GK BH 1991/487
GK BH 1991/487
1991.12.01.
A felek erre irányuló közös kérelme alapján szünetelő gazdasági perben a bíróság a – korábban kitűzött – tárgyalást nem tarthatja meg, bizonyítást nem vehet fel és határozatot nem hozhat. Ha a nem szabályosan kitűzött tárgyaláson megjelent fél a szünetelő pert fel kívánja venni, erről az ellenérdekű felet értesíteni kell és új tárgyalási határnapot kell kitűzni [Pp. 381. § (1) bek.].
A felek közötti szerződés alapján a felperes tulajdonát képező „H. Gy.” kempinget az alperes 1989. június 1-jétől szeptember 10-ig bérbevette. A megállapodás 8. pontja értelmében az alperes akkor is köteles volt a felperesnek megtéríteni a 80%-os telítettségnek megfelelő szállásdíját, ha ténylegesen nem tudott telítettséget biztosítani. A felperes a fentiek alapján hét, összesen 1 357 721 Ft összegű számlát nyújtott be az alperesnek. Az alperes azzal tagadta meg a fizetést, hogy a szerződés 10. pontja értelmében az általa igénybe nem vett szálláshelyet a felperes a saját hatáskörében értékesíthette. A megküldött számlákból nem állapítható meg, hogy a szálláshelyeket valójában kitöltötték-e vagy sem, ehhez képest a követelés jogossága sem állapítható meg.
A felperes ezt követően fizetési meghagyással érvényesítette a fenti összeg és ennek 1989. október 1-jétől járó kamata iránti követelését.
A kötelezett ellentmondással élt. Arra hivatkozott, hogy a felperes a kemping területén levő kerítést nem látta el nádpallóval, emiatt a szálláshelyet – szándékától eltérően – nem tudta nudista vendégek részére értékesíteni.
A perré alakult ügyben a bíróság 1990. január 30-án tárgyalást tartott, amelyen az alperes nem jelent meg. A bíróság a felperes által előadottak tisztázása végett a tárgyalást 1990. március 27-re elhalasztotta egyidejűleg a feleket a felperes kezdeményezése melletti egyeztetés lefolytatására kötelezte. A jegyzőkönyv becsatolására a felperest kötelezte. A felek az egyeztetést 1990. február 12. napján tartották meg. Az egyeztetésről felvett jegyzőkönyv szerint a felek abban állapodtak meg, hogy a felperes perben érvényesített követelése teljes és végleges kiegyenlítéseként az alperes 600 000 Ft-ot megfizet, illetve hozzájárul, hogy ezt az összeget a felperes 15 napon belül lehívja az egyezségben megjelölt bankszámlájáról.
A jegyzőkönyv tartalmazza a feleknek azt a megállapodását is, hogy a bíróságnál folytatott pert közös kérelemmel szünetelőbe helyezik azzal, hogy a fenti egyezségre tekintettel a pert „egyik fél sem veszi fel”.
Az 1990. március 27-re halasztott tárgyaláson az alperes nem jelent meg. A felperes bejelentette, hogy az alperes az egyezségben foglaltaknak nem tett eleget „emiatt nem került sor a perbeli egyezség megkötésére, illetve arra, hogy a felek megállapodjanak a per szünetelésében.” A Ptk. 240. §-ának (3) bekezdése alapján kérte az alperest kötelezni az egyezségben meghatározott összeg és annak 1990. február 28-tól járó kamata megfizetésére.
A Fővárosi Bíróság a fenti adatok alapján a perben ítéletet hozott, amellyel az alperest 600 000 Ft és annak 1990. február 29-től járó évi 20%-os kamata és 36 000 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az eljárás során megkötött egyezség nem felel meg a perbeli egyezség kritériumainak, azonban megfelel a polgári egyezség szabályainak. Az egyeztetés során a felek a perbeli szerződés vonatkozásában olyan egyezséget kötöttek, amely megfelel a Ptk. 240. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak. Az egyezséggel történt szerződésmódosítás alapján a felperes jogosan tarthat igényt az egyezségben rögzített összegre.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett annak megváltoztatása, a kereset elutasítása érdekében. Arra hivatkozott, hogy az egyezség érvénytelen, bejelentette, hogy azt meg kívánja támadni.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az egyezség alapján őt semmiféle kötelezettség nem terhelte. A maga részéről engedményt tett, amikor az eredeti követelését 600 000 Ft-ra leszállította. Előadta, hogy az egyezségben található alperesi vállalás figyelembevételével megkísérelte beszedési megbízással érvényesíteni az alperes által megfizetni vállalt összeget, ez azonban nem vezetett eredményre, mert a bank közlése szerint az alperes által megjelölt számlán nem volt fedezet.
A fellebbezés az alábbi értelemben alapos.
Az előzőekben ismertetett tényállásból, így az 1990. február 12-én felvett közös jegyzőkönyvből megállapíthatóan a felek az előbbi időpontban megkötött egyezségre tekintettel – amelynek a bíróság általi jóváhagyását nem kérték – a per szünetelésében állapodtak meg. A Pp. 381. §-ának (1) bekezdése értelmében az eljárás szünetel, ha a felek az erre vonatkozó kölcsönös megegyezésüket bejelentik. A (2) bekezdés értelmében 6 hónapi szünetelés után a per megszűnik.
A szünetelés hatálya akkor kezdődik, amikor a felek az erre irányuló megállapodásukat a bírósággal közölték; a szünetelés attól függetlenül beáll, hogy annak megállapítása tárgyában a bíróság rendelkezett-e vagy sem. A jelen esetben a szünetelésre vonatkozó megállapodást tartalmazó jegyzőkönyv – amelyet a felperes az 1990. március 14-i keltű iratához csatolt – 1990. március 19-én beérkezett a bírósághoz.
A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság a feleknek a szünetelésben való megállapodását megelőzően kitűzött (elhalasztott) tárgyalást nem tarthatta volna meg. Szünetelés esetén a bíróság csak valamelyik fél kérelmére folytathatja az eljárást, és erről a másik felet értesíteni kell. A felperes 1990. március 14-én kelt beadványának az utolsó előtti, illetve utolsó bekezdésében található bejelentés alapján az elsőfokú bíróságnak új tárgyalást kellett volna kitűzni, a feleket meghallgatni, az esetleges bizonyítást lefolytatni, és csak ezután lehetett volna határozatot hozni. Az adott körülmények között az alperes joggal lehetett abban a feltevésben, hogy az eljárás szünetel.
A szünetelésre vonatkozó rendelkezések figyelmen kívül hagyása, a megtartott tárgyalás és az ezt követően hozott határozat olyan lényeges – az ügy érdemére kiható – eljárási szabálysértés, amely miatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Gf. IV. 31 652/1990. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás