GK BH 1991/481
GK BH 1991/481
1991.12.01.
I. A telefon és telefax vonalak kizárólag állami tulajdonban levő dolgok és mint ilyenek forgalomképtelenek, ezért azok gazdasági társaságba apportként nem vihetők be [Ptk. 172. § e) pont, 173. § (1)–(2) bek.; 1964. évi II. tv, 15/1964. (VI. 30.) Korm. r.; 5/1969. (VII. 12.) KPM r.].
II. Jogszabályba ütközik s ezért semmis a társasági szerződésnek az a rendelkezése, amely a cég vezető tisztségviselőinek megválasztását nem meghatározott időre engedi meg [1988. évi VI. tv. 29. § (1)–(3) bek., 30. §].
A budapesti székhelyű E–W. C. Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság (az elnevezés rövidítésére használt címszó: EW Kft.) létesítése tárgyában az – 1989. augusztus 28-án módosított – 1989. július 14-én megkötött társasági szerződés szerint a gazdasági társaság S. T. deggendorfi 4 020 000 Ft, az Imports by L. V, Inc. (New York) 1 960 000 Ft, a G. Háziipari Szövetkezet 1 900 000 Ft pénzbeli és 3 270 000 Ft nem pénzbeli, dr. A-né K. I. 250 000 Ft, dr. M. T. 250 000 Ft, É. Z. 250 000 Ft és S. J. 100 000 Ft pénzbeli törzsbetétéből álló 12 000 000 Ft törzstőkével alakult.
A társasági szerződés 1. számú mellékletében felsoroltak szerint a G. Háziipari Szövetkezet nem pénzbeli betétje:
– egy budapesti épületben a III. emeleten lévő 60 m2 területű iroda berendezéssel együtt 3 000 000 Ft,
– a 173–554 és a 173–907 számú telefon, telefonvonalak használati joga 180 000 Ft,
– 1 db Canon típusú 72–994 számú telefax készülék és telefaxvonal használati jogának eszmei 1/2-ed része 90 000 Ft értékben.
A megállapodás 9/c. pontja a jogutódlás kérdését a következők szerint szabályozta:
„A természetes személy tag halála esetén – amennyiben üzletrészére végrendeleti örököst jelölt – vagy a jogi személy megszűntével az üzletrész a taggyűlés 75%-os szavazattöbbséggel hozott határozatával átszáll a örökösre és jogutódra. Ezt a beleegyező nyilatkozatot már a tag halála előtt is megadhatja a taggyűlés. Legkorábban 1 év után visszavonható. A taggyűlés öröklést vagy jogutódlást kizáró határozata esetén az üzletrészre a tagoknak, a társaságnak vagy a taggyűlés által kijelölt személynek elővásárlási joga van, ebben a sorrendben. Amennyiben a tagok nem élnek ezzel a lehetőséggel, illetve az átruházáshoz egyszerű szótöbbséggel nem járulnak hozzá, úgy a társaság az üzletrészt bevonja a jogutód kártalanítása mellett. Az elővásárlás vagy bevonás határideje a jogutódi minőség igazolását követő 90 naptári nap”.
Az üzletrész bevonásával kérdését rendező 9/e. pont kimondja, hogy „A bevonás az érintett tag beleegyezése nélkül csak akkor történhet:
I. ha a tag hitelezője az üzletrészt elzálogosítja, vagy más úton végrehajtást rendelnek el, és az eljárást nem szüntetik meg egy hónapon belül;
II. ha a tag ellen csődeljárást indítanak, illetve ha a vagyon hiányában elállnak ettől az eljárástól vagy a tag vagyonbevallásának helyességét eskü alatt kell vallania;
III. amennyiben a tag bejelenti kilépési szándékát”.
A társasági szerződés 12. pontja szerint a társaság első üzletvezetője S. J. budapesti lakos. Megválasztásának időtartamát a megállapodás nem rögzíti.
A legfőbb ügyész törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvást az elsőfokú bíróság cégbejegyzést elrendelő végzése ellen, és annak hatályon kívül helyezését indítványozta.
Az óvásban kifejtett álláspont szerint a bejegyzési kérelem mellékleteiként becsatolt okiratok alapján a cégbejegyzésnek a következőkre figyelemmel nem lett volna helye:
A G. Háziipari Szövetkezet által rendelkezésre bocsátott nem pénzbeli betétként megjelölt telefon– és telefaxvonalak nem forgalomképesek ezért elidegenítésük a Ptk. 173. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis.
A társasági szerződés 1. számú melléklete szerint a G. Háziipari Szövetkezet nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti jogát vagyon értékű jogként bocsátotta a társaság rendelkezésére. Az apportáló tag a bérleti jogviszonyának fennállását csak az 1980. május 29-én kelt helyiségbérközlő lap másolatával igazolta, és nem csatolták be a használati jog átengedését engedélyező jogerős határozatot.
A társasági szerződés 12. pontja az első ügyvezető megbízatásának időtartamáról nem rendelkezett.
A Ptk. öröklési szabályaival ellentétes a társasági szerződés 9/c. pontja, és e semmis kikötés folytán az egész szerződés megdőlt (Ptk. 239. §-a).
Az óvás csupán „megjegyzésként” utalt a magyar jogban ismeretlen 9/e. pont szerint alkalmazandó jogintézményekre.
A cég az észrevételében az óvásban foglaltakat nem vitatta. Előadta, hogy
– a telefonvonalak és a telexvonal társasággal közös használatát kívánta a G. Háziipari Szövetkezet apportként szolgáltatni;
– a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti jogának átadása érdekében az érvénytelenség orvoslásához szükséges intézkedéseket megtette azzal, hogy a Pénzintézeti Központ elvi hozzájárulását beszerezve a Fővárosi Vagyonellenőrző Bizottság és a Fővárosi Kerületi Hivatal Igazgatási Osztálya intézkedését kérte;
– a társasági szerződés 12. pontját az óvásban írtak szerint kiegészítették;
– ugyancsak módosították 1990. október 20-án a társasági szerződés 9/e pontját, így abban a már hatályos magyar öröklési jog által nem is mert kikötés nem szerepel.
Az óvás alapos.
Az 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 19–54. §-ai a gazdasági társaságok közös szabályait tartalmazzák, míg a 155–231. §-ai a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó speciális rendelkezéseket. A Gt. 11. §-ában rögzített törvényességi felügyeleti jogkör a cégbíróság hivatalbóli eljárását mondja ki, mely tevékenység során vizsgálnia kell azt, hogy a társaság alakulása és működése – kivéve a (3) bekezdésben írtakat megfelel–e a jogszabályoknak. A gazdasági társaság alapításakor irányadó társasági jog rendelkezésein túlmenően a cégbíróságnak a bírósági cégnyilvántartásról szóló jogszabályokat is alkalmaznia kell. [Gt. 11. § (4) bekezdése].
A korlátolt felelősségű társaság alapításához szükséges társasági szerződés kötelező tartalmi elemeit a Gt. 21. §-ának (1) bekezdése és a 157. §-ának (1) bekezdése taxative felsorolja. Ezen túlmenően a cégbíróság joga és kötelezettsége, hogy a törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva vizsgálja a cégbejegyzés alapjául szolgáló társasági szerződést abból a szempontból is, hogy rendelkezései összhangban állnak-e a Gt. kogens szabályozásával, illetőleg ha diszpozitív szabályozásról van szó, úgy azt is, hogy a szerződő felek megállapodása a törvény keretei között történt-e.
A Gt.-nek a társaság vagyonának fogalmi meghatározását tartalmazó 22. §-a (2) bekezdése szerint az a társaság alapításakor a tagok pénzbetétéből és az általuk rendelkezésre bocsátott nem pénzbeli betétből áll. A társasági jog a nem pénzbeli betét mibenlétét nem definiálja, a vele szemben támasztott kritériumként a vagyoni értéket és a forgalomképességet jelöli meg.
Az elsőfokú bíróságnak a cégbejegyzés időpontjában hatályos 1985. évi 16. tvr. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében hivatalból kellett volna figyelembe vennie a társasági szerződés részét képező 1. számú melléklet tartalmának semmisségen alapuló érvénytelenségét a következők miatt.
A Gt. 17. §-a értelmében alkalmazandó Ptk. 173. §-ának (1) bekezdése szerint a kizárólag állami tulajdonban álló dolgok forgalomképtelenek. A telefon– és telexvonal a Ptk. 172. §-ának e) pontja alá tartozó vagyontárgy, ezért a Ptk. 173. §-ának (2) bekezdése az elidegenítésének semmisségét mondja ki. Ettől az általános kógens szabályozástól a postáról és távközlésről szóló 1964. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 15/1964. (VI. 30) Korm. rendelet továbbá az alacsonyabb szintű 5/1969. (VII. 12.) KPM rendelettel közzétett Távbeszélő–szabályzat sem tartalmaz kivételt. Ebből következik, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályba ütköző, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis szerződés alapján a cégbejegyzést nem rendelhette volna el.
A nem lakás céljára szolgáló helyiség használati joga mint vagyoni értékű jog apportálásának a feltételét nem vizsgálta az elsőfokú bíróság, így elkerülte a figyelmét, hogy a nem pénzbeli betétet szolgáltató tag a bérleti jogát és a használati jog átadásának engedélyezését nem igazolta [19/1984. (IV. 15.) MT rendelet 4. § (1) bekezdése]. A Ptk. 215. §-ának (1) bekezdése értelmében az illetékes hatóság engedélyének megadásáig a szerződés nem jön létre. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha hiánypótlás keretében az államigazgatási határozat becsatolása iránt intézkedik, és a teljesítésre megszabott határidő elteltét követően bírálja el a bejegyzési kérelmet. Mulasztása következtében a cégjegyzékbe bejegyzett törzstőkére vonatkozó bejegyzése megalapozatlan.
A társaság vezető tisztségviselőinek személyi körét és felelősségét a Gt. 29. § (1)–(3) bekezdése meghatározza. A törvény koncepciója szerint a társaságok működése, a tagok és a hitelezők védelme, valamint a gazdasági eredményesség túlnyomó részt a vezető tisztségviselők egyéni képességeitől és szakmai tudásától függ. Mindezen érdekek figyelembevételével mondja ki a Gt. 30. §-ának kogens rendelkezése, hogy választásuk határozott időre, legfeljebb öt évre szólhat.
A társasági szerződés – a cégbejegyzés időpontjában – a törvény kötelező előírásainak nem felelt meg, mert a 12. pontja az ügyvezető megbízatásának időtartamáról nem rendelkezett. Ez az érvénytelenségi ok hiánypótlási eljárásban előírt szerződésmódosítás útján kiküszöbölhető lett volna. Mivel az elsőfokú bíróság ebben a körben az intézkedéseket nem tette meg, ezért a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmis szerződés alapján cégbejegyzésnek nem lett volna helye.
A Gt. 176. §-ának (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy a társasági szerződés az üzletrész felosztását kizárja. A Gt. 176. §-ának (1) bekezdése az üzletrész felosztását – a társaság beleegyezése esetén – csak átruházás, a megszűnt tag jogutódlása és öröklés esetében engedi meg. Ez a szabályozás szorosan kapcsolódik a Gt. 175. §-ának diszpozitív rendelkezéséhez, amely szerint a társasági szerződésben a tagok a főszabálytól eltérően a tag halála vagy a jogi személy jogutódlással való megszűnése esetén bekövetkező jogutódlást kizárva – úgy rendelkezhetnek, hogy az üzletrészt megváltják. Ennek hiányában az üzletrészt – értékének megtérítése mellett – be kell vonni.
A természetes személy halála esetén bekövetkező jogutódlást a Ptk. ötödik, az öröklési jogot tartalmazó része rendezi, míg a jogi személyek vonatkozásában a létesítésükre vonatkozó jogszabályok. A gazdasági társaság alapításában, illetve a társaságban tagként bármely külföldi természetes és jogi személy részt vehet, de ez nem jelenti azt, hogy az általuk kötött társasági szerződésben a Gt, illetőleg a Gt. 17. §-a értelmében alkalmazandó háttérjogszabályokkal ellentétes jogintézmény alkalmazásában állapodhatnak meg.
A társasági szerződés 9/c. pontjában meghatározott üzletrész–átszállás a Gt. már hivatkozott 175–176. §-ai szabályozásának nem felel meg, ezen túlmenően a Ptk. rendelkezéseibe is ütközik. A társasági szerződés e részében – és a 9/e. pontjában – a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis. A semmisség következményeként az egész szerződés megdőlt, mert a Ptk. 239. §-a (1) bekezdésének a) pontjaiban foglalt kivételek nem forognak fenn.
Az előzőekben részletezett érvénytelenség és megalapozatlanság jogkövetkezményét a Legfelsőbb Bíróság az 1989. évi 23. tvr. (a továbbiakban: Ctvr.) 25. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával vonta le. Az óvás indítványa ugyanis a cégeljárásban a cég megszűnését eredményezi, amely az adott esetben a már hosszabb idő óta működő társasággal szerződő harmadik személyeknek – a jelen eljárásban beláthatatlan – gazdasági hátrányt okozna, és egyben a forgalom biztonságának labilissá válását jelentené. A törvénysértő cégbejegyzést eredményező társasági szerződés és egyéb okiratok hiányának megállapítása maga után vonja azt a kötelezettséget, hogy a cég és a cégbíróság a törvénysértések megszüntetése, kiküszöbölése érdekében szükséges intézkedéseket megtegye.
Az eredetileg érvénytelen bejegyzés esetén ugyanis a cégeljárás lehetővé teszi, hogy a törvényességi óvás jogintézményének célja, a törvényesség érvényre juttatása a cégbírósági eljárásban történjen meg. Ez a speciális szabályozás a Pp. 274. §-ának (2)–(3) bekezdésével összhangban kizárja a törvényességi óvás keretein túlmenő vizsgálódást és a bizonyítás felvételét. Következésképpen a Legfelsőbb Bíróság a cég részéről a nyilvános ülésen csatolt iratokat nem vizsgálta, mert a törvényességi óvási eljárásban bizonyításnak nincs helye, az új okiratok elbírálása a törvényességi felügyeleti jogkört gyakorló cégbíróság hatáskörébe tartozik.
(G. törv. II. 31 740/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás