PK BH 1991/71
PK BH 1991/71
1991.02.01.
A sajtóhelyreigazítás közlésére kötelező ítélet végrehajtásának kérdései [1979. évi 18. tvr. 94. §, 95. §, 103. §].
A Legfelsőbb Bíróság a Pf. IV. 20 260/1990/2. számú ítéletével az alperest helyreigazító közlemény közzétételére kötelezte.
A felperesek 1990. április 23-án bejelentették, hogy az alperes a helyreigazítást nem közölte megfelelő módon, ezért kérték a végrehajtás elrendelését és ennek keretében a lap főszerkesztőjével, valamint az alperessel szemben pénzbírság kiszabását.
Az elsőfokú bíróság a 9. sorszámú végzésével elrendelte a jogerős ítélet végrehajtását, és egyidejűleg a lap főszerkesztőjét és a lap kiadását végző A. Kft.-t pénzbírsággal sújtotta. Végzésének indokolása szerint az alperes által 1990. április 19-én közölt helyreigazítás nem felel meg a rendeltetésének, mert az alperes megjegyzést fűzött az ítélet szerinti közleményhez, és ugyanakkor elmulasztotta a bíróság által közzétenni rendelt figyelemfelhívást is. Mindezek pedig megalapozták az 1979. évi 18. tvr. 103. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjában foglaltak alkalmazását. E végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A felperesek 1990. május 4-én előterjesztett kérelmükben újabb pénzbírság kiszabását kérték, mert az alperes továbbra sem tett eleget az ítéletnek.
Az elsőfokú bíróság az 1990. május 21-én kelt 11. sorszámú végzésével J. J. főszerkesztőt 4000 Ft, D. A-t, az A. Kft. ügyvezető igazgatóját ugyancsak 4000 Ft pénzbírsággal sújtotta. Végzésének indokolása szerint az alperes az ítélet teljesítését továbbra is megtagadta, és ez megalapozta az ismételt kényszerintézkedés alkalmazását.
Az elsőfokú végzés megváltoztatása érdekében a főszerkesztő és az A. Kft. igazgatója fellebbezett. Bejelentették, hogy a helyreigazítási kötelezettségnek az ítéletben elrendelt módon az 1990. május 24-én megjelent lapban eleget tettek. Előadták, hogy miután a lap szerkesztése számítógéppel történik, és az így összeállított agyagot 10 nappal korábban kell a nyomdába eljuttatni, ezért nem volt lehetőségük a megfelelő helyreigazítást az előző lapszámban közölni. Hivatkoztak vagyoni helyzetükre és családi körülményeikre is, amelyek miatt a pénzbírság jelentős anyagi megterhelést jelent számukra.
A felperesek az elsőfokú végzés helybenhagyását kérték.
A fellebbezés az alábbi okok miatt alapos.
A bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. tvr.-nek (Vht.) az 1. §-ában megfogalmazott célja, hogy biztosítsa a bíróságok és más szervek határozatainak érvényre juttatását, a jogos követelések behajtását. A bírósági végrehajtásnak okirat alapján van helye. A Vht. 9. §-ának a) pontja értelmében végrehajtható okirat – egyebek mellett – a végrehajtási lap. Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére irányul, illetőleg ha a meghatározott cselekmény elvégzésére gazdálkodó szerv köteles, a végrehajtást végrehajtási lappal kell elrendelni, és a végrehajtás foganatosítására a végrehajtó köteles [Vht. 94. §-a, 103. §-ának (1) bekezdése]. Ha pedig a végrehajtást kérő közlése szerint a kötelezett a meghatározott cselekményre irányuló felhívásnak önként nem tett eleget, a végrehajtó a végrehajtást kérő közlését beterjeszti ahhoz a bírósághoz, amelynél működik, és a bíróság végzéssel határoz a végrehajtás módjáról, egyebek mellett a pénzbírság kiszabásáról [Vht. 95. §-a, 103. §-ának (2) bekezdése].
Eltérő jogszabályi rendelkezések hiányában a Vht. idézett rendelkezései az irányadók sajtóhelyreigazítás közlésére kötelező ítélet végrehajtására is.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20 260/1990/2. számú ítéletének végrehajtása iránt végrehajtható okirat (végrehajtási lap) nem lett kiállítva, és a végrehajtást a végrehajtó nem foganatosította. Az alperes az önkéntes teljesítésre felhívást nem kapott, ezért nem álltak fenn azok a jogszabályi feltételek, amelyek a Vht. 95. §-ában foglalt kényszerintézkedések alkalmazását lehetővé tették volna. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontot foglalt el, amikor pénzbírsággal sújtotta az alperes főszerkesztőjét és a lap kiadását végző kft ügyvezető igazgatóját. Utóbbi személyét illetően a pénzbírság kiszabásának azért sem volt helye, mert a lap kiadója a perben nem tekinthető alperesnek, és e szervezet vezetője nem vonható a Vht. 103. §-a (2) bekezdése b) pontjának hatálya alá.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a és a 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a lap főszerkesztőjével, valamint a kiadó ügyvezető igazgatójával szemben a pénzbírság kiszabását mellőzte.
(Pf IV. 20 664/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás