PK BH 1991/67
PK BH 1991/67.
1991.02.01.
Társadalmi szervezet határozata elleni jogorvoslat elbírálásának szempontjai [1989. évi II. tv. 10. §].
A vadásztársaság alperes fegyelmi bizottsága határozatával a felperest a Fegyelmi Szabályzat II. fejezet 4. §-ának f) pontja alapján kizárta a vadásztársaságból. Az új Fegyelmi Szabályzat alapján másodfokon a vadásztársaság közgyűlése járt el, és határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot. A közgyűlési határozat indokolása szerint a felperes közösségellenes magatartása bomlasztja a vadásztársaság jó szellemét, a vadásztársaság és vezetősége lejáratására törekszik megalapozatlan beadványaival.
A felperes keresetében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését és a tagsági jogviszonyának helyreállítását kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a közgyűlési határozatot az elsőfokú fegyelmi határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az alperes vadásztársaság nyilvántartásba vett társadalmi szerv, ezért a fegyelmi szervek határozata elleni jogvitát az 1989. évi II. tv. 10. §-a alapján kell elbírálni. A felperes is erre hivatkozással nyújtotta be keresetét. Utalt arra: általános elv az, hogy a társadalmi szervezetek önkormányzatára figyelemmel a belső vitákba az állam nem avatkozik be, csak a jogszabályban meghatározott kivételes esetben. Az 1989. évi II. tv. 10. §-a szerint ilyen kivételes beavatkozási lehetőség, hogy bírósághoz lehet fordulni a társadalmi szerv határozata ellen, ha az törvénysértő.
A felperes alaposan hivatkozott a fegyelmi határozat törvénysértő voltára, mert mindkét fokon olyan fegyelmi szabályzatot alkalmaztak, amely az eljárás tárgyává tett cselekmény elkövetésekor még nem volt hatályban. Az új Fegyelmi Szabályzatot kizárólag az eljárási, hatásköri kérdésekben lehet alkalmazni, ezért jogszerűen járt el másodfokon a közgyűlés, de az új Fegyelmi Szabályzat további alkalmazása törvénysértő. Az elsőfokú bíróság törvénysértőnek minősítette a fegyelmi határozatot azért is, mert a felperes elévülési kifogásával érdemben nem foglalkoztak a Fegyelmi Szabályzat előírásai ellenére.
Kifejtette továbbá az elsőfokú bíróság hogy az 1989. évi II. tv. 10. §-a értelmében a peres eljárás nem helyettesítheti a társadalmi szervezet illetékes szerveinek, jelen esetben a fegyelmi eljárásra jogosult szerveknek az eljárását, ezért a bíróság a törvénysértő határozatot csupán hatályon kívül helyezheti, ha az nem felel meg a jogszabályoknak. A támadott határozat helyébe más határozatot nem hozhat. A támadott határozat törvényességét kizárólag alakszerűségek szempontjából vizsgálhatja.
Az ítélet ellen az alperes a kereset elutasítása iránt fellebbezett, a felperes pedig az ítélet indokolását támadta fellebbezésében.
A fellebbezések nem alaposak.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges körben felderítette. Az arra alapított döntése is helyes.
A kétoldalú fellebbezési támadásban foglaltakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság szükségesnek látja kiemelni, hogy az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. tv. 10. §-ának (1) bekezdése tette lehetővé a társadalmi szervezet valamely szervének törvénysértő határozata ellen a bírósági jogorvoslatot. A törvénynek a 10. §-hoz fűzött indokolása hangsúlyozza, hogy a társadalmi szervezetek önkormányzatára figyelemmel a belső vitákban csak kivételes esetben kerülhet sor az állam beavatkozására a jogszabályban meghatározott keretek között. Ilyen kivételes beavatkozás a társadalmi szerv törvénysértőnek tartott határozata elleni perindítási lehetőség. A törvénysértésre hivatkozással megindított perben a bíróságnak elsősorban azt kell vizsgálnia, hogy betartották-e a keresettel támadott határozat meghozatalánál a belső szabályzatban és a jogszabályokban előírt rendelkezéseket. Az alakszerűségek vizsgálata után kerülhet sor a meghozott érdemi határozat törvényességének vizsgálatára. Amennyiben tehát a perben a bíróság azt állapítja meg, hogy a keresettel támadott határozat az alakszerű előírások megsértésével született meg, ez önmagában indokolja a törvénysértő határozat hatályon kívül helyezését, ezért az érdemi döntés további vizsgálatára már nem kerülhet sor.
Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően járt el. Indokolatlan ezért a felperesnek a fegyelmi vétség elkövetése tárgyában kért bizonyítási indítványa. Fellebbezését ezért a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
Nem alapos az alperes fellebbezési támadása sem. Az elsőfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a fegyelmi eljárás ideje alatt hozott új Fegyelmi Szabályzat rendelkezéseit kizárólag a hatásköri kérdésekben lehet alkalmazni, a fegyelmi vétséget az elkövetés idején hatályban volt szabályzat előírásai alapján kell megítélni. Ez nem pusztán a Fegyelmi Szabályzat rendelkezéseinek idézésére vonatkozik, mert a két szabályzat a fegyelmi vétségek megjelölésében tartalmilag is eltér. Helyesen minősítette ezért az elsőfokú bíróság törvénysértőnek az új Fegyelmi Szabályzat alkalmazását.
Arra is helyesen utalt az elsőfokú bíróság, hogy a fegyelmi eljárásban lényeges kérdés a fegyelmi vétség elévülése. Arra a fegyelmi alá vont felperes többször is hivatkozott, de a védekezésétől függetlenül is, a fegyelmi eljárás elrendelésekor hatályban volt Fegyelmi Szabályzat 11. §-ának (1) bekezdése előírta, hogy a fegyelmi eljárás megindítását megelőzően vizsgálni kell, hogy az adott cselekmény nem évült-e el. Ennek ellenére a fegyelmi eljárásban az elévülés kérdésével nem foglalkoztak, ezzel a felperesnek lényeges kérdésben előterjesztett védekezését mellőzték, ami törvénysértő.
Az elsőfokú bíróság mindezeket értékelve helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a keresettel támadott fegyelmi határozat törvénysértő, ezt indokoltan helyezte hatályon kívül. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pf. I. 20 895/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás