GK BH 1991/77
GK BH 1991/77
1991.02.01.
Ha a per újabb tárgyalásának elrendelése a fellebbező félnek az elsőfokú eljárásban elkövetett mulasztása miatt vált szükségessé, a bíróság a fellebbezési eljárás illetékének viselésére – tekintet nélkül a per további kimenetelére – a fellebbezőt kötelezheti [Pp. 80. § (2) bek.].
A felperes vállalkozó fizetési meghagyás kibocsátása iránt benyújtott kérelmében 123 200 Ft és ennek 1988. november 18-tól számított évi 20%-os kamata megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni a szennyvíztisztító telep próbaüzemelésével kapcsolatos többletköltség címén. Az I. r. alperes e perré alakult eljárásban azzal védekezett, hogy a meghosszabbított próbaüzemre a II. r. alperes által szállított automatika meghibásodása miatt került sor, ellene ezért visszkeresetet nyújtott be, kérte, hogy a bíróság a kereset szerint közvetlenül marasztalja. A per megindítását követően nem vitatta, hogy a próbaüzem meghosszabbítására az ő érdekkörében felmerült ok miatt került sor, valamint azt sem hogy a felperessel kötött szerződés szerint a próbaüzemmel kapcsolatos költségek őt terhelik. Utóbb az összegszerűséget is elismerte.
A II. r. alperes a bírósági felhívás ellenére az elsőfokú eljárásban védekezést nem terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság tárgyaláson kívüli ügyintézésre áttérve a II. r. alperest kötelezte, hogy 8 nap alatt fizessen meg közvetlenül a felperesnek 123 200 Ft-ot és ezen összegnek 1988. november 18. napjától a kifizetés napjáig számított évi 20% kamatát, továbbá 7392 Ft perköltséget. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes volt a generálkivitelezője a szennyvíztisztító telepnek.
A felperes az I. r. alperessel, az I. r. alperes pedig a II. r. alperessel kötött alvállalkozói szerződést. Az utóbbi alapján a II. r. alperes automatikus irányítórendszer szállítását vállalta. Az átadás–átvétel 1987. december 18-án megtörtént, a feltételek hiányában az előírásszerű 3 hónapos próbaüzem azonban csak 1988. május 24-én kezdődhetett el. Rámutatott, hogy az 1988. augusztus 30-án felvett próbaüzemi jegyzőkönyv megállapítása szerint a II. r. alperes által szállított automatika a próbaüzem 3 hónapjából mindössze egy hetet üzemelt, ezért annak részeit elszállították. A próbaüzem lezárására a szeptember 30-i határidőhöz képest csak 1988. október 19-én került sor.
Az ítélet ellen fellebbezést benyújtó II. r. alperes az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a vele szemben támasztott kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt indokolás iratellenesnek és ezért az ítéletet megalapozatlannak állította. Előadta, hogy őt mulasztás nem terheli és amennyiben a felperesnek kára van, azért az I. r. alperesnek kell felelnie. Sérelmezte, hogy az 1988. augusztus 30-án tartott eljárásban nem vehetett részt, mivel oda meg sem hívták. Hangsúlyozta, hogy az automatika 1988. július 6-tól működésképes volt. Ezt a naplóbejegyzésekkel kívánta bizonyítani. Tagadta, hogy az automatikát elszállította volna a helyszínről. Hivatkozott az I. r. alperessel kötött vállalkozási szerződésre, amely szerint 32 órás próbaüzem már sikeresnek bizonyult. Valótlannak minősítette azt a megállapítást is, hogy az automatika csupán egy hetet üzemelt volna. A jogalap vitatása mellett az összegszerűséget sem találta bizonyítottnak. Végezetül utalt arra, hogy a kár csökkent azáltal, hogy az üzemeltető a próbaüzemelésből is bevételhez jutott.
A felperes és az I. r. alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
A II. r. alperest képviselő jogtanácsos a fellebbezési tárgyaláson kérdésre előadta, hogy az elsőfokú eljárásban azért nem védekezett, mivel a II. r. alperesi cég a részére időben nem adott értesítést. Ilyen körülmények között védekezését az elsőfokú eljárásban nem érvényesíthette. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel – annak előrebocsátásával, hogy az elsőfokú bíróságnak nem is volt módja a II. r. alperesi védekezés helytállóságát vizsgálnia – arra a meggyőződésre jutott, hogy az összegszerűségnek az I. r. alperes részéről történő elismerése ellenére a II. r. alperest illetően a jogalap és összegszerűség nem tisztázott. Ennélfogva az elsőfokú bíróság ítélete nem megalapozott, a helyes tényállás csak további nagyterjedelmű bizonyítási eljárással állapítható meg. A fent kifejtettek miatt a másodfokú bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét – figyelemmel a Pp. 389. §-ának (3) bekezdésében írtakra is – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban a Pp. 164. §-ában foglaltak szerint meg kell vizsgálni a II. r. alperes által felhozott védekezés helytállóságát, és ennek eredményéhez képest kell újabb határozatot hozni.
A II. r. alperes sikerrel fellebbezett ugyan, de a jelen fellebbezési eljárással az elsőfokú eljárásban elkövetett mulasztásával felesleges költséget okozott, így a Pp. 80. §-ának (2) bekezdése szerint a sikeres fellebbezés ellenére a per további kimenetelétől függetlenül köteles viselni a fellebbezési eljárásban lerótt illetéket.
(Legf. Bír. Gf. V. 30 233/1990/5. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás