GK BH 1991/76
GK BH 1991/76
1991.02.01.
A lakásszövetkezeti tagok által kötött épület – és lakásbiztosítási szerződések a lakásszövetkezeti közös tulajdonban levő épületrészekre is kiterjednek. A biztosító ezért a lakástulajdonosok által kötött vagyonbiztosítási szerződések alapján a lakásszövetkezet tulajdonában levő vagyontárgyakban – pl. közösségi tv. antennarendszerekben – bekövetkezett biztosítási eseményekért is helytállni tartozik [Ptk. 536. § (1) bek., 547. § (1) bek., 548. §, 550. §; 1977. évi 12. tvr. 13. § (2) bek, ].
Az Ő-i Ifjúsági Lakásfenntartó Szövetkezet felpereshez tartozó 13 lakóépületben levő lakásokhoz egy szakszerűen kiépített műholdvevő tartozik, amely rendszerbe a lakások be vannak kötve. A parabolaantenna fókuszába felszerelt mikrohullámú konvertert 1988. május 27-én ismeretlen tettes ellopta. Tekintettel arra, hogy minden lakás, épület lakásbiztosítási szerződéssel rendelkezik, ezért a felperes a kárigényét az alperesnél bejelentette.
Az alperes a kár megtérítése elől elzárkózott, ezért a felperes a keresetében 101 848 Ft és ennek 1988. május 27. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Keresetét a lakástulajdonosok által kötött épület- és lakásbiztosítási szerződés 16. pontjába foglaltakra alapította.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a szerződés alapján a biztosítás a televízióantennára vonatkozik, de a mikrohullámú konverter nem minősül televízióantennának, ezért ez a berendezés nem tartozik a biztosított vagyontárgyak körébe. Arra is hivatkozott, hogy a felperes vagyonbiztosítási szerződést az alperessel nem kötött.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Döntését azzal indokolta, hogy a perbeli berendezés a szerződés 16. pontja alapján a biztosított vagyontárgyak körébe tartozik. Megállapította azt is az elsőfokú bíróság, hogy a felperes jogosult a biztosítási szerződéssel rendelkező tulajdonosok nevében fellépni.
Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett, és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Előadta, hogy a szerződéskötés időpontjában a parabolaantenna még ismeretlen volt. Arra is hivatkozott, hogy szakértői vélemény szerint csak a parabolatükör értelmezhető televízióantennaként, az ellopott vagyontárgyra így a biztosítási szerződés nem terjed ki. Ismételten hivatkozott arra is, hogy a felperes az alperessel vagyonbiztosítási szerződést nem kötött.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a parabolaantennára a biztosítási szerződés kiterjed-e, a felperes, mint jogi személy az antenna ellopásából eredő kár megtérítését igényelheti-e.
A Legfelsőbb Bíróság szakértőként hallgatta meg a Magyar Elektronikai Ellenőrző Intézettől G. G. villamosmérnököt. A szakvélemény alapján megállapította, hogy a parabolaantenna egy kültéri és egy beltéri egységből áll. A kültéri egység egy parabolatükörből és egy fókuszában elhelyezett fejegységből áll, ez utóbbinak része a mikrohullámú konverter is. Ezt a kültéri egységet a fejegységgel együtt kell antennának tekinteni, mert a kültéri egység csak együttesen képes továbbítani a jelet a beltéri egységhez. A beltéri egység pedig az a vezetékes rész, amely vagy egy központi erősítő egységhez vagy egyenesen az egyedi vevőkhöz csatlakozik. Vagyis a kültéri és beltéri egységek együttes működése tudja azt biztosítani, hogy az egyes lakásokban a televízió műsora vehető legyen. Ebből következően a másodfokú bíróság megállapította, hogy a mikrohullámú konverter a parabolaantennának olyan része, amely nélkül a rendszer nem tudja az egyes tv.-készülékek részére a jeleket továbbítani, így a műsorvételi lehetőséget sem tudja biztosítani, tehát funkcióját csak a teljes parabolarendszer képes ellátni. Ezért a parabolaantenna kültéri egységei (parabolatükör és fókuszban elhelyezett fejegység) együtt minősülnek televízióantennának. Egyébként a hagyományos, ún. „jagi antennák” is több egységből állnak, azzal a különbséggel, hogy azok elemeit szilárdan összeépítették. Mindebből következik, hogy a biztosítási szerződés II/16. pontja alapján a felperes megtérítési kötelezettsége a mikrohullámú konverter ellopásából eredő kárra is kiterjed.
A felek között nem volt vitás, hogy a lakások tulajdonosainak – akik részére a perbeli parabolaantenna a műsorvételi lehetőséget biztosítja – épület – és lakásbiztosítási szerződésük van [Ptk. 536. § (1) bek., 548. §]. Az alperes – az 1988. július 18-i leveléből is kitűnően – maga sem vitatta, hogy a lakásszövetkezet tulajdonában levő, az 1984. évben készült központi televízióantennára az épület – és lakásbiztosítási szerződések kiterjednek. Az alperes érdekét is az szolgálja, hogy az egyedi antennák „erdei” helyett, egyetlen központi antenna legyen a biztosítás tárgya. Ennek ellenére az alperes a tárgyaláson azzal védekezett, hogy a perbeli szerződés a lakásszövetkezet részére nem nyújt biztosítást.
A lakásszövetkezeti tulajdon sajátos tulajdoni forma, mivel szorosan egybefüggő épületrészeket oszt meg a közösségi és a személyi tulajdon között. Amikor a biztosító a lakásokhoz tartozó közösségi épületrészekért arányosan vállal felelősséget, akkor helytállási kötelezettsége keletkezik a szövetkezet javára is, hiszen a közösségben maradó épületrészek tulajdonjogának a szövetkezet az alanya [az 1988. évi 19. tvr-tel módosított 1977. évi 12. tvr. 13. § (2) bek.], tehát minden ehhez fűződő jogot ő érvényesíthet. A biztosítási jogviszony ugyanis ismeri a harmadik személy – akár jogi személy – javára köthető biztosítás lehetőségét [Ptk. 547. § (1) bek., 550. §]. Ennek egyik változata a lakásszövetkezet „javára” is kötött épület– és lakásbiztosítási szerződés. Az épület– és a lakásbiztosítási szerződés II/16. pontja alapján a televízióantennákban – az ott megjelölt biztosítási események folytán – bekövetkezett károkat a biztosítónak meg kell térítenie, függetlenül attól, hogy a tetőn levő antenna a biztosított természetes személy tulajdona vagy azok közös tulajdona, illetve a tagokból álló lakásszövetkezet tulajdona–e.
A műszaki fejlődéssel a hagyományos televíziós antenna is jelentős változáson ment át, több adó vételére lett alkalmas. A műszaki életben újabb berendezések megjelenésével mindig számolni kell, mint ahogyan az egyéb biztosított tartós fogyasztási eszközök is egyre korszerűbbek, így drágábbak. A biztosító a kockázat vállalását értékhatár kikötésével korlátozhatja, erre azonban az adott biztosítási szerződésekben nem került sor.
A fent kifejtettek szerint a parabolarendszer funkciójánál fogva egységesen minősül televíziós antennának, az alperes az antenna ellopása esetére értékhatár nélkül vállalt kockázatot, ezért a biztosítási esemény bekövetkezése folytán a szerződés szerint helyt kell állnia.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Főv. Bír. 38. G. 41 933/1989., Legf. Bír. Gf. I. 31 778/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás