PK BH 1991/62
PK BH 1991/62
1991.02.01.
Gondozási szerződésnek feltűnő értékaránytalanság címén történő megtámadására általában nincs jogi lehetőség [Ptk. 201. § (2) bek.].
1982. július 10-én az örökhagyó és az I. r. alperes adásvételi szerződésnek nevezett okiratot készítettek, amelyben az örökhagyó a perbeli ingatlan tulajdonjogát 250 000 forint vételár ellenében átruházta az I. r. alperesre. Szerződésbe foglalták, hogy a vételár meghatározásánál figyelemmel voltak az ingatlan tulajdonjogának rendezetlenségére – az örökhagyó házastársának halála után még nem folytatták le a hagyatéki eljárást –, továbbá arra is, hogy a vele együtt lakó I. r. alperes az örökhagyót élete végéig ápolja és gondozza, szükség szerint „kosztoltatja”, és lakását rendben tartja. Rögzítették továbbá, hogy az utóbbi jogosultság, illetve kötelezettség nem eltartási jellegű, ezért a szerződés nem szorul hatósági jóváhagyásra.
A későbbiek során a földhivatal az örökhagyó, majd az alperes tulajdonjogát az ingatlan–nyilvántartásba bejegyezte.
A felperesek, mint örökösök, keresetlevelükben az adásvételi szerződést a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbségre hivatkozással megtámadták, és elsődlegesen a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállítását, másodlagosan a feltűnő aránytalanság kiküszöbölését és az alperesek 850 000 forint és kamata megfizetésére való egyetemleges kötelezését kérték.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen a felperesek éltek fellebbezéssel.
A felperesek fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az örökhagyó és az I. r. alperes között létrejött szerződés a vételár és az ingatlan forgalmi értéke között mutatkozó – a felek által is ismert – nyilvánvaló eltérés folytán nem minősíthető tisztán adásvételi szerződésnek, tévedett azonban akkor, amikor a jogügyletet adásvétellel vegyes ajándékozási szerződésnek tekintette.
Az ajándékozás lényege ugyanis az, hogy az egyik szerződő fél saját vagyona rovására a másik fél javára ingyenes vagyoni előnyt juttat (Ptk 579. §). Ilyen szándék az örökhagyót nem vezette, s a szerződés tartalmából is egyértelműen megállapítható, hogy az I. r. alperest – a vételár kifizetésén túl – további kötelezettség, nevezetesen az örökhagyó ápolása, gondozása is terhelte. Ebből következően a szerződés ajándékozási elemet nem foglalt magában, az egészében visszterhes jogügylet volt.
Mindenekelőtt abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy az említett szerződésnek az I. r. alperes ápolási–gondozási kötelezettségét tartalmazó rendelkezése milyen szerződésnek minősül. Nem találta megalapozottnak a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek azt az okfejtését, hogy a jogügylet e részében tartási szerződés [Ptk 586. § (1) bek.]. Egyrészt azért, mert az ilyen értelmezési lehetőséget a felek a szerződésben kifejezetten kizárták, másrészt az I. r. alperes kötelezettsége nem foglalta magában az örökhagyó teljes körű ellátását sem. A szerződéses kötelezettség korlátozottsága egyébként következik abból is, hogy az örökhagyó létfenntartásának maradéktalan biztosítását a tervezett tartási szerződés szolgálta volna, amelynek megkötése csupán az örökhagyó hirtelen halála következtében hiúsult meg.
A fentiekből következően a felek szándéka az adásvétel mellett gondozási szerződés elemeit is tartalmazó szerződés megkötésére irányult.
A Ptk 201. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.
A jogszabály tehát a megtámadás feltételének jelöli meg, hogy a szerződés megkötésének időpontjában kell meglennie a feltűnően nagy értékkülönbségnek, illetve feltűnő aránytalanságnak. Minthogy gondozási szerződés esetén a jogosult előre adott, egyszeri szolgáltatásával szemben a gondozott haláláig fennálló, huzamos, ismétlődő szolgáltatások állanak, ezek mennyisége a gondozásra jogosult élettartamától függ. Értékük jelentősen kevesebb lehet, de ezzel ellentétben jelentősen túl is haladhatja a gondozott által nyújtott egyszeri szolgáltatás értékét. Ennek következtében ezeknél a szerződéseknél jelentős szerepe van a szerencse elemnek, mivel a szerződéskötéskor általában kétséges, hogy a gondozott meddig él, vagyis hogy a kikötött szolgáltatásokat meddig veszi igénybe.
Ezért a gondozási szerződésnek a Ptk 201. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezésekre alapított megtámadására általában nincs jogi lehetőség, így a felperesek keresete ez okból sem volt alapos, mivel a támadott szerződés gondozási szerződésnek megfelelő elemeket is tartalmazott.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – módosított és kiegészített indokokkal – a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pf. III. 20 556/1990/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás