PK BH 1991/70
PK BH 1991/70
1991.02.01.
A gondnokság alá helyezési perekben a tárgyalás elmulasztásának jogkövetkezményei szempontjából a gyámhatóság az ügyésszel és nem a perindításra feljogosított egyéb személyekkel esik egy tekintet alá [Pp. 304. §, 288. §].
A felperesként fellépő gyámhatóság az 1987. augusztus 5-én benyújtott keresetében az alperes cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezését kérte. A keresetlevélhez csatolta az illetékes kórház igazolását arról, hogy az alperes – egyebek között – krónikus alkoholizmusban és Korsakov syndroma megbetegedésben szenved, betegségei jellegéből adódóan ügyei önálló vitelére nem képes.
A felperes bejelentette, hogy a per tárgyalásán nem kíván megjelenni, kérte annak távollétében való megtartását. Ezt követően a per tárgyalásain nem vett részt.
Az alperes részére kirendelt ügygondnok a kereset elutasítását kérte.
A városi bíróság az ítéletével az alperest cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte, de ezt az ítéletet a megyei bíróság hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására utasította, mivel a másodfokú eljárás során beszerzett adatok és az alperes személyes meghallgatása ellentétben álltak az elsőfokon beszerzett igazságügyi szakértői véleménnyel, és ez a bizonyítás nagyterjedelmű kiegészítését tette szükségessé.
A városi bíróság a megismételt eljárás eredményeként meghozott ítéletével az alperest cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte. A kiegészítő orvosszakértői vélemény és a tanúvallomások alapján megállapította, hogy az alperes állapotában az elmúlt években lassú javulás következett be, az alperes azonban továbbra is súlyos szellemi hanyatlásban szenved, amelynek következtében helyzetét, körülményeit reálisan értékelni nem tudja, érdekeinek felmérésére és érvényesítésére csak részben képes, az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tehát tartósan és nagymértékben csökkent.
A megyei bíróság végzésével a városi bíróság ítéletét ismét hatályon kívül helyezte, és a városi bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A végzés indokolása szerint a Pp. 304. §-a értelmében a gondnokság alá helyezésre irányuló perben is alkalmazni kell a Pp. 288. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályt, amelynek értelmében csak a külföldön lakó felperes kérheti a tárgyalás távollétében való megtartását, egyébként ha a felperes nem jelenik meg a tárgyaláson, őt mulasztó félnek kell tekinteni, és a pert meg kell szüntetni, illetőleg ha az ügyész a felperes, hivatalból új határnapot kell kitűzni. Tekintettel arra, hogy a gyámhatóság nem tekinthető külföldi lakóhelyű felperesnek, őt mulasztó félnek kellett volna tekinteni, és az ennek megfelelő rendelkezéseket alkalmazni. Ezért a megyei bíróság elsődlegesen a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján – az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt – helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, de kifejtette azt is, hogy az elsőfokú ítélet érdemben sem megalapozott, mert az ellentmondó peradatokra tekintettel a bíróságnak az orvosszakértői vélemény felülvizsgálatát kellett volna elrendelnie, így a hatályon kívül helyezés a Pp. 252. §-ának (3) bekezdésén is alapul.
A másodfokú végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 304. §-ának (2) bekezdése a gondnokság alá helyezési perekben – a tételesen felsorolt kivételektől eltekintve – a házassági perekre vonatkozó XV. fejezet rendelkezéseinek a megfelelő alkalmazását írja elő azokban a kérdésekben, amelyekben a XVIII. Fejezet érdemben eltérő szabályokat nem tartalmaz. A kivételek között nem szerepel a Pp. 288. §-ának (1) bekezdése, amely a tárgyalás elmulasztásának jogkövetkezményeiről szól, azt tehát a gondnokság alá helyezési perekben is megfelelően alkalmazni kell.
A Pp. 288. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha a házassági pernek akár az első, akár a folytatólagos tárgyalását a felperes mulasztja el, a bíróság a pert megszünteti, ha azonban az ügyész a felperes, hivatalból új határnapot tűz ki. Az a felperes, akinek lakóhelye külföldön van, kérheti, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg. A törvény a házassági perekben tehát a felperes mulasztásához csak akkor nem fűzi a per megszüntetésének jogkövetkezményét, ha a felperes az ügyész, vagy a felperes lakóhelye külföldön van, és ez a felperes a tárgyalás távollétében való megtartását kérte.
A törvény idézett szakasza a gyámhatóságra nézve nem tartalmaz külön rendelkezést. Ennek az az oka, hogy a házassági perben a gyámhatóság nem lehet fél, hiszen az anyagi jog szabályai szerint a házassági perek egy részében (a házasság érvénytelenítése, továbbá érvényességének, illetőleg létezésének vagy nemlétezésének megállapítása iránt indított perekben) a házastársakon vagy egyéb érdekelteken kívül csak az ügyész léphet fel felperesként, a gyámhatóság nem, így az utóbbi szervnek a perbeli cselekményeit ezekben a perekben nem kellett szabályoznia. Ezzel szemben a Ptk.é §-a értelmében a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezési pert – a gondnokság alá helyezendő személy házastársa, egyeneságbeli rokona és az ügyész mellett – a gyámhatóság is megindíthatja. Ebből következik, hogy a jogértelmezés útján kell állást foglalni abban – a perbeli eset által felvetett kérdésben, hogy a Pp. 288. §-a (1) bekezdésének a gondnokság alá helyezési perekben történő megfelelő alkalmazása során a gyámhatóság az ügyésszel vagy a perindításra feljogosított egyéb személyekkel esik-e egy tekintet alá.
A kérdést egyrészt a gyámhatóságnak a személyállapoti perekben betöltött szerepe, másrészt a mulasztás jogkövetkezményeit szabályozó rendelkezés célja és értelme alapján lehet helyesen eldönteni. A gyámhatóság a törvény tételes rendelkezései alapján személyállapoti per megindítására – gyámügyi feladatköréből adódóan – a jogai és törvényes érdekei megfelelő érvényesítésére nem képes vagy veszélyeztetett helyzetben levő személy érdekében jogosult. Ebből a szempontból tehát perindítási jogosultsága az ügyész perindítási jogával részben azonos célt szolgál, és ily módón az e perekben betöltött szerepe is az ügyészéhez áll közel.
A mulasztás oldaláról nézve, a személyállapoti perekben a felek jelenlétét a tárgyaláson a törvény azért követeli meg, és a tárgyalás elmulasztásához azért fűz az általános szabályoktól eltérő jogkövetkezményeket, mert ezekben a perekben az érintettek jelenlétének kiemelkedő jelentősége van, csak ők tudnak ugyanis a per eldöntéséhez szükséges olyan nyilatkozatokat tenni és a bíróság részére olyan adatokat szolgáltatni, amelyek a közvetlenség alapján is segítik a bíróságot a helyes határozat meghozatalában. Mindezek a szempontok azonban a felperesként fellépő gyámhatóság esetében nem állnak fenn. Az államigazgatási szerv ügyintézője mint perbeli képviselő a keresetlevélben rögzített adatokon, az ahhoz csatolt bizonyítékokon túlmenően a tárgyaláson általában már nem tud olyan tényelőadást tenni, amelyre figyelemmel a személyes jelenléte feltétlenül szükséges volna.
Mindezekre tekintettel a Pp. 304. §-a (2) bekezdésének értelmében a Pp. 288. §-a (1) bekezdésének megfelelő alkalmazása a gondnokság alá helyezési perekben – a törvény helyes értelmezése mellett – az jelenti, hogy a tárgyalás elmulasztásának jogkövetkezményei szempontjából a gyámhatóság az ügyésszel és nem a perindításra feljogosított egyéb személyekkel (házastárssal, egyeneságbeli rokonnal) esik egy tekintet alá. Tévedett tehát a megyei bíróság, amikor a törvény említett rendelkezéseiből azt a következtetést vonta le, hogy a gyámhatóság mulasztó félnek minősül, és emiatt az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte.
A másodfokú bíróság határozata egyébként saját jogi álláspontjához képest is következetlen, mert amennyiben a felperest mulasztó félnek tekintette, a hatályon kívül helyezés mellett nem újabb eljárást kellett volna elrendelnie, hanem a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése értelmében a pert meg kellett volna szüntetnie. Nem lett volna lehetőség a Pp. 252. §-a (3) bekezdésének az alkalmazására sem, hiszen erre csak akkor kerülhet sor, ha a másodfokú bíróság nem a Pp. 252. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján helyezi hatályon kívül az elsőfokú ítéletet. Nem szólva arról, hogy a szakértői vélemény felülvizsgálata nem minősül olyan nagyterjedelmű bizonyításnak, amelynek foganatosítása a Pp. 249. §-ának (2) bekezdése alapján a fellebbezési eljárás kereteit meghaladná.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az óvással támadott jogerős végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(P. törv. II. 20 110/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás