GK BH 1991/483
GK BH 1991/483
1991.12.01.
I. A vállalkozó a munkaterület–szolgáltatási késedelem miatt csak akkor jogosult a szerződéstől elállni, ha a megrendelő (építtető) részére adott – megfelelő – határidő is eredménytelenül telt el [Ptk. 393. § (2) bek.].
II. Ha a gazdasági perben a perbehívott a perbe nem kíván beavatkozni, a bíróságnak lehetősége van arra, hogy a perbehívottól bizonyítékokat beszerezzen, illetőleg őt a tárgyaláson meghallgassa [Pp. 58. §, 377. § (1) bek.].
A felek 1986. június 30-án szerződést kötöttek egy budapesti lakótelep LK–1001, 1002, 1003 és 1004. jelű épületeinek tervezésére és kivitelezésére 269 232 471 Ft átalányáron. A szerződés szerinti ütemezés értelmében a kivitelezés 1987. április 1-jén az 1002. jelű épülettel kezdődött volna. Ez az épület 1988. január 20-án került volna szerkezetkész állapotba és építése 1988. szeptember 1. napján fejeződött volna be. Ezt követte volna az 1001. jelű épület 1987. május 20-i kezdéssel és 1988. július 20-i befejezéssel. A két épületet kiszolgáló hő– és elektromos központ az 1002. jelű épületben került volna kialakítására. A tervezett építési sorrend a munkaterülettel kapcsolatos problémák miatt nem valósulhatott meg. Az alperes az eredeti szerződésben vállalta, hogy 1986. szeptember 30. napján biztosítja a teljes munkaterületet. Ez azonban nem történt meg. A munkaterület átadására az 1001. jelű épület vonatkozásában 1987. július 2-án került sor. A felperes ekkor az alapozást megkezdte, és azt augusztus 27-re befejezte. Az 1002. jelű épületnél a közműkiváltások problémája akadályozta a munkaterület átadását. Az 1988. április 8-i szerződésmódosításkor a felek az utóbbi épület munkaterületének átadása új határidejét 1988. szeptember 30-ában, a befejezési határidőt pedig 1989. november 20-ában határozta meg. Az alperes azonban a módosított határidőre sem tudta a felperesnek átadni a munkaterületet, illetve azt a felperes 1988. október 3-án azzal a feltétellel vette át, hogy az ott levő szennyvízátemelő szivattyút az alperes 1988. december 15-ig kiváltja. Mivel ez sem történt meg időben, a felperes az 1988. december 28-i levelében közölte, hogy a munkaterület hiánya miatt a szerződésben vállalt kötelezettségét felmondja. Ezt a nyilatkozatát a felperes 1989. január 12-én megismételte, majd január 23-án bejelentette meghiúsulási kötbérigényét. Az alperes az igényt elutasította, ezért a felperes 1989. október 3-án keresetet terjesztett elő 12 146 700 Ft meghiúsulási kötbér megfizetése érdekében.
Az alperes elutasítást kért. Azzal védekezett, hogy a szerződés a felperesnek felróható okból hiúsult meg. Állította, hogy a megfelelő munkaterület biztosítva volt. Az alperes teljesítési póthatáridő megállapítása érdekében viszontkeresetet terjesztett elő a felperessel szemben. Az épületeket beruházó OTP beavatkozókénti perbehívása érdekében kérelmet terjesztett elő.
A Fővárosi Bíróság a vitás kérdések tisztázása végett szakértői bizonyítást rendelt el. V. P. szakértő véleménye szerint az 1001. és 1002. jelű épületek építése egymással összefüggött. A munkaterület az 1001. jelű épület vonatkozásában 1986. szeptember 30-a helyett 1987. június 2-án, az 1002. jelű épületnél 1989. március hó végén állt rendelkezésre. A szakértő szerint a felperes nem akadályozta az alperest a munkaterület átadásában.
A felperes a szakvélemény alapján a keresetét kiterjesztette, és annak megállapítását kérte, hogy az 1988. december 28-i elállása hatályos volt, és ezt követően jogosult volt új szerződéses ajánlat adására.
Az alperes vitatta a szakvéleményt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 10 400 500 Ft meghiúsulási kötbér, 300 000 Ft eljárási illeték és 10 060 Ft szakértői díj megfizetésére kötelezte a felperes javára. Megállapította, hogy a felek között az 1001. jelű és 1002. jelű épület kivitelezésére kötött építési szerződés a felperes 1988. december 28-i elállása következtében megszűnt.
A bíróság a felperes ezt meghaladó keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok, így az aggálytalan szakvélemény alapján megállapítható volt, hogy a felperes a munkaterület hiánya miatt a Ptk. 393. §-ának (3) bekezdése értelmében megalapozottan állt el a szerződéstől. Ezért az alperes a meghiúsult munkák értéke után köteles 12%-os mértékű kötbért fizetni. A részbeni meghiúsulásra tekintettel a bíróság a 10 400 500 Ft-ot meghaladó részében a felperes kötbérigényét elutasította. Hasonlóképpen elutasította az alperes által póthatáridő megállapítása iránt előterjesztett viszontkeresetet.
A fenti ítélet ellen az alperes fellebbezett annak megváltoztatása, a kereset elutasítása érdekében. Arra az esetre, ha ez a kérelme nem bizonyulna alaposnak, a 1001. jelű épület késedelme miatti 6 814 624 Ft, valamint az 1004. jelű épületnek a késedelme miatti 3 623 135 Ft összegű kötbérigényeknek a beszámítását kérte a felperes követelésébe.
Az alperes szerint a felperes nem követelhet tőle meghiúsulási kötbért, mert a teljesítés lehetősége valamennyi épületnél fennáll, és mert a meghiúsulásban felróható módon nem hatott közre.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság lényeges, az ügy érdemére is kiható eljárási szabálysértést követett el, amikor az alperes két ízben is előterjesztett perbehívás iránti kérelmét a perbehívottal nem közölte (Pp. 58. §). Ennek a mulasztásnak azért van az ügy érdemére kiható jelentősége, mert a perbehívott, aki az alperes megbízója – a perbeli épületek megrendelője volt, a rendelkezésre álló adatok szerint a felek szerződéses kapcsolatában lényeges kérdésekben, az alperesi nyilatkozatokra kiható utasításokat adott. A felperes ugyanis a munkaterület késedelme miatt elhúzódó kivitelezést az eredeti árakon és határidővel nem vállalta. Az emiatt szükségessé vált, megfelelő szerződés módosításra azonban az alperes előadása szerint megbízója utasítására tekintettel nem kerülhetett sor. Ez vezetett arra, hogy bár a felperes el kívánta végezni az eredetileg vállalt valamennyi munkát, mégis elállt a szerződéstől, és a számára megfelelő feltételekkel, új szerződéses ajánlatot tett.
A fentiekre tekintettel a tényállás tisztázása érdekében is szükséges az alperes által perbehívott építtető meghallgatása, amire még akkor is sor kerülhet, ha az OTP nem kíván a perbe beavatkozni [Pp. 377. § (1) bek.].
Az ügy érdemét illetően a továbbiakban a következőkből kell kiindulni.
A Ptk. az általános elállási jogot a megrendelő részére biztosítja [395. § (1) bek.] ez a vállalkozót nem illeti meg. A vállalkozó csak kivételesen, a Ptk. 392. §-ának (3) bekezdésében és a 393. §-ának (2) bekezdésében írt feltételek fennállása esetén állhat el a szerződéstől.
A Ptk. utóbb hivatkozott rendelkezése alapján – amely rendelkezésre a felperes a keresetet alapította – a vállalkozó a munka megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a megrendelő nem tesz eleget munkaterület–szolgáltatási kötelezettségének. Ezen a címen azonban a vállalkozó csak akkor állhat el a szerződéstől, ha a megrendelő e kötelezettségének a vállalkozó által megszabott, megfelelő határidőn belül nem tesz eleget.
Nincs tisztázva, hogy az adott esetben a felperes a munkaterület szolgáltatására szabott–e az alperes részére megfelelő határidőt. Az alperes ezt tagadta, a felperes viszont a fellebbezési tárgyaláson kilátásba helyezte az előbbiek bizonyítását. Az elállás jogszerűsége és erre tekintettel a felperesi követelés megalapozottsága kérdésében csak az előbbiek tisztázása után lehet dönteni. Amennyiben ugyanis a felperes a munkaterület szolgáltatására nem szabott megfelelő határidőt, a szerződéstől való elállása jogszerűtlen, arra semmilyen igény nem alapítható.
Az elsőfokú bíróság a döntésnél a fenti rendelkezéseket figyelmen kívül hagyta, anélkül állapította meg az elállás jogszerűségét, hogy az előbbi kérdésben a tényállást tisztázta volna.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a fellebbezett részében – a Pp. 252. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (A kereset részbeni elutasítását tartalmazó rendelkezés – fellebbezés hiányában – jogerőre emelkedett.)
Az újabb eljárás során az OTP-nek a perbehívási kérelemről való értesítésen és meghallgatásán kívül, az előbb hivatkozott szempontok szerint a felperesi elállás jogszerűségét kell tisztázni. Amennyiben a teljeskörűen feltárt tényállás alapján a bíróság arra a megállapításra jut, hogy a felperes elállása jogszerű volt, az emiatt érvényesített felperesi kötbérigény megalapozottságán kívül értékelni kell az alperesnek a szerződésszegésben való vétlenségére vonatkozóan előadott bizonyítékait, és végül el kell bírálni az alperes által a fellebbezési eljárásban előterjesztett beszámítási kifogást, figyelemmel a Ptk. 296. §-ának (1) és (2) bekezdésére.
(Legf. Bír. Gf. IV. 31 648/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás