62/1991. (XI. 22.) AB határozat
62/1991. (XI. 22.) AB határozat1
1991.11.22.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Jogszabály utólagos alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány ügyében az Alkotmánybíróság meghozta az alábbi
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a társulati adóról és a társulati különadóról szóló 47/1984. (XI. 21.) MT rendelet 1. § a) és b) pontja alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítványt, és megsemmisítésére vonatkozó kérelmet elutasítja.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a 47/1984. (XI. 21.) MT rendelet 3. §-a, valamint az MT rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 66/1988. (XII. 26.) PM rendelet alkotmányellenes, és azokat 1991. december 31-ével megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó azért tartja Alkotmányba ütközőnek a megjelölt jogszabályokat, mert álláspontja szerint az Alkotmány 70/I. §-a értelmében csak a magyar állampolgárokat terheli adófizetési kötelezettség. A rendelet e magasszintű jogszabállyal ellentétben nem állapíthat meg sem gazdálkodó, sem egyéb jogi személyek — azok akár bel-, akár külföldiek legyenek — részére adófizetési kötelezettséget.
Minthogy a társulati adóról és a társulati különadóról szóló 47/1984. (XI. 21.) MT rendelet, illetve a végrehajtására kiadott 66/1988. (XII. 26.) PM rendelet ilyen adókötelezettséget állapít meg, ez az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe is ütközik, tehát alkotmányellenes.
Felhívja még az indítványozó a figyelmet a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (2) bekezdésére és a 4. § c) pontjára is, melyek szerint az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.
Előadja továbbá, hogy adót, adó jellegű kötelezettséget csak törvény állapíthat meg. A támadott jogszabály pedig nem törvény.
II.
Az Alkotmány 70/I. §-a szerint ,,A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni''. Az kétségtelen, hogy az Alkotmány az állampolgárok alapvető jogai között szabályozza az állampolgárokra vonatkozó közteherviselési kötelezettségeket, illetve szabja meg azok korlátait is.
E szabályozás nem jelenti azonban azt, hogy az állam ne kötelezhetne másokat — így a külföldieket — is adó, illeték, vám és egyéb, a költségvetési bevételeket növelő befizetésekre. Ilyen szabályt természetesen csak törvény állapíthat meg.
Ilyen törvény az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény (a továbbiakban: ÁPT). Ennek 5. § (1) bekezdése sorolja fel azokat a bel- és külföldi jogi személyeket és magánszemélyeket és egyéb szervezeteket, amelyek befizetéseikkel kötelesek hozzájárulni az állam költségvetéséhez. A (2) bekezdés szerint ezek a befizetési kötelezettségek elsősorban adó, illeték, vám és díj formájában írhatók elő. A (3) bekezdés szerint pedig ,,Adót, illetéket előírni, mértékét vagy az alanyok körét megváltoztatni csak törvény alapján lehet''. A fogyasztási adó és a helyi adó kivétel ez alól, ahol törvény ettől eltérhet. A (4) bekezdés rendelkezik úgy, hogy ,,A fizetési kötelezettség szabályait — ha a törvény másként nem rendelkezik — a Kormány állapítja meg''.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 70/I. §-ával tehát nem ellentétes, ha törvény az állampolgárok körén kívül, akár bel-, akár külföldi jogi személyek, szervezetek részére is előírt adókötelezettséget.
Minthogy az Alkotmány 70/I. §-a az állampolgári körön kívülesőket nem zárja ki a közteherviselésből, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint rájuk is értelemszerűen vonatkoztathatók az itt megfogalmazott elvek.
Ezért az indítványnak erre vonatkozó részét az Alkotmánybíróság alaptalannak találta, és elutasította.
Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta tehát, hogy a társulati adóról és a társulati különadóról szóló 47/1984. (XI. 21.) MT rendelet, illetve a végrehajtására, kiadott 66/1988. (XII. 26.) PM rendelet sérti-e az ÁPT-t, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (2) bekezdést, illetve hogy sérti-e az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében vagy más rendelkezésében foglaltakat.
A jogalkotásról szóló törvény 1988. január 1-jén lépett hatályba.
Az indítvánnyal támadott MT rendelet hatálybalépésének időpontja pedig 1985. január 1-je volt. Így hatályát a jogalkotásról szóló törvény nem érintette.
Az MT rendelet 1. § a) és b) pontja és a 2. §-a azonban időközben módosításra került. Így a 47/1984. (XI. 21.) MT rendelet jelenleg hatályos 1. és 2. §-ainak a szövegét már a módosítást jelentő 1988. évi X. törvény határozta meg. Az adókötelezettek köre ettől kezdődően törvényi szinten került meghatározásra. A módosított MT rendelet eredeti szövegéből csak a részletszabályok megalkotására vonatkozó miniszteri felhatalmazás és a hatálybalépésről szóló 3. és 4. §-ok maradtak meg.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvánnyal támadott MT rendelet 1. § (1) bekezdés a) és b) pontjának rendelkezései ezzel a törvényi szinten történt módosítással összhangban kerültek a jogalkotási törvénnyel, illetőleg az Alkotmány előírásaival.
A társulati adóról és a társulati különadóról szóló 47/1984. (XI. 21.) MT rendelet 1. és 2. §-át, a jelenleg hatályos szövegét tehát annak ellenére nem tartotta az Alkotmánybíróság az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére hivatkozással alkotmányellenesnek, hogy a társulati adóról és a társulati különadóról szóló rendelkezések formailag egy korábbi minisztertanácsi rendelet szerkezeti rendszerébe épültek be. Az alacsonyabb szinten történt szabályozás csupán formailag áll fenn, tartalmilag azonban — minthogy a jogszabálynak az adókötelezettséget meghatározó szövegét törvény állapította meg — nem lehet alkotmányellenesnek tekinteni.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az MT rendelet 1. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alkotmányellenességének utólagos megállapítására és e jogszabályhelyek megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.
III.
Más a helyzet az MT rendelet 3. § rendelkezéseivel, illetve az e felhatalmazás alapján kiadott, és az indítvánnyal is támadott 66/1988. (XII. 26.) PM rendelettel.
Az Alkotmánybíróság szoros összefüggése kapcsán vizsgálta az MT rendeletnek indítvánnyal nem érintett 3. §-át is. Megállapította, hogy amikor a PM rendelet kiadásra került, már hatályban volt az ÁPT 7. § (2) bekezdése, amely szerint ,,A befizetési kötelezettség szabályait, különösen jogcímét, alanyát és mértékét — ha azokra törvényben vagy törvényerejű rendeletben nincs szabályozás, és e törvény másként nem rendelkezik — a Minisztertanács állapítja meg''. A befizetésre kötelezettek körét megállapító ÁPT 5. § (4) bekezdése és a fentiekben ismertetett 7. § (2) bekezdése egyértelműen kormányrendeleti szinten engedi meg a végrehajtási szabályok megalkotását. Ez alól csak törvény vagy maga az APT tehet kivételt. Ilyen kivétel pedig nem található.
A 47/1984. (XI. 21.) MT rendelet 3. §-ának tartalmát sem az 1988. évi X. törvény határozta meg. Annak szövege az eredeti MT rendeleté. Ez pedig úgy rendelkezik, hogy a Minisztertanács a végrehajtásra vonatkozó jogalkotási kötelezettségét a pénzügyminiszterre ruházta át. Ebből viszont az volt megállapítható, hogy amikor az MT rendelet módosítására törvényi szinten 1988-ban sor került, a jogalkotó nem vette figyelembe, hogy ekkor a jogalkotásról szóló tv. 15. § (1) bekezdése már tiltja a jogalkotási kötelezettség átruházását, vagyis ekkor már a Kormány e hatáskörét nem adhatta át, s hogy e mulasztás folytán az ugyancsak 1988-ban nem a Kormány, hanem a pénzügyminiszter által megalkotott végrehajtási rendelet már az ÁPT, valamint a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseibe ütközik.
Mint ahogyan azt az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/I. §-val összefüggésben már kifejtette, ezt az alkotmányos alapjogot, illetve kötelezettséget megfogalmazó szabályt a bel- és külföldi érdekeltségű jogi személyekre, szervezetekre is irányadónak kell tekinteni. Ebből következik, hogy a rájuk vonatkozó közteherviselési, adózási szabályokat is az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint törvényi szinten kell rendezni. Amikor tehát az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e szabálynak sem a társulati adóról és társulati különadóról szóló MT rendelet 3. §-a, sem pedig a végrehajtásáról rendelkező 66/1988. (XII. 26.) PM rendelet nem felel meg — annak megállapítása mellett, hogy e két jogszabályi rendelkezés mind a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 15. §-át, mind pedig az állami pénzügyekről szóló törvény 5. és 7. §-át sértő rendelkezés —, egyidejűleg megállapította, hogy e szabályok az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe is ütköznek.
Önmagában ui. jogszabályok kolliziója — mint arra az Alkotmánybíróság már több ízben rámutatott — nem eredményezne alkotmányellenességet, csak akkor, mint jelen esetben is, ha a törvénysértő jogalkotás egyben alkotmányos szabályt vagy elvet is sért.
A kifejtettek alapján tehát az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az MT rendelet 3. §-a és a végrehajtásáról kiadott PM rendelet alkotmányellenes, és a rendelkező részben foglaltak szerint elrendelte megsemmisítésüket.
A megsemmisítés hatályának megállapítására a jogbiztonság érdekében egy távolabbi időpontot jelölt meg az Alkotmánybíróság.
Alkotmánybírósági ügyszám: 887/B/1991.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás