MK BH 1991/86
MK BH 1991/86
1991.02.01.
Ha a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát három munkanapon át történt igazolatlan távollét miatt jogellenes kilépés címén megszűntnek tekintette, a dolgozó kérelmére a munkaviszonyát helyre kell állítani, ha igazolja, hogy utazásra képtelen állapota, illetve keresőképtelenséggel járó betegsége miatt nem tudott a munkahelyén megjelenni [17/1979. (XII. 1.) MüM r. 22. § (1) bek.].
A felperes 1975. augusztus 16-tól volt az alperes alkalmazottja tanár munkakörben. Az alperes a felperes munkaviszonyát 1988. január 27-én hozott határozatával 1988. január 2-ával megszűntnek tekintette, mert külföldre távozott, és nem jelentkezett a munkahelyén, 1988. április 12-én felhívta, hogy a munkakönyvét „kilépett” bejegyzéssel vegye át.
A felperesek a munkaviszony helyreállítására irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Orvosi igazolással kívánta a távollétét kimenteni. Állította, hogy az NSZK-ban 1988. január 3-án, vasárnap betegedett meg, 4-étől orvosi, kórházi kezelés alatt állt, április 1-jén lett utazóképes, Magyarországra visszatérve továbbra is keresőképtelen beteg. 1988. december 8-án létesített más munkáltatónál új munkaviszonyt.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint a kirendelt igazságügyi orvosszakértő a külföldi orvosi igazolásból megállapította, hogy a felperest gerincbántalmak miatt kezelték. Ez az ok átmenetileg megakadályozhatta a hazautazását, de a tudatállapotát nem befolyásolhatta abban, hogy a munkahelyét és a családját értesítse a váratlan megbetegedéséről. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperest nem a betegsége akadályozta a visszatérésbe. Az volt a szándéka, hogy véglegesen külföldön maradjon. A felperes által becsatolt orvosi igazolást ezért nem fogadta el kimentési okként.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A többször módosított 17/1979. (XII. 1.) MÜM rendelet 22. §-ának rendelkezése szerint, ha a dolgozó a munkahelyén egymást követő három munkanapon át igazolatlanul nem jelenik meg, munkaviszonyát a munkáltató jogellenes kilépés címén az utolsó munkában töltött nappal megszűntnek tekintheti. A mulasztás utólagos kimentése esetén a dolgozó kérelmére a munkaviszonyt helyre kell állítani.
A jogszabály helyes értelmezéséből következik, hogy az utólagos kimentés akkor lehetséges, ha a dolgozó igazolatlanul van távol, de a távolléte jogszerű, és utólag – az ok megszűnését követően – megfelelő módon igazolja a távollét jogszerűségét.
A jogszabály nem sorolja fel az igazolatlan távollét utóbb igazolható jogszerű okait, ez az ok lehet a dolgozó személyében rejlő vagy rajta kívülálló. Ilyen ok lehet – többek között – a külföldön bekövetkezett utazásképtelenséget eredményező megbetegedés, ami orvosilag igazolható.
Tény, hogy a felperes 1988. január 2-án külföldre utazott. Onnan a január 4-ig tartó tanítási szünet végére vissza akart térni. Január 3-án – vasárnap – bőröndjeivel megemelte magát, orvosi kezelése másnap kezdődött meg. Dr. P. S. m.-i orvos – a periratokhoz csatolt igazolása szerint – a felperest az 1988. január 4-e és március 31-e eltelt időben akut lumbagia (keresztcsonti fájdalom) megbetegedéssel között kezelte. Március 20-ig a h-i kórházban is kezelték, és csak április 1-jétől vállalkozhatott utazásra.
A felperes ezen a napon érkezett vissza Magyarországra, és az m-i kórház rendelőintézetének igazolása szerint gerincbántalmai miatt április 1-jétől továbbra is keresőképtelen volt. A rendelőintézet 1988. január 4-ig visszamenőleg is keresőképtelennek nyilvánította.
A perben kizárólag azt kellett elbírálni, hogy a felperes távolléte – a külföldön bekövetkezett megbetegedése miatt – jogszerű volt-e, és utóbb e távollét kimentésére alkalmas-e az általa becsatolt orvosi igazolás.
Az alperes a csatolt okirat alaki és tartalmi valóságát nem vonta kétségbe. Az igazolás tartalmi valóságát megerősíti az m.-i rendelőintézet igazolása, amely szerint keresőképtelenségét visszamenőleg is elismerték, és április 1-jétől gerincbántalmai miatt továbbra is keresőképtelennek nyilvánították.
Mindebből a Legfelsőbb Bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a felperes utóbb hitelt érdemlően mentette ki a távolmaradását, és távolléte nem volt igazolatlannak tekinthető.
(M. törv. II. 10 010/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás