PK BH 1991/63
PK BH 1991/63
1991.02.01.
Az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a szerződés érvényessé nyilvánítása egyenrangú lehetőség az eredeti állapot helyreállításával [Ptk. 237. § (2) bek., 201. § (2) bek.].
A felek 1988. október 19-én szabályos írásbeli adásvételi szerződést kötöttek arról, hogy a felperes eladja az alperesnek 1014 m2 alapterületű ingatlanát, amelyen lakóépület van. A vételárat 150 000 forintban határozták meg. A vevők a szerződés megkötéséig megfizettek 40 000 forintot, míg a fennmaradó összeg kifizetését évi 20 000 forintos részletekben vállalták. Az alperesek az ingatlant lakottan vásárolták meg, és a felperes részére holtig tartó lakáshasználati jogot biztosítottak.
A felperes keresetében a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága folytán a szerződés érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérte.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték, utóbb vállalták magasabb vételár és vételárrészletek megfizetését.
A perben beszerzett ingatlanforgalmi szakértői vélemény szerint az ingatlan szerződéskötéskori értéke, tekintettel a beépítési és a telekalakítási tilalomra, a lakottságára és a bentlakó felperes 80 éves korára; 240 000 forint.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy a felek által kötött szerződés a Ptk. 201. §-ának a (2) bekezdése folytán érvénytelen. A szerződést azonban a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján érvényessé nyilvánította, és az értékegyensúly helyreállítása végett a vételárat 180 000 forintban határozta meg olymódon, hogy az alperesek a hátralékos vételár összegét évi 36 000 forintos részletekben kötelesek megfizetni, míg a vételár felemelése folytán jelentkező 30 000 forintot hatvan nap alatt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás nem alapos.
Az óvásban kifejtett álláspont szerint a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése értelmében a szerződést a határozathozatalig terjedő időre és akkor lehet hatályossá nyilvánítani, ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani. Ezek a feltételek a jelen ügyben hiányoznak. Semmi akadálya nincs a szerződéskötés előtti helyzet visszaállításának. A felperes részéről csak tulajdonátruházás történt, az eredeti tulajdoni állapotot vissza lehet állítani. Az ingatlan birtokba adása nem történt meg, a szerződés alapján az ingatlan jelenleg is az eladó birtokában van. Nincs akadálya a vételár visszafizetésének sem. Az alperesek a vételárnak csak töredékrészét fizették meg; a felperes vállalta, hogy a felvett összeget visszafizeti. Törvényt sértett ezért – az óvás szerint – az elsőfokú bíróság, amikor nem alkalmazta a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdését.
Helyesen utal a törvényességi óvás arra, hogy a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése szerint az érvénytelen szerződés határozat hozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítására csak akkor kerülhet sor, ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani. Az óvásnak ez a megállapítása azonban az adott ügyben irreleváns, mert az eljárt bíróság az érvénytelenségnek nem ezt a jogkövetkezményét alkalmazta, hanem a Ptk. 237. §-a (2) bekezdésének második fordulatával élve, az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a szerződést érvényessé nyilvánította.
Az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a szerződés érvényessé nyilvánítása egyenrangú lehetőség az eredeti állapot helyreállításával. Ha elvileg mindkét lehetőség alkalmazható, akkor a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érvénytelenség melyik jogkövetkezményét alkalmazza. A Legfelsőbb Bíróság a Pk. 267. számú állásfoglalásának indokolásában rámutat: „annak eldöntésénél, hogy a bíróság melyik jogkövetkezményt alkalmazza, jelentősége van annak, hogy a felek a szerződést milyen mértékben teljesítették, a teljesítést követően mi lett a szolgáltatások sorsa, a szerződés folytán milyen változások következtek be a felek helyzetében, nem utolsósorban pedig a felek perbeli nyilatkozatainak”.
Nem helytálló tehát az óvásnak az a megállapítása, amely szerint törvényt sértett az elsőfokú bíróság, amikor nem alkalmazta a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdését. Az elsőfokú bíróság helyesen élt a jogszabály által számára biztosított mérlegelési lehetőséggel, amikor az adott ügyben a Ptk 237. § (2) bekezdése második fordulatának alkalmazását választotta. Döntése megfelel a Legfelsőbb Bíróság Pk. 267. számú állásfoglalásában meghatározott szempontoknak is.
(P. törv. III. 20 617/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás