GK BH 1991/81
GK BH 1991/81
1991.02.01.
A kötelezettnek minden olyan nyilatkozatát, amely szerint a bíróság által kibocsátott fizetési meghagyást magára nézve – bármely okból – nem tartja kötelezőnek, ellentmondásnak kell tekinteni [Pp. 319. § (1)–(2) bek., 365. § (3) bek., 376. § (2)–(4) bek., 393. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a jogosult 1989. október 2-án érkezett kérelmére október 13-án 639 374 Ft és ennek részösszegei után különböző időpontoktól járó késedelmi kamatok, valamint 19 181 Ft perköltség erejéig fizetési meghagyást bocsátott ki a kötelezettel szemben. A kötelezett ellentmondásként megjelölt beadványában előadta, hogy a követelésből 1989. szeptember 22-e és október 3-a között 266 014 Ft-ot megfizetett, továbbá 373 360 Ft tekintetében a tartozását elismerte. A bíróság ezt követően meghozott végzésével a fizetési meghagyást 552 969 Ft és ennek a fizetési meghagyásban részletezett késedelmi kamatai, valamint 16 590 Ft eljárási illetékre vonatkozó részében jogerősnek és végrehajthatónak nyilvánította, 86 404 Ft tekintetében az eljárás folytatását elrendelte.
A jogerős fizetési meghagyással szemben a Legfelsőbb Bíróság elnöke törvényességi óvást emelt és a fizetési meghagyásnak a kötelezetti elismerést meghaladó része hatályon kívül helyezését indítványozta. Az óvás indokolása szerint a már megtörtént fizetésre való hivatkozás ellentmondásnak minősül, ezért a fizetési meghagyást a kötelezett elismerését meghaladó részében nem lehetett volna jogerősíteni.
Az óvás alapos.
A Pp. 393. §-ának (1) bekezdése nem határozza meg, milyen tartalmú nyilatkozatot kell a fizetési meghagyás megtámadásának tekinteni, csupán az ellentmondás tartalmi kellékeire, mellékleteire, példányszámára stb. nézve utal a Pp. 376. §-ának (2)–(4) bekezdésére. A Pp. 319. §-ának (1) és (2) bekezdése ad eligazítást abban a kérdésben, hogy milyen nyilatkozat minősül ellentmondásnak. E szerint a fizetési meghagyásnak bármilyen címen előterjesztett megtámadása ellentmondásnak számít, és ez alól kivételnek a jogszabály csak azt a nyilatkozatot tekinti, amelyben a kötelezett a követelés összegét teljes egészében elismeri, és csak fizetési halasztás vagy részletfizetés engedélyezése iránt terjeszt elő kérelmet. A Pp. 365. §-ának (3) bekezdése folytán a gazdasági perekben ezek a rendelkezések nem alkalmazhatók, nincsen azonban akadálya annak, hogy a Pp. XXV. fejezetében nem szabályozott kérdésekben a bírói gyakorlat a Pp. általános szabályai szerint alakuljon. Kívánatos, hogy az ellentmondás értelmezése mind a polgári, mind a gazdasági perekben egységesen történjék.
Mindazokban az esetekben, amikor a kötelezett tagadja, hogy a követelt összeggel tartozna, illetve kifejezésre juttatja, hogy a fizetési meghagyást magára nézve nem tartja kötelezőnek, nyilatkozatát ellentmondásnak kell tekinteni. A fizetési meghagyás megtámadásának számít tehát az is, ha azért nem ismeri el a felperesi követelést, mert azt – akár a fizetési meghagyás kibocsátása előtt, akár azt követően – kiegyenlítette. A jelen ügyben tehát a kötelezettnek azt a nyilatkozatát, hogy 266 014 Ft tartozását megfizette, ellentmondásnak kell tekinteni, ezért az elsőfokú bíróság helytelenül járt el, amikor a fizetési meghagyást 179 610 Ft (266 014–86 404 Ft) tekintetében is jogerősítette.
A fenti jogszabály–értelmezés ugyan ellentmond a BH 1980. évi 5. számában közzétett 184. sorszámú eseti döntésben foglaltaknak, amely szerint a kötelezettnek a fizetési meghagyás kibocsátását követően történt fizetésre való hivatkozása nem tekinthető ellentmondásnak. E gyakorlat fenntartása azonban nem indokolt, mert a jogosultnak arra ad lehetőséget, hogy a részére már megfizetett követelést (részkövetelést) a jogerős fizetési meghagyás felhasználásával ismételten beszedje, s ezáltal – a kötelezett terhére – előnyös hitelhez jusson. A bíróságnak az ilyen törekvéseket – a jogszabály helyes értelmezésével és alkalmazásával – vissza kell szorítania.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a fizetési meghagyást az óvással megtámadott részében a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, míg 373 360 Ft, ennek késedelmi kamatai és 11 200 Ft perköltség tekintetében ezt nem érintette.
(Gpk. törv. I. 30 657/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás