BK BH 1991/57
BK BH 1991/57
1991.02.01.
Halált okozó, ittas járművezetés bűntette esetén az előzetes letartóztatás téves elrendelése [Be. 92. § (1) bek., 95. § (2) bek., 96. § (2) bek.; Btk. 188. § (2) bek. c) pont].
L. BH 91/2/57
A megyei főügyészség által benyújtott vádirat tényállásának lényege szerint a vádlott a vádbeli napon 23 óra körüli időben a főútvonalon személygépkocsijával ittas állapotban a menetirány szerinti jobb oldalon haladó gyalogosokat elütötte, akik közül az egyik sértett olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a sérüléseibe a helyszínen belehalt, míg a másik sértett 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, amelyeknek tényleges gyógytartama 6-8 hónap.
A vádlott vérében a baleset bekövetkezésekor 2,73-3 ezrelék alkoholkoncentráció volt, ami súlyos fokú alkoholos befolyásoltságnak felel meg.
Az elsőfokú bíróság a vádirat benyújtása után elrendelte a vádlott előzetes letartóztatását.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést a végzés megváltoztatása és az előzetes letartóztatás megszüntetése végett.
A főügyészség - egyetértve a vádlotti és védői fellebbezéssel - indítványozta az előzetes letartóztatás megszüntetését.
A fellebbezések alaposak.
Az elsőfokú bíróság az előzetes letartóztatás elrendelésekor figyelmen kívül hagyta az intézmény jellegét, azt hogy ez olyan kényszerintézkedés, amelynek kizárólagos célja a büntető eljárás eredményes lefolytatásának biztosítása. Ezen túlmenően a rendelkezésre álló bizonyítékokból az elsőfokú bíróság tévesen vont következtetést az előzetes letartóztatás elrendelése okainak fennállására, nevezetesen, hogy a vádlott szabadlábon hagyása esetén a hatóság elöl elrejtőzne, illetve az eljárást meghiúsítaná vagy megnehezítené. A büntetőeljárás ideje alatt a vádlott nem tanúsított egyetlen esetben sem olyan magatartást, amelyből okkal és alappal következtetni lehetne arra, hogy a szándéka elrejtőzésre irányulna. Mindvégig, a cselekmény elkövetésétől kezdődően szabadlábon volt, de ennek ellenére valamennyi esetben megjelent a rendőrség idézésére, és nem törekedett arra, hogy kivonja magát az eljárás alól.
A vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte, bűnösségére kiterjedően is beismerő vallomást tett a nyomozás során. Személyi és családi körülményeiből is arra lehet következtetni, hogy a feleségével együtt két kiskorú gyermeke eltartásáról gondoskodó, munkahellyel rendelkező, rendezett lakáskörülmények között élő vádlott esetében a szökés veszélye nem áll fenn. Ehhez kapcsolódóan nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a cselekmény elkövetésétől kezdődően egészségi állapota megromlott, folyamatosan ideggondozói kezelés alatt áll.
Így tehát a Be 92. §-a (1) bekezdésének a) pontjában megjelölt ok nem áll fenn.
Hasonló módon arra a megállapításra jutott a megyei bíróság, hogy az előzetes letartóztatás elrendelésének a Be 92. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt oka sem állapítható meg a vádlott esetében, hiszen helyes értelmezés szerint az előzetes letartóztatás ilyen okra hivatkozással addig rendelhető el, ameddig a terheltnek az eljárás meghiúsítására, megnehezítésére objektív lehetősége van. Erre túlnyomórészt a nyomozás, a bizonyítás, tényállás megállapítása időszakában kerülhet sor. Az eljárás jelenlegi szakaszában a bíróság rendelkezésére állnak a bizonyítás eredményes lefolytatásához szükséges bizonyítási eszközök és bizonyítékok. A vádlott befolyásától mentes tanúvallomások, a vádlott önmagára is terhelő vallomása, a szakértői vélemények rendelkezésre állnak, tehát nem lehet azt mondani, a vádlott olyan helyzetben van, amikor még veszélyeztetni tudná magatartásával az eljárás sikerét.
A megyei bíróság vizsgálta annak lehetőségét is, hogy az elsőfokú bíróság végzésében megjelölt okokon túl esetleg más alapon fennállnak-e az előzetes letartóztatás elrendelésének okai. Ennek során arra a megállapításra jutott, hogy a Be 92. §-a (1) bekezdésének c) pontjában megjelölt ok sem áll fenn, figyelemmel a vádlott által elkövetett cselekmény jellegére, amelynek megítélésénél inkább az alkalomszerűség a meghatározó, és a vádlott ezt megelőzően sem volt büntetve. Ilyen körülmények mellett kellő alapsággal nem lehet következtetni a bűnismétlés veszélyére.
A bíróságoknak a szabadságelvonással járó kényszerintézkedések elrendelésénél mindenkor a konkrét eset adottságait szem előtt tartva, a vádlott személyi körülményeivel összefüggésben kell vizsgálnia annak feltételeit, és ezt nem lehet előrehozott büntetésként értelmezni.
A Be 96. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróságok feladata folyamatosan vizsgálni e kényszerintézkedés fenntartásának és elrendelésének szükségességét, és azt nyomban meg kell szüntetni, ha elrendelésének oka megszűnt.
Mivel a megyei bíróság megítélése szerint az előzetes letartóztatás elrendelésének a Be 92. §-ának (1) bekezdésében megjelölt egyetlen oka sem áll fenn, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a Be 96. §-ának (2) bekezdése alapján a vádlott előzetes letartóztatását megszüntette. (Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság 2. Bf. 611/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás