a Legfelsőbb Bíróság is erre a helyesen megállapított tényállásra alapította döntését.
Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban a kérdésben is, hogy a felperes szerződésszerűen gyakorolta a felmondási jogát. Az alperes a perújítási eljárásban sikertelenül kísérelte meg annak bizonyítását, hogy az állami gazdaság a szerződést érvényes jogcím nélkül mondta fel. Az írásbeli felmondásban közölt mindkét felmondási ok helytálló. Az alperes ugyanis csak részben tett eleget a szerződésben kikötött pótlási kötelezettségének. Saját előadása szerint évente 500–550 juh pótlása történt meg, ez messze elmaradt a szerződésben kikötött 20%-tól, amely az anyajuh számát figyelembe véve évente 640 darabos pótlást jelentett volna. Az alperes perújítási kérelmében előadottakkal ellentétben a rendszeres ellenőrzésről készült jegyzőkönyvek azt igazolják, hogy az állami gazdaságnak voltak kifogásai az állomány egy részének kondíciója miatt és az elszámolási hiány miatt is. A felperes ezért jogszerűen gyakorolta felmondási jogát. A felmondással a szerződés a Ptk. 321. §-ának (1) bekezdés értelemében megszűnt.
Miután a felmondásra az alperes okot szolgáltatott, eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy a felperes a felmondási jogát alkalmatlan időben gyakorolta, erre hivatkozással tartási költség címén igényt nem érvényesíthet az alperes.
Helytállóak az elsőfokú ítéletnek azok az indokai, amelyek szerint az alperes a felelős őrzés idejére érvényesíthet csupán tartási költség címén igényt. Ezt a költséget az elsőfokú bíróság a kirendelt szakértő véleményének elfogadásával állapította meg. A szakértő az alperes javára munkadíjat nem számolt el a saját gazdálkodásban végzett tartásra hivatkozással. Miután a szerződés megszűnt, az alperes az állami gazdaság érdekében tartotta a juhokat, így a Ptk. 196. §-ának (1) bekezdése szerint az őrzésről a jogosult költségére volt köteles gondoskodni. Ez a költség magába foglalja a tartással, gondozással járó munka díját is, amelynek beszámítására az alperes indokoltan tart igényt. A szakértő a kiegészítő véleményében az ezzel kapcsolatos számításokat elvégezte. Azokat a Legfelsőbb Bíróság aggályatlannak találta és annak alapján az alperes javára juhonként napi 1, 20 forint költséget, 4037 darabos állomány után 12 napra összesen 58 133 forintot elszámolt. Ezzel növelte az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen számított tartási költségeket.
Az alperes további fellebbezési támadásait nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság a perújítási eljárásban igazolt költségeket és bizonyított kárt az alperes javára beszámította. Helytállóak azok az indokok, amelyekkel a további beszámítási igényt nem találta teljesíthetőnek.
A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a haszonbérleti szerződésnek a pótlási kötelezettségre vonatkozó és a biztosítási térítéssel kapcsolatos később módosított rendelkezéseit figyelembe véve a felperes a térítést csupán utólag volt köteles elszámolni a haszonbérlő javára. A pótlási kötelezettséget a szerződés 2/b pontja szerint a szaporulatból kellett teljesíteni. Az alperes tehát a perújítási eljárásban nem tudta bizonyítani, hogy a felperes olyan szerződésszegést követett el, amelynek alapján a kereseti követelésével szemben további igény lenne beszámítható.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az alperes fellebbezését kizárólag annyiban találta alaposnak, hogy a felelős őrzés idejére költségei mellett munkadíj elszámolásra is igényt tarthat. Egyebekben az elsőfokú bíróság döntése érdemben helyes, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján. (Legf. Bír. Pf. I. 21 103/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás