PK BH 1991/479
PK BH 1991/479
1991.12.01.
A hagyatéki eljárás során a közjegyző köteles a nem pontosan megfogalmazott végrendeletet értelmezni és a feleket a szükséges tájékoztatással ellátni [6/1958. (VII. 4.) IM r. (He.) 52. § (3) bek.].
K. Gy. örökhagyó az 1989. április 18-án kelt írásbeli magánvégrendeletében úgy rendelkezett, hogy a szövetkezeti lakását „egyetlen örökösére, eltartójára és gondozójára” J. Zs.-re hagyja „a benne levő dolgokkal, értékekkel együtt... mivel olyan hozzátartozója nincs, aki arra érdemes lenne...”.
Az örökhagyó 1990. január 7-én meghalt. A hagyatéki leltár szerint a hagyatékához tartozott a megjelölt szövetkezeti lakás 1/2 része.
A hagyatéki eljárásban megállapítást nyert, hogy az örökhagyó átutalási betétszámlával rendelkezett, amelyen az OTP a hagyaték megnyílása időpontjában 79 171,11 forintot tartott nyilván.
A közjegyző a He. 70. §-a alapján hirdetményt bocsátott ki, majd a kitűzött hagyatéki tárgyalásra a végrendeleti örökös mellett a Magyar Állam képviseletében megidézte a Tanács VB. Igazgatási Osztályát is. Az 1990. május 31-én megtartott tárgyaláson a közjegyző kihirdette az örökhagyó végrendeletét, amelyet a megjelentek érvényesnek ismertek el. Ezt követően a személyesen eljárt J. Zs. – a közjegyző tájékoztatása után kérte a hagyatéki ingatlant végrendeleti öröklés jogcímén a részére átadni, majd úgy nyilatkozott, hogy az átutalási betétszámlára, „tekintettel arra, hogy arra a végrendelet nem terjed ki, igénye nincs”. Ezt követően a közjegyző az 5. sorszámú hagyatékátadó végzéssel az ingatlanilletőséget végrendeleti öröklés jogcímén J. Zs.-nek, az átutalási betétszámlán kezelt összeget pedig törvényes öröklés jogcímén a Magyar Államnak adta át. A végzés kihirdetése után az érdekeltek a fellebbezési jogról lemondtak, így a hagyatékátadó végzés nyomban jogerőre emelkedett.
Utóbb azonban J. Zs. a hagyatékátadó végzés ellen fellebbezést nyújtott be, és kérte az átutalási betétszámlán kezelt összegnek is a részére történő átadását. Előadta, hogy az örökhagyó takarékcsekkel rendelkezett, amelynek fedezetéül az átutalási betétszámla szerepelt: ez pedig – az OTP tájékoztatása szerint – „egyenlő a bemutatóra szóló takarékbetétkönyvvel”. Minthogy az örökhagyó végrendeletében a lakásban levő összes értékeit reá hagyta, ez a rendelkezés a takarékcsekkre is kiterjed.
A közjegyző tájékoztatta a végrendeleti örököst, hogy – a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése folytán – igényét már csak polgári perben érvényesítheti.
A jogerős hagyatékátadó végzésnek az átutalási betétszámlára vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VIII. 4.) IM rendelet (He.) 52. §-ának (3) bekezdése értelmében a közjegyző köteles a feleknek a felmerülő jogi kérdésekben útbaigazítást adni és gondoskodni arról, hogy a felek a tárgyaláson nyilatkozataikat azok jogkövetkezményeinek teljes ismeretében tegyék meg. A közjegyzőnek ez a kötelezettsége mind az anyagi jogi, mind az eljárásjogi kérdésekre vonatkozik.
A Ptk. 599. §-ának (2) bekezdése szerint, amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Végintézkedés hiányában az öröklés rendjére a törvény az irányadó. Ezzel áll összhangban a Ptk. 637. §-a (1) bekezdésének a rendelkezése, amelynek értelmében, ha a nevezett örökösök részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a többlet tekintetében törvényes öröklésnek van helye, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, vagy a végrendeletből más nem következik.
A végrendelet megfogalmazása azonban gyakran nem pontos, különösen ha nem jogász készítette azt. Ilyenkor elkerülhetetlen, hogy a közjegyző a hagyatéki eljárásban – a felek jogi tájékoztatása és a hagyaték átadása érdekében – a végrendeletet maga is értelmezze. Ez az értelmezés azonban csak az egyes kifejezések általánosan használt jelentéséből indulhat ki, és csak addig terjedhet, hogy a rendelkezés valószínű nyelvtani értelmét megállapítsa.
Az adott esetben az örökhagyó a végrendeletben „egyetlen örökösének” nevezte J. Zs.-t, miután más olyan hozzátartozója nincs aki értékeire „érdemes lenne”. A végrendeletnek ez a szóhasználata egyértelműen arra utal, hogy az örökhagyó J. Zs.-t kívánta általános örökösévé tenni, és más személyt nem kívánt a hagyatékából részesíteni, így a Magyar Államot sem. Ennek az értelmezésnek nem mond ellent a végrendeletnek az a kitétele, hogy az örökhagyó szövetkezeti lakását a „benne levő dolgokkal, értékekkel” hagyja a megnevezett örökösére. A pénzintézetnél elhelyezett pénzt a rendelkezési jogot biztosító értékpapír (takarékbetétkönyv, takarékcsekk stb.) birtokban tartása folytán ugyanis a köznapi értelemben nem tekinthető olyan dolognak, amely nem az örökhagyó lakásában, birtokában van. Ehhez képest pedig az örökhagyó végrendeletében minden vagyonáról rendelkezett, és nincs olyan vagyontárgya, amelyre a törvényes öröklés rendje érvényesülne.
Az adott esetben a közjegyző akkor járt volna el helyesen, ha a végrendelet fentiek szerinti, köznapi nyelvtani értelméről az érdekelteket tájékoztatja, és ha az érdekeltek ezt az értelmezést elfogadják, a hagyatékot teljes hatállyal adja át a végrendeleti örökösnek. Ellenkező esetben a végrendelet alapján, de ideiglenes hatályú átadásnak van helye.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős végzés óvással támadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és ezzel kapcsolatban a közjegyzőt a kifejtetteknek megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(P. törv. II. 20 431/ 1991. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás