GK BH 1991/82
GK BH 1991/82
1991.02.01.
A fizetési meghagyás elleni ellentmondás határidejére vonatkozó jogszabályi rendelkezés alkalmazása szempontjából „váltón alapuló” kezesi követelésnek csak a váltóra vagy annak toldatára vezetett váltókezesség tekinthető [Pp. 393. § (1)–(4) bek.; 1/1965. (I. 24.) IM r. 30. § (1) bek., 31. § (2) bek.; Ptk. 272. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a kötelezettel szemben váltókezesség címén 100 000 000 Ft és ennek kamatai – 1989. december 4-én – fizetési meghagyást bocsátott ki. A fizetési meghagyást 1989. december 12-én jogerőssé és végrehajthatóvá nyilvánította, és a kötelezett 1989. december 13-án érkezett ellentmondását elkésettség címén [Pp. 393. §-ának (4) bek.] elutasította.
Ez ellen a végzés ellen fellebbezett a kötelezett, és annak hatályon kívül helyezésével további eljárásra kérte az elsőfokú bíróságot utasítani. A fellebbezés szerint 1989. december 5-én vette kézhez a fizetési meghagyást, az ellentmondást – annak 8 napos határidején belül – benyújtotta. Kötelezettsége nem váltókezesség, hanem szerződésen alapuló kötelezettségvállalás, ezért az ellentmondás határideje nem 3 nap.
A fellebbezés alapos.
Az 1/1965. (I. 24.) IM rendelettel közzétett váltójogi szabályok 30. §-ának (1) bekezdése szerint a váltó összegének kifizetését – egészben, vagy részben – váltókezességgel lehet biztosítani. A 31. § (1) bekezdése értelmében a váltókezességet a váltóra vagy a toldatra kell írni. Ilyen esetben a váltóbirtokosnak a kezessel szemben fennálló követelését maga az értékpapír testesíti meg, követelése tehát váltón alapuló követelésnek minősül, ezért – a Pp. 393. §-ának (1) bekezdése szerint – a meghagyás ellen ellentmondás csak 3 napon belül terjeszthető elő.
Megállapítható volt, hogy a perbeli esetben az alperes a váltókötelezettért nem magán a váltón, hanem külön okiratban – szerződés alapján [Ptk. 272. § (1) bek.] – vállalt kezességet. A nyilatkozatból származó jog, illetve kötelezettség megítélésénél ilyenkor is a váltójogi anyagi szabályok az irányadók, amit maga a szerződés is tartalmaz, de a felperes követelése nem a váltón alapuló, hanem a kezesi szerződésből eredő – tehát váltóval csak kapcsolatos – követelés.
Az ellentmondás előterjesztésének határideje a Pp. 393. §-ának (1) bekezdése szerint tehát 8 nap, az ellentmondás benyújtására nyitva álló rövidebb határidő tekintetében a jogszabály a „váltón alapuló” meghatározást használja. Az alperes ezt a határidőt nem lépte túl, ezért az elsőfokú bíróság tévesen utasította el az ellentmondást és jogerősítette a fizetési meghagyást.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 258. §-a (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával az elsőfokú végzést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Gf. I. 30 099/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás