PK BH 1991/472
PK BH 1991/472
1991.12.01.
A szerződésszegésért való felelősség szabályainak alkalmazása a mezőgazdasági termékértékesítési szerződéssel kapcsolatos kártérítési igény elbírálása során [14/1978. (III. 1.) MT r. 17. §; Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].
A felperesek 1989-ben mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek az alperessel házinyulak vágás céljára történő előállítására. Az írásbeli megállapodáshoz az alperes által rendszeresített, azonos feltételeket tartalmazó szerződési formát használták fel.
Az alperes, mint megrendelő vállalta, hogy szaporításra alkalmas növendék nyulat ad el a felpereseknek, igénytől függően biztosítja a ketreceket és a takarmányt is.
A felperesek, mint termelők vállalták, hogy a szerződésben meghatározott ütemezés szerint adják át a vágónyulat az alperesnek.
A szerződések I/15. pontja szerint a termeltető a termelők munkáját ingyenes tenyésztési, tartási, takarmányozási és állategészségügyi tanácsadással segíti.
A felperesek jogi képviselőjük útján 1990. március 9-én kártérítési igényt közöltek az alperessel. Jogcímként késedelemre és nem fajta, mennyiség szerint történő teljesítésre, tenyésztésre alkalmatlanságra hivatkoztak.
Miután igényüket az alperes nem ismerte el, az 1990. június 8-án benyújtott keresetlevelükben összesen 4 201 597 forint kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest, személyenként megjelölve követelésük összegszerűségét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy szerződés szerint teljesített, a felperesek egyébként az igény érvényesítésével elkéstek.
Az elsőfokú eljárásában a felperesek megtévesztésére hivatkozással a szerződést megtámadták, majd a kártérítési felelősség fennállását kérték megállapító ítélettel, esetleg közbenső ítélettel megállapítani.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, kötelezte őket, hogy az alperesnek egyetemlegesen fizessenek meg 120 000 forintot, rendelkezett az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték megtérítéséről. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a megállapítási ítéletnek a Pp. 123. §-ában foglalt feltételei nem állnak fenn, és nincs indok a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése szerinti közbenső ítélet hozatalára sem, miután a felperesek kereseti kérelmét anyagi okokból alaptalannak tartja. Ennek indoka az, hogy az alperes terhére hibás teljesítés nem állapítható meg, az elhullásokat kiváltó megbetegedések már nem a szállítás következtében léptek fel. A felperesek megtámadási okot sem tudtak igazolni, keresetük ezen a jogcímen is alaptalan.
Az ítélet ellen a felperesek éltek fellebbezéssel, az elsőfokú ítélet megalapozatlanságára hivatkozással. Vitatták a megállapított tényállást és az abból levont jogi következtetést. További bizonyítást ajánlottak fel annak igazolására, hogy a felperes szerződésszegést követett el és ezzel nekik kárt okozott.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A felperesek fellebbezése az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért az elsőfokú ítéletben kifejtett azzal az állásponttal, hogy megállapítási ítélet és közbenső ítélet hozatalának feltételei nem állnak fenn. A továbbiakban azonban az elsőfokú bíróság nem folytatta le a szükséges bizonyítást olyan mértékben, hogy annak alapján a helyes tényállás megállapítható legyen, ennek következtében hiányos, a jogvita elbírásához nem alkalmas a rendelkezésre álló bizonyítási anyag.
A felperesek a kártérítési igényüket az alperes szerződésszegésére alapítják. Az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a felek által kötött szerződést, megjelölve a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre vonatkozó, a 14/1978. (III. 1.) MT rendeletnek a kártérítési felelősséget szabályozó 17. §-át is, amely kimondja, hogy aki a szerződést megszegi kötbér és kártérítési felelősséggel tartozik.
A szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni. A kártérítés alapszabálya a Ptk. 339. §-a, amelynek (1) bekezdése szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ez a rendelkezés meghatározza a károsult bizonyítási kötelezettségét és a károkozó kimentési lehetőségét. Ezek szerint a felpereseket terheli annak bizonyítása, hogy az alperes szerződésszegést követett el, és azzal okozati összefüggésben nekik káruk keletkezett.
A felperesek a követelésüket azzal indokolták, hogy az alperes többirányú szerződésszegést követett el. Az elhulláson kívül arra is hivatkoztak, hogy a nekik eladott nyúlállomány tenyésztésre nem volt alkalmas. Emellett azzal is érveltek, hogy az alperes nem tett eleget az együttműködési kötelezettségének sem.
A tenyésztésre alkalmatlanság olyan kifogás, amelyre nem alkalmazható a felek szerződésének I/12. pontja. Ez kizárólag a kiszállítást követő nyolc napon belüli elhullásra írt elő szigorú feltételeket állatorvosi igazolást és a krotália szám feltüntetését. Ez utóbbinak teljesítését az alperes tette lehetetlenné azáltal, hogy a per eddigi adataiból megállapíthatóan, fülszám nélkül szolgáltatta a felperesekhez kihelyezett állománynak legalábbis jelentős részét. A fülszámmal való ellátásnak nemcsak a nyolc napon belüli elhullásból eredő igény érvényesítésénél van jelentősége, hanem a szaporításra, tenyésztésre alkalmasság megítélésében is. Az ebben a körben kialakult jogvitában viszont a bíróság szakértő bevonása nélkül megnyugtatóan nem tud dönteni. Különleges szakértelmet igényel, és ezért a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése értelmében szakértő bevonása indokolt annak elbírálásához is, hogy a szaporításra alkalmasságot a felperesek felismerhették-e, és az mikor vált felismerhetővé, így az igényérvényesítés elkésettsége sem állapítható meg a jelenlegi bizonyítási anyag alapján.
Az alperes a szerződésekben vállalta a szakmai segítségnyújtást, amely az együttműködés körében a Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése szerint általános követelmény. Emellett a 14/1978. (III. 1.) MT rendelet 5. §-a értelmében a mezőgazdasági termékértékesítési szerződéses jogviszonyban a szaktanács – vállalása esetén – a termeltetőt külön is terheli. Ebben a körben értékelendő körülmény, hogy a felperesek valamennyien újrakezdési hitellel először vállalkoztak nyulak tenyésztésére, erről az alperes a szerződésből is kitűnően tudott. A szakmai segítségnyújtás tehát fokozott mértékben volt elvárható valamennyi területen. Nem mellőzhető ezért annak vizsgálata, hogy ennek a kötelezettségének mennyiben tett eleget, és elmulasztásából érte-e kár a felpereseket. Miután a felek ebben a kérdésben is eltérő előadást tettek, a szakmai követelmények megítélése és teljesítésének vizsgálata is csak szakértő bevonásával tisztázható. Ezekre a kérdésekre a kihallgatott állatorvos tanúk vallomása nem terjedt ki, de nem is elégséges.
A kártérítési igény elbírálásának kiinduló pontja, hogy a felperesek mutassák ki a termelés alakulását, az egyes állományok induló számát, alakulását (az elhullások ideje, az elhullott állatok megjelölése, anya, bak, szaporulat szerint), a várható eredményt és a tényleges eredményt, a fedezetlenül maradt többletkiadásaikat és elmaradt hasznot.
A felperesek bírói felhívás ellenére nem készítették elő megfelelően kárigényüket. A fellebbezési tárgyaláson azonban részletes tájékoztatás után úgy nyilatkoztak, hogy a feladataikat megértették és vállalják annak teljesítését.
Mindez, és a tényállás megállapításához szükséges további bizonyítás terjedelme azonban meghaladja a fellebbezési eljárás körét, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az újabb eljárásban a felpereseket fel kell hívni, hogy a kárigényüket a fentiek szerint dolgozzák ki. Annak tartalmától függően állatorvosi, mezőgazdasági szakértő kirendelése szükséges a felmerült szakkérdések tisztázásához. Elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a felperesekhez kihelyezett állatállomány szaporításra alkalmas volt-e, az alkalmasság felismerésének mik az ismérvei, a felperesek felismerhették-e és mikor, hogy alkalmas vagy alkalmatlan az állomány a tenyésztésre. Vizsgálni kell azt is, hogy szükséges-e szakmai ismeret a szerződésben vállalt termelői tevékenységhez, és milyen szakmai segítségnyújtásra van (vagy volt) szüksége a termelőknek. Ezek ismeretében vizsgálandó, hogy miként alakult az egyes felperesek esetében a gazdálkodási tevékenység. A felperesek kimutatása alapján szakértői bizonyítás szükséges a kár nagyságának tisztázásához is.
A fentiek szerint tehát további, részletes bizonyítást igényel a szerződésszegés fennállásának, a kár bekövetkezésének és nagyságának megállapítása, az okozati összefüggés tisztázása, valamint a kimentésre okot adó körülmények vizsgálata az újabb eljárásban.
(Legf. Bír. Pf. I. 20 469/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás